Sziget ajánló - péntek
Hócipő online
2008. 08. 15.
Debütálnak a stand-uposok a Hócipő kabaréban. Pénteken Kőhalmi Zoltán és Dombóvári István áll a színpadra, hogy megnevettessen minket.
Mi, (a Hócipő.hu kis csapata) pedig utánuk ide megyünk még:
ALVIN ÉS A MÓKUSOK
(Converse Wan2 Színpad, 18.00)
Az együttes, amelyik termékenyebb a Rolling Stones-nál. 1994-es megalakulásuk óta gyakorlatilag minden évben kiadtak egy új albumot. A tizenévesen megalakított punk-rock együttes nagy utat járt be. Megannyi tagcsere után jutottak el a mostani, végleges felállásig. Kuriózumnak számít, hogy a basszusgitáros lány; a dobos meg 12 évesen lett a zenekar tagja. A kezdeti garázshangzást, punk-tarajt és az acélbetétes bakancsot elhagyva, amolyan Offspringes stílusra váltva ma már sorra készítik a videoklipeket és ott virítanak a magyar zenei csatornák slágerlistáin. És hogy mi az együttes filozófiája? Idézet a honlapjukról: „Ha tetszik a dolog, szimpatizálj velük, vedd meg lemezeiket és a koncertjeikre látogass el, ha nem akkor meg menj a **csába! Ilyen egyszerű.” (Balázs)
SEX ACTION
(HammerWorld Színpad, 18.00)
Bizony volt idő, amikor Gangszxyzkszta (magyarul: Döglégy) Zoli még a dobok mögött ült, és a könnyebben kimondható El Scorpio művésznéven nyomult. Tucc-tá, tucc-tá, tucc-tá, turru-tuccu-turru-tá! Vagy tíz éve eltulajdonították a bohócos lemezemet, de amikor tavalyelőtt Mátyás Attilával újra összeálltak a Szigeten - a harmadnapos másnapból is összevakartuk magunkat - még mindig kívülről ment az Olyan vörös a szád. Az Olcsó élvezet koncertbemutatójára alig fértünk be a pecsába, de annyiban autentikus helynek bizonyult, hogy akkor még a táncoslányok szájjal húzták ki a gyöngysort egymás pecsájából. Jól van, na! Nem kell úgy megbotránkozni, tessék hátrébb állni, ha nem tetszik valami! Akkor végre jut hely nekem is elől!
Hiába, jól jön az a kis plusz motiváció ott fenn a színpadon is. Mielőtt végképp megbotránkozna a kedves olvasó, én pedig ez elől ál-prüdériába menekülnék, legyen elég annyi, hogy rajtuk kívül nagyon kevés zenekart tudnék mondani, amelytől újra tizennyolc éves, gátlások alól felszabadult kiskamatynak érezném magam. Jöjjenek csak el minél többen, mert a szexről dumálni értelmetlen. Képeken és videón nézegetni meg dettó. Vagy csinálni kell, vagy énekelni róla, de utóbbit csak úgy érdemes, ahogyan Szaszáék! (Bence)
SEX PISTOLS
(Nagyszínpad, 21.30)
Bárkiből lehet zenész!
Helyesbítek: Bárkiből lehet punk zenész!
Helyesbítek: Bárkiből lehet punk!
A legenda szerint egyszer egy szabadúszó menedzser meglátott néhány tizenévest egy ócskásnál ruhákat próbálgatni. Tudtok zenélni? - kérdezte. Nem - válaszolták a srácok. Nem baj!
Így alakult meg a Sex Pistols, akik nemcsak meglovagolták az akkor bimbódzó brit punkhullámot, hanem az irigykedő ténylegzenész tarajos kollégák csak leshették, hogyan kőröznek le mindenkit egyetlen nagylemezükkel. Ahogy jöttek, olyan gyorsan el is tűntek, ugyanis három akkorddal mégse lehet évtizedekig a csúcson maradni. Csak remélem, hogy mire elértek hozzánk, több maradt belőlük, mint önmaguk paródiája - nem egy hajdan volt nagyságból ábrándultam már ki az elmúlt években. Szörnyű lenne megkopott öregembereket látni 26 kísérőzenésszel a színpadon, de még szörnyűbb volna lemaradni minden idők egyik legnagyobb polgárpukkasztó társaságáról, ha akár csak nyomokban is emlékeztetnek egykori önmagukra. Én szeretnék egy jó koncertet látni, nekik pedig őszintén kívánom, hogy másodvirágzásuk idei turnéján most már tényleg keressenek annyi pénzt, ami fedezi a következő 30 évük drog- és alkoholszükségletét. (Bence)
VAD FRUTTIK
(MR2 Színpad, 21.30)
Az együttes, amelyiket nem lehet hova besorolni. Rockos, jazzes, szinti-popos, egyveleg, a Petőfi rádió egyik kedvence és legjobban játszott zenekara. Az más kérdés, hogy összesen két számukat nyomatták unásig. Bár ki ne dúdolta volna a tavaly nyáron, hogy „Szójjá má muternak, dobjon le szotyira pénzt”? Ettől függetlenül nem mondható, hogy Magyarország egyik legismertebb együtteséről van szó. Ráadásul azt sem lehet a fejükhöz vágni, hogy kapkodnának. 12 év alatt összesen egy videót és egy albumot sikerült elkészíteniük. Ettől függetlenül mindenképp érdemes lesz megnézni őket. Már csak a sárga zsiguli miatt is! (Balázs)
APOCALYPTICA
(HammerWorld Színpad, 23:00)
Még a nemmagyar MTV-n láttam őket először, és alig hittem a fülemnek, mert zenéjük ékes bizonyítéka volt annak, amit mindig is éreztem. Nevezetesen, hogy Puccini, Rossini és az egész Strauss família kézen fogva húzhat a susnyásba, mert lám-lám, már az ő korukban is adott volt minden ahhoz, hogy valami tisztességeset alkossanak. Ez a minden jelen esetben négy cselló. Slussz-passz, ennyi.
Rohantam is a legközelebbi cédéboltba minden pénzemet rájuk költeni, és amikor hazaértem a „zsákmányal”, majd hanyatt estem. Azt mindig is tudtam, hogy hegedűkészítő nagyapám csellókat is csinált, és azt is, hogy a finn Sibelius Akadémia is vásárolt a hangszereiből. Az viszont meglepett, hogy ezek a srácok nem a garázsból indultak, hanem akadémiát végeztek, ráadásul rendes zenészekhez illőn, a lemezen fel is sorolják hangszereiket. Egyikük, Eicca Toppinen listáján pedig nagyapám neve mosolygott rám. Azóta elfogult vagyok. Első Szigetes fellépésüket (Nagyszínpad, délután, tűző napsütésben, talán 97-ben) mobiltelefonon közvetítettem le anyámnak, aki „szintén zenész”: hegedűkészítő.
Koncertjüket azoknak ajánlom, akik klasszikusnak nevezik a modernnél semmivel sem komolyabbat, és nem a stílusoknak nevezett erőszakos besorolások, hanem csak a minőség alapján tesznek különbséget. Ha most jönne egy aranyhalacska, hogy kívánhatok hármat, az egyik biztosan az lenne, hogy támassza fel Beethovent, Bachot és Mozartot egy estére, hadd vigyem el őket az Apocalyptica koncertjére. Az a pillanat ugyanis mindent megérne, amikor látnám elkerekedni az arcukat, hogy ilyet is lehetett volna!
Ugyan első lemezüket Metallica feldolgozásokkal töltötték meg, azóta pedig saját szerzeményeiket játsszák, nekem a fentiek okán mégis Edvard Grieg Peer Gynt feldolgozása a kedvencem tőlük. (Bence)