Uborkaszezon (olimpia, 4.nap)
Simonyi Balázs
2008. 08. 13.
A pekingi olimpia kezdete óta a nagy magyar uborkaszezon napjait éljük, amelynek koreográfiái ismerősek és dögunalmasak. Értsd: szinte nincs semmi értékelhető hír, mert egy 400 méter vegyesen elért ezüst, vagy egy középdöntőben úszott olimpiai rekord, egy penge negyedik hely piti dolog egy olyan országban, amelyben arannyal mérik a sportember kvalitásait. De nagy hír az, ha az argentín-ausztrál meccs elkezdődik, mert azt egy magyar bíró, a mi Kassaink, vezeti. Oda is kapcsolnak rögvest. 
- Enyém! - Enyém!
Punnyadunk az uborkaszezonban, olimpikonjaink benne vannak a nagy befőttesüvegben, óh kicsi és nagy rücskös uborkák, kinn a tűző napon, nagy nemzeti nyomás alatt dunsztolódnak, savanyodnak, párolódnak. Össznemzeti frusztrációink szegény uborkáinkra vetülnek, mint minden olimpián. Most is napról napra sopánkodunk, az újságszerkesztők már előre megírják (a dátum tetszőlegesen kitöltendő), hogy "ez sem volt a mi napunk". Az optimistábbak, némi parával azért megjegyzik, hogy fölösleges aggódni, lesz érem hamarosan. Nyavalygunk, hogy nem nyertünk semmit, kiestünk (Makány Balázs egyéni csúccsal), kikaptunk, elbuktuk, elvették tőlünk, ki mennyi milliót bukott egy ujjhosz vagy egy tus miatt, és egyébként is: hol vannak az aranyak, az ezüstök, bronzok, hová rejtettétek őket?! Régi dicsőségünk hol késik már a hajnali szmogos homályban? Nincsen remény, nincsen remény, sárkányfogvetemény. Eközben Kína (Kína!) csendben növeli a nemzeti bank aranykészleteit, Phelps pedig tovább habzsolja az érmeit.
- Kikaptak a szerbek? Akkor kell a gólarány Montenegro ellen!
A realitásérzékkel van probléma: a jelenlegi versenyzőállománnyal eleddig ennyire telt, de ettől még nem kell kardunkba dőlni. Ja és ne feledjük, sok sportágban egy meccs, egy röpke összecsapás dönt, s még egy esélyes is kifoghat egy pocsék öt percet. A véletlen, a széljárás és a szerencse bizony esszenciális velejárója a versenyeknek. Ahogy Hirling Zsolt evezős mondta őszintén a rosszul sikerült páros futam után készült interjúban: „Nem ment, nemtom mi volt a baj. Nem vagyunk jól felkészülve, vagy mi. Nemtom mér nem megy normálisan az evezés”. Schmitt Pálnak adjuk át a szót, miért is nem megy (idézet az origo mai cikkéből): „se hitük, se szívük, se lelkük” a sportolóinknak. Úgy van! Abcug! Szávay, te idegenszívű, Boczkó, te hitehagyott gyaur, kéziscsajok kukoricára térdepelni! Kardozóink: magyar magyart ver a páston és még csak egy nyamvadt érem sincs??? Útleveleket leadni, felisút leisút, leszerepeltetek. És azokat is máglyára, akik alulmaradnak az úgynevezett „szétlövésekben” (amikor a holtversenyeket kőpapírolló-szerű villámviadalban döntik el). Lutri.
- Nyugi! Nem a szmogtól zöldültem el!
Sajna csak M1-em van, így ha akarnék sem tudnék szörfölni más sportcsatornákon, ha megunom a magyar „érdekeltségű” búsongást vagy a Komlósi Gábor-klón Gulyás László „gabikázó”, fojtottan együtt érző és óvó fuvallásait a vívóközvetítéseken, pedig vannak izgi küzdelmes, jó kis párharcok. Pikáns lehet például majd egy grúz-orosz összecsapás valamelyik küzdősportban. Ám egy izgalmas meccs biztosan elmarad: combsérülés miatt visszalépett Nogucsi Mizuki, a női maraton címvédője, így most nagy bizonyossággal lehet a tippmixen a zseniális Paula Radcliffe győzelmére fogadni.
- A szétlövés idén nem magyar műfaj!
Az olimpiában az a jó, ami amúgy rossz: olyan sportokat is hajlandó az ember megnézni, ami totál nem érdekli. A lovaglóversenyek elegánsak, a cselgáncs parázsló, a sportlövők versenye elképesztően drámai: iszonyatos összpontosítás, teátrális fegyverfelemelés, halk pukkanás, arcizom-rezdüléssel kommentált találat. Mosolyt ott még a győztestől sem lát az ember, olyan görcsös koncentráció prése alatt feszülnek, hogy időbe telik feloldódni.
- A francba! Ebben a cáparuhában nem lehet delfinezni!
Oldottabbak a pólósaink, akik a görögök elleni nagy gólkülönbséggel próbálják elejét venni, hogy Montenegró nyerje a csoportot, Gyurta pedig lazán készülhet a folytatásra: akármi lesz a 200 mell döntőjében, a szappanoperában tárt karokkal várják. Mi pedig nyissuk már ki azt a kurva dunsztosüveget!