Dob, szerda (olimpia, 5. nap)
Para-Kovács Imre
2008. 08. 14.
Azok a régi emberek, akik már Mocsai Lajos idejében is nő kézilabdát néztek, pontosan tudják, hogy az élet nem egyszerű, és az életnél már csak a női kézilabda szövetségi kapitányainak az élete bonyolultabb, ideszámolva esetleg a női vízilabdázók kapitányának az életét (oh, ugyan ki felejthetné el Faragó - egyébként sem kifejezetten babaszépségű - arcát egy-egy meccs után?!).Nos, Hajdú kapitány kifejezetten kezd mocsaisodni, ha értik mire gondolok... A feje meggyötört, a gyomrába ugyan nem látok bele, de szerintem óvatosan táplálkozzon, mert a fekély szinte törvényszerű ebben az állásban.
- Pedig egyedüli hegylakóként jöttem.
A magyarok ötgólos hátrányban evickéltek, semmi sem jött be, és ez eltartott úgy 58 percig, mert az elején vezettünk a németek ellen, aztán a legvégén, de addigra már én is a hasfalamat markolásztam, és olyan hangokat hallattam, mintha végig kellene néznem, amint egy nagy szárnyas ajtóval két termékforgalmazó agyonver egy csillagorrú vakondot. Nem embernek való az ilyen izgalom.
Jelezném, megvertük a németeket, de legközelebb, ha szabad ilyesmit kérnem, ne így tegyük.
Ha már említettem a vízilabdázókat, rögtön rátérnék a lányok meccsének értékelésére Ausztrália ellen.
Olybá tűnik, a vízilabdázó hölgyek a labdázásra helyzeték a hangsúlyt, és nagyon jól elvoltak, labdáztak, aztán, amikor letelt a támadóidő, odaadták a játékszert (mondhatnám: pöttyöst, de nem pöttyös) az ellenfélnek, és visszaúsztak a saját kapunk elé, hogy ők is labdázhassanak.
Leszakadt az agyam.
- Adod ide?
Nem vagyok egy delfin-származék, a fűrdőkádban is komoly erőnléti problémáim adódnak hátmosás közben, de mintha ennek a sportágnak az lenne a lényege, hogy a támadóidő végén kapura dobjuk a labdát, és abból gól legyen. Amíg ezt nem sikerül tudatosítani a hölgyekben, az ő edzőjüknek is furcsa elváltozások lesznek a fején.
Mincza Ildikó azonban már felnőtt, értve ezalatt, hogy az agya is kifejlődött és vívni is tud, be is húzta a bronzérmet, mert ott volt a páston, nem kalandozott el, nem unta meg az olimpiát, nem gondolt arra, hogy milyen jó is lenne tarka réten kibontott hajjal szaladni a szélben, hanem koncentrált és csodálatosan vívott.
- Kitisztítsam a köldököd?
Mint ahogy csodálatosan úszott Gyurta és Cseh.
Ökölvívóink azonban mintha még nem nőttek volna fel a feladathoz, birkózóink pedig kifejezetten hagyják magukon eluralkodni indulataikat, és ezért aztán sehonnan nem várhatunk érmet.
- Edzésnek nem volt rossz!
Ami jöhet még: a vízilabda férfi tagozata, kajak-kenu, aztán a többi néma csönd.