A történelem szemétdombja felé

Farkasházy Tivadar

2014. 07. 23. · Hócipő 2014/15

1978-ban, a Magyar Rádió jóvoltából egy IBUSZ csoporttal a festői Thüringiába utazhattam, de takarékossági okokból nem Weimarban vagy Wartburg várának tövében volt a szállodánk, hanem a kizárólag fegyvergyáráról ismert Suhl panelrengetegének közepén. Az NDK Kalasnyikovok nem érdekeltek, különben sem engedtek volna a közelébe, IBUSZ csoporttal elvileg nem tartok, így egyedül jártam Liszt, Wagner és Luther nyomában, amíg el nem kapott az allergia és a szobámhoz nem szegezett.

Öt napig tüsszögtem, s hogy teljék az idő, Marx és Engels levelezését olvastam, akik a közhiedelem ellenére színes és érdekes emberek voltak, amikor az Internacionálén belüli szokásos emigráns csetepatékról írtak, egyikük így jellemezte Bakunyint a másiknak: csak annyit róla, hogy orosz. Vagyis teljesen megbízhatatlan, kétszínű alak. Ettől persze még bizonyára becsülték az orosz kultúra nagyjait, Tolsztojtól Musszorgszkíjig. Harminc évre rá újra fel akartam használni az idézetet, amit akkor az utazásról készült rádióműsorba is becsempésztem, ám hogyan találjam meg ötszáz oldalon? Kis esély, de pár helyen belenéztem, s rájöttem, szinte minden huszadik levelükben szidják az oroszokat megbízhatatlanságukért. Legalább nem érték meg, hogy az általuk elképzelt jövőnek nem Angliában, hanem Oroszországban látnak neki, ahol a titkosrendőrséget és a szibériai társasutazásokat csak oda nem Dzserdzsinszkij, hanem még a Romanovok találták fel, Katalin cárnőről például Benyovszky sokat tudna mesélni. Szerov tábornokról sajnos Maléter nem, a KGB főnöke 1956. november 3-án Tökölre hívta tárgyalni a magyar honvédelmi minisztert, amely azzal kezdődött, hogy azonnal letartóztatta. Na, a Nyugattal való szakítgatással egyidejűleg ezzel a társasággal barátkozunk újra, kiadjuk a baltás Safarovot, vendégül látjuk Nazarbajev miniszterelnökét, az Akadémián méltatjuk a kazah diktátor gyerekkoráról írott remekét, utána pár héttel megérkezik Türkménbasi utóda, egykori fogorvosa, a nem sokkal különb Gurbanguly Berdimuhamedov.

Miközben párórás tárgyalás után alatt suttyomban ötven évre szóló elköteleződést ír alá Orbán jelenlétében érettségizett miniszter asszonya Moszkvában, anyagi- és energiafüggőségbe taszítva az országot. Ahhoz a Putyinhoz kötve a sorsunkat, aki a Krím annektálása után most hazudozik naponta háromszor mást 300 ártatlan ember haláláról. A rengeteg hírből lapzártakor csak kettő:

Több nappal a maláj gép lezuhanása előtt haltak meg azok az emberek, akiknek a holttestét a roncsok között megtalálták – mondta interjújában Igor Sztrelkov, a kelet-ukrajnai lázadók egyik vezetője. Erre szerinte a testek állapotából lehet következtetni. Sztrelkov – aki Igor Girkin néven az orosz titkosszolgálat aktív tisztje – annak a gyanújának adott hangot, hogy a “minden aljasságra képes” ukrán hatóságok keze van a halottak odaszállításában, esetleg még felszállás előtt helyezték el azokat a gépen, számítva arra, hogy az oroszbarát fegyveresek rakétát indítanak rá. Bizonyára Schipolban raktál fel őket, a hollandokkal szövetkezve.

Miközben a mellesleg magyar származású amerikai külügyminiszter kijelenti a CNN-en: Műholdas eszközökkel észlelték a légvédelmi rakéta indítását és követték a röppályáját is. Bizonyossággal tudjuk, hogy az utóbbi hónapban fegyverek áramlottak be Ukrajnába Oroszországból, köztük egy 150 járműből álló konvoj, amelyben személyszállító járművek, rakétavetők és tüzérség volt. Lehallgattunk olyan beszélgetéseket is, amelyekben a maláj gép lelövéséhez használt, nyugati kódnevén SA-11 típusú rakétarendszer leszállításáról volt szó. Az elmúlt hónapban a szeparatisták tucatnyi repülőgépet lőttek le, csütörtökön eldicsekedtek azzal, hogy egy újabbat is sikerült, de csak utána jöttek rá, hogy egy utasszállítóról volt szó. A lázadók oroszországi kiképzésen tanulták meg a föld-levegő rakéták kezelését. Tudjuk, hogy vannak ilyen rendszereik és tudjuk, hogy az ukrán kormányerőknek nem volt ilyenjük a térségben.

Na ezek régi-új barátaink, akihez Orbán újra hazánk sorsát köti. Megfordítva a Fouchénak és Talleyrandnak tulajdonított mondást, amely Antoine de Boulay gróftól, Meurthe megye küldöttétől származik: Ez több mint hiba, ez bűn!

Ugyanilyen sunyi tette az országalmás Gábriel kiszállítása, hátha elcsúszik a nagy melegben, a szabadságolások időszaka alatt. Hiszen mind ő, mind az egyszerre két világtáj felé is vitatkozni képes házi történésze megállapította, itt nem volt a németek bejövetele előtt 22 zsidótörvény és rendelet, Kamenyec Podolszk, 15 ezer zsidó áldozattal, akiktől megtagadtuk a nekik járó állampolgárságot, nem volt munkaszolgálat, majd utána kisebbfajta szörnyű magyar világcsúcs, 434151 zsidó honfitársunk hat hét alatt történő Auschwitzba szállítása, amelyhez Eichmannak 70 embere volt, s kellett még hozzá 200 ezer magyar segédlete. Idézem az ATV Bánó András szerkesztette sorozatából Molnár Judit történész néhány gondolatát:

Endre László azt jelenti, a kiszállítások humánusan keresztényi szellemnek megfelelő emberséges módon történnek. Üdítőszolgálatot rendeltem el a határon. A fejadag 40 deka kenyér két napra, amelyet néhány hét múlva humánusan, keresztényi szellemben 50 dekára emelnek. 70 embernek egy kanna víz jár, később egy vödör, a másik a toalett. Ennyien kerülnek egy vagonba. Az utazást maguk fizetik nyugta ellenében, nevek nélkül, elkobzott vagyonukból. A szegedi zsidókat a Pick sertésóljaiban gyűjtik össze. Kiadják, hogy cáfolni kell a rémhíreket, miszerint nem munkára mennek. A belügyminiszter tervezete szerint a kormányzó beleegyezésével június 25-én a budapesti zsidók kiszállításával akarják folytatni, de 70 helyett csak 50-et raknának egy vagonba a már említett keresztényi szellemben. Persze munkára, amit a Sárvári Kisegítő Toloncház vezetőjének Budapesti Rendőrkapitánysághoz intézett levele is tanúsít: Értesítem, hogy 7233/1944-es véghatározattal internált, 1942-es születésű, Schrei Mária Ágnes zsidót 1944. július 4-én átadtam a német katonaságnak munkára.

Elvégre jó, ha valaki kétéves korban kezdi, hiszen a munka szabaddá tesz. Ungváry Krisztián hozzáteszi, a hivatalos szöveg szerint munkaszolgálatra viszik őket, a családjukat pedig azért, hogy ne a nemzet tartsa el őket, amíg ők keresnek. A kormányzó azt üzeni Endrének, hogy teljesíteni kell a németek deportálási igényét, hogy megszüntessék a megszállást. Miközben az előbb halálra, majd életfogytig várfogságra ítélt, végül szabadon engedett Vichy-Franciaország köztársasági elnöke, Petain marsall leváltja a még nála is kollaboránsabb – ha lehet ezt a szót fokozni – miniszterelnökét, holott ott 70 német hadosztály tartózkodik, míg nálunk csak négy, az is feltöltés alatt.

Útban a Balaton felé ért a hír, hogy a bennünket szimbolizáló Gábriel a helyére került, egyből visszafordultam megnézni a legfrissebb receptet, végy két tojást... Utána az árnyékban hűsölő készenlétiekhez fordultam:
– Azt ugye tudják, hogy holnaptól kakastollat osztanak szét maguk között?
– Ha utasítanak rá minket, akkor feltesszük. Amúgy mi szeretjük és becsüljük magát.

További vitákba nem keveredtem, csak autós társaikkal is közöltem a kakastoll várható szétosztását, amit kínos nevetéssel fogadtak.

Akik ebből az avatni sem merő kelet-európai pojácából élnek úgy, hogy unokáiknak sem kell dolgozniuk, azokhoz nem szólok, de akik csak lelkesedésből istenítik, azok jobb, ha tudják, hogy hamarosan el kell majd számolni a lelkiismeretükkel, mint sok elődnek Sztálin, Rákosi, a korai Kádár miatt.

De elég az érvekből, hisz a fél világ felhördült ettől az önfelmentő szörnyűségtől, amelynek színvonaláról elég az áldozatok emlékére héber fordítása, amit egy rabbi azonnal kiszúrt. E nyelvben ugyanis több kifejezés is van az áldozatra, az emlékműre vésett korbán azonban a Szentélyben bemutatott állatáldozatot jelenti. Állatnak is tekintették őket, illetve még azt sem, mivel a közhiedelemmel ellentétben nem marhavagonokba zsúfolták őket, mert az állatoknak jár valamennyi levegő, hanem gabonaszállítókba.

Legalább majd elmondhatjuk, Radnótit kissé kiforgatva, oly korban éltem e földön, amikor Orbán. Aki még nem tudja, hogy a történelem jóvoltából máris hová került, s ami felett az égvilágon semmi hatalma.