Sziget ajánló - csütörtök
Hócipő online
2008. 08. 14.
Csütörtökön este 6-tól visszatérő duót üdvözölhetünk a Hócipő kabaréban. A jó hangulat garantált. Akik ezt biztosítják, Badár Sándor és Szőke András. 
Mi, (a Hócipő.hu kis csapata) pedig utánuk ide megyünk még:
KAISER CHIEFS
(Nagyszínpad, 19.45)
Már tavaly is volt szó arról, hogy fel fognak lépni a Szigeten, de végül nem lett belőle semmi. A tipikus indie stílust (új brit beat-pop-rock zenei irányzat) képviselő zenekar biztos nem fog csalódást okozni a lazább, dallamosabb zenét kedvelőknek. Akik szeretik a Franz Ferdinandot az Oasisit és persze a Beatlest, azoknak kötelező beállni legalább a harmadik sorba. Egy biztos, attól senkinek nem kell majd tartani, hogy a hatalmas pogózás közben esetleg fellökik és megtapossák. Gombafejűek előnyben. (Balázs)
JAMIROQUAI
(Nagyszímpad, 21.30)
A kilencvenes évek elején megint lecsengett egy nagy zenei hullám. Újra hódított a rock, majd gyorsan ki is múlt, mert mindenki azt gondolta, hogy az a mennybemenetel legbiztosabb útja, ha a tiszta dolgokat felhígítja és összekotyvasztja mindazzal, ami a füle ügyébe esik. Amikor már csak pár túlélő nagyágyú maradt, akkor előjött a semmiből egy elméretezett ökörkör-sapkás pasi, és a maga putty-puttyolásával meghódította a világot, bebizonyítva ismét, hogy finoman és halkan is lehet acid funkyt játszani.
Ha jól emlékszem a Kisstadionban láttam őket, és az nem volt egy túl jól sikerült koncert, ugyanis Jason Kay énekes annyira be volt állva (tökéletesen illett a szituációra a Travelling Without Moving daluk), hogy néha elfelejtett belépni a dalokba, máskor csak üldögélt egy hangfalon, vagy a színpad szélén. Szomorú látvány volt egy alapjában véve tehetséges embert ennyire szétcsapva látni. Viszont a hírek szerint mostanság újra csúcsformában van, ami nagyszerű koncertet ígér. (Bence)
DEÁK BILL (A KIRÁLY) GYULA
(Blues Színpad, 21.30)
Sajnos nekem már alig jutott Deák Billből a Hobo Blues Bandben, mert ahhoz még túl fiatal vagyok. Azért néhány születésnapi koncertre beszállt hozzájuk Kőbánya körzője, így élőben is hallhattam tőle, hogy le kell menni kutyába. Ha - egyszer majd minden bizonnyal megszülető - fiam megkérdezné, melyik koncertet ne hagyja ki a Szigeten, Billét mondanám neki. Ő ugyanis mindent megénekelt már, amit (férfi)ember érezhet valaha is. A magányt, a pénztelenséget, a megalázottságot, a rossz nőket, a közönyt, de az élet szeretetét, az élniakarást, a szerelmet, a reményt, a szépséget és a boldogságot is. Évtizedeket lehet öregedni és fiatalodni, ahogy egyik dalából átvált a másikba.
Aki csak inni, csajozni/pasizni, hányni megy a szigetre, az nyugodtan keressen magának társaságot a karaokebárban. Bill azoknak jár, akik folyton csak lődörögnek, akik keresnek valamit. Vigasztalást? Boldogulást? Felejtést? Mindegy, csak akarjanak kezdeni valamit magukkal. Mert ők tudják, hogy csak egy út van: Mindig előre. Fogadok, hogy az ország fele rávágja, hogy ismeri (tudjuk aranyoskám, ő az a kedves bozontos sánta a tévéből, a múltkor is láttuk az Önök kértékben), pedig dehogy. Billt csak belülről lehet ismerni. Szívből!
Most szólok, hogy időben be kell menni a sátorba, mert hamar meg fog telni, hiszen ott lesz a postás, a rendőr, a villanyszerelő, a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő, a handlé, a szódás és a képkereskedő, a házmester, a fia és a kéményseprő! (Bence)
HétköznaPICSAlódások
(Talentum-Zúzda színpad, 22.00)
Nem telhet el Sziget Magyarország elsőszámú punkzenekara a Hétköznapi Csalódások koncertje nélkül. Életem első PICSA koncertjén még tizenévesen voltam a városligeti majálison. Ez meghatározó élmény volt számomra mivel az életemért kellett küzdenem. Először, hogy ne fulladjak meg a nagy porban, majd, hogy a feldühödött punkok ne verjenek meg, mert véletlenül szétrúgtam egy kábelt, ami miatt 5 percre elszállt a teljes hangosítás. Azóta minden koncertjükön ott vagyok a Szigeten. Sör, cigi, tizenéves részeg tarajosok, bugi-tánc és még a zenei is kifejezetten jó. Idén is ott a helyem. Punks Not Dead! (Balázs)