Fészekrakás Orbán módra 4.
Ráfizetéssel cseréltek
2005. 09. 28. · Hócipő 2005/20
Az idén negyedszer foglalkozunk Orbán Viktorék lakáscseréivel.Amiben a Hócipő tévedett:
1. Első alkalommal (VII. 6.) még úgy tudtuk, hogy a Mester utca-Haris köz cserére 1993 elején került sor, ezt már következő számunkban (VII. 20.) korrigáltuk 1991 végi időpontra.
2. Szintén az első alkalommal a Mester utcai lakás méretét 50 valahány négyzetméteresre saccoltuk, a következő számban már jeleztük, hogy meghaladta a 70-et, s ennek alapján becsültük a piaci árak alapján a két lakás mai értékkülönbözetét 40-50 millió forintra.
3. Előző lapszámunkban (IX. 14.) azt írtuk, hogy az 1991-es csere idején Kosztolányi Dénes papája még a FIK első embere volt, de azóta jelezte, hogy 1988 végén nyugdíjba vonult. Ezt egyébként csak érdekességnek szántuk, bár elvileg összeköttetései még akkor is létezhettek.
Amiben Orbán tévedett:
1. A házasságkor kapott hozományból vásárolták a Haris közi lakást (VII. 5., Uránia)
2. A Mester utca-Haris köz cseréje 1994-ben történt, s akkor született harmadik gyerekük, tehát már öten voltak.
3. "Nem emlékszem, hogy valamilyen rendkívüli kedvezményt kaptunk volna az önkormányzattól."
4. "Az én álláspontom ugye az, amit levélben is tudattam önökkel, hogy soha egyetlen forintnyi gazdagodásunk nem jött létre semmifajta állami támogatásból."
(Ez utóbbi három mondat július 6-án, a parlamenti bizottsági meghallgatáson hangzott el)
Az Orbán család vagyonosodását vizsgáló bizottság az állami forrásokból származó gyarapodással foglalkozik - kérdés, hogy az önkormányzattól eredő vagyont beemelheti-e.
Népszava, IX. 14.
Az Önkormányzat Hatósági Ügyosztályának el kellett volna utasítania a lakáscserét. A Stop! megpróbálta elérni ezt a bizonyos ügyosztályt, mely természetesen már nem létezik, és jogutódja sincs.
Stop.hu, IX. 14.
Hogy Orbán mindezt (a bérbeadásból származó jövedelmét) feltüntette-e adóbevallásban, arról az APEH sajtóosztálya nem adott felvilágosítást, mivel az információ adótitoknak minősül. Egyébként, ha a Fidesz vezére eltitkolta is ezt a bevételi forrást, annak sincs különösebb jelentősége, hiszen az adóügyek elévülése öt év.
hirado.hu, IX. 15.
Emlékszünk azokra az időkre, hogyne emlékeznénk. Ha valaki megunta a franzstadti körfolyosót, a húgyszagú lépcsőházat, az ablak alatt csikorgó villamost, elment a virágárushoz, vett egy csinos bokrétát. Azzal beállított a tanácsi, opardon, önkormányzati ügyintéző kisasszonyhoz. Aki húzta a száját, idegesen csapkodva az akták tetején - de végül is csak előrántott egy szépen felfektetett előadói ívet, és már diktálta is a lakáskiutalást. Belvárost tetszett kérni? Persze megvan. Csöndes utcácskában? Hogyne kérem. Legyen három és félszobás? Vagy tetszik inkább egy ötszobásat kérni? De ott a konyhaajtó üvegezése repedt, nem ajánlanám, és a mennyezeti Lotz Károly-freskó is pereg.
Dési János, Népszava, IX. 15.
Orbánék második gyermeküket várták, amikor 1991 decemberében a 135 négyzetméteres, belvárosi lakáscsere-szerződését aláírták. Orbán Viktor a bizottság előtt úgy tett, mint aki nem emlékszik életének erre az eseményére, s azt vélelmezte, hogy felesége már a harmadik gyermekükkel volt terhes. Egy gyermek születése - vagy egy 135 négyzetméteres, belvárosi, lakás megszerzése - olyan nagy esemény egy ember életében, amire a családcentrikus emberek általában emlékezni szoktak. Az amnézia inkább azzal magyarázható, hogy a Fidesz elnöke nagyon is pontosan emlékezett, miképpen kaphatták meg az értékes önkormányzati bérleményt.
Népszava, IX. 15.
Csütörtökön kívánunk nyilatkozni az ügyben.
Révész Máriusz, Színes BL, IX. 15.
Orbán Viktor és felesége szolnoki magánlakásukat adták a felújított Mester utcai lakásért, amelyet az akkori viszonyoknak megfelelően, ráfizetéssel cseréltek a Haris közi ingatlanra. A szerződésben vállalták, hogy a rossz állapotú lakást felújítják. Ennyi a történet.
Révész Máriusz, Népszabadság, IX. 16.
Minden akkori jogosultságuk megvolt a lakásra. Amikor elcserélték a lakást, akkor már útban volt a második gyermek.
Révész Máriusz, Blikk, IX. 16.
Az akkori lakásrendelet hat személy részére engedélyezett ekkora bérlakást; az akkor még csak háromfős Orbán család legfeljebb másfél-két és fél szobásat kaphatott volna, méltányosságból esetleg még egy helyiséget... Ezek után már csak az a kérdés, hol lakott az anyós.
Nyusztay Máté, Népszabadság, IX. 16.
Bárkivel előfordulhatott ebben az országban az, ami Orbán Viktorral 1993-ban. Akárkivel megeshetett, hogy egy kedvező lakáscsere kedvéért bemondott az önkormányzatnak még egy családtagot - anyóst -, akkor már úgyse ellenőrizték. (Sőt, a rendesebb lakásügyisek megmondták, hogy kell úgy tenni, mintha...) Az már kevesebbekkel esett meg, hogy a helyhatóság még rendbe is hozta a kiutalás előtt a lakást, de biztos, hogy volt, aki ebben a jóban is részesült... Bárki ebben az országban (is) használná és használja a keze ügyébe kerülő összes lehetőséget arra, hogy meggazdagodjon, de legalábbis biztosítsa magát a váratlan hanyatlás ellen. Bárki ezt tenné. De a bárki azért nem lesz miniszterelnök. Ugyebár.
Nagy N. Péter, Népszabadság, IX. 17.
Biztosra veszem, hogy előkerülnek még újabb érdekességek a Mester utcából a Svábhegyre vezető lakásfejlődésről. Nem azért mondom, de Prágában nemrég bukott bele egy kormányfő a kellően megmagyarázni nem tudott lakásügyébe. A mi jobboldalunk előszeretettel példálózik a csehekkel, nosza!
Avar János, Vasárnapi Hírek, IX. 18.
Majd azt mondják az emberek, miért ne adná ki. Ő is emberből van.
Bolgár György, ATV, IX. 19.
A rendkívüli kedvezmények mellett arra sem emlékezett, hogy anyósa is velük lakott, de ez egy ilyen nagy lakásban előfordul. Viszont már akkor hangsúlyozta a ráfizetést, akár a múlt héten Révész Máriusz, aki egy másik lapban hozzátette, minden akkori jogosultságuk megvolt a lakásra. Úgy véljük, ez a legérdekesebb és a második hivatalos válasz, amely sorozatunkra eddig érkezett, haladjunk tovább a két reagálás nyomán, s tegyünk fel pár kérdést:
1. Kaptak rendkívüli kedvezményt az önkormányzattól?
2. Ráfizettek a cserére?
3. Ha ők nem, ráfizetett más?
4. Ráfizettek a Haris köz kiadására?
5. Jogosultak voltak a lakásra?
6. Ha nem, a két lakás mai értékkülönbözete olyan gazdagodásnak számít-e, ami állami forrásból jött létre. S ha igen, az mennyi?
A lakást 2002 óta hiába árulja Orbán párizsi követének veje, pedig remek a szöveg: hangulatos polgári lakás, nagy terek jellemzik. Elvégre amikor 63 millióért vették, a tulaj nagy tereken szónokolt, igaz csak 1,5 millióért.
1. Négy nagy kerülettől kérdeztük, hányan kaptak az évben 135 m2-nél nagyobb bérlakást? Háromban senki, a negyedikben négyen, a négy kerület lakóinak száma kiteszi Budapest negyedét.
Legutóbb bemutattuk azon dokumentumokat, miszerint a lakást öttagú önkormányzati delegáció adta át egy alpolgármester vezetésével, továbbá két jegyzőkönyvet, hogy a parketta-, hidegpadló-, csempe-, csatorna-, vízvezeték-cseréket az önkormányzat fizette, ami ezidőtájt már szinte példátlan volt. Később a cirkós fűtéskorszerűsítést is teljes egészében megtérítették. Az egyik szerződő fél a FIK volt, tehát az önkormányzat előtte kiemelte a kerületi lakásállományból, a bérlőkijelölési jogot átadva a FIK-nek, hogy így kerüljék ki a kötelező, lakáscsere-névjegyzéken történő kifüggesztést, s a testületi döntést. Vagyis rendkívüli volt a csere, az átadás, a renoválás, s ily nagy bérlakáshoz jutás. A módszer viszont nem volt rendkívüli, csak kissé elavult: káderes.
Az EBS Kft. végezte az önkormányzat által fizetett felújítások zömét, amely céghez Lévai Anikó ragaszkodott, tán azért, mert a cég jogtanácsosát is így hívták. Nem állítjuk, hogy volt taggyűlésük is Anikóval, de jelenléti ív az igen.
2-3. A Mester utca-Haris köz lakáshasználatbavételi díjkülönbözete a legrosszabb esetben 144 ezer forint, a Haris közi bérlakás két és fél évvel későbbi megvétele 563760 forintba került, ez összesen 707760 forint. Az önkormányzat által fizetett korszerűsítési munkák ezt jóval meghaladták, egyedül a cirkófűtés bevezetése elérte. Lévai Anikó ragaszkodott egy zuglói céghez, ezt a múltkor nem értettük, azóta megtudtuk, a legtöbb munka kivitelezője az EBS Kft. volt, amelynek jogtanácsosát Lévai Anikónak hívták. Ritka véletlen. Azért örvendetes, hiszen így talán egy baráti árat számítottak a munkákért, amit ugyan az önkormányzat teljes egészében kifizetett Orbánéknak, de így közvetve az állam talán kevesebbet fizetett rá, hiszen olcsóbban adták el Orbánéknak a lakást, mint amennyiért rendbe hozták nekik. Vagyis valóban ráfizettek, csak nem Orbán Viktorék, hanem az önkormányzat, azaz az állam, azaz mi.
Miss Arizona 2.
- Halló, Peggyt keresem.
- (férfihang) Megint az a magyar srác keres... (női hang) Ő beszél.
- Elnézést, hogy ismét zavarom, volna még pár kérdésem.
- Rendben.
- Ellenőrizném a múltkori információt, ön 1994. decemberétől bérelte Orbán Viktorék lakását 1999. áprilisáig. Ez korrekt?
- Igen, korrekt.
- Mikor találkozott velük először?
- Legtöbbször Anikóval találkoztam, ő intézte a szerződést. Először akkor, amikor megnéztem a lakást, de később is gyakran előfordult. Mindketten csodálatos emberek.
- Ők kalauzolták végig a lakáson, amikor először tekintette meg?
- Igen, Anikó kalauzolt.
- Múltkor említette, hogy több lakást is megnézett. Miért pont ezt választotta?
- Buda is szóba került, de Pest lett. Egyedülálló nő lévén nem kívánkoztam a hegyekbe, mint a többi honfitársam. Én "lent" akartam élni, ahol beszélik az angolt, ahol úgy mehetek be a boltokba, hogy nyugodtabb vagyok, mert sok ember vesz körül. Szóval kifejezetten a belvárosi környezetet kerestem.
- Gyakori kapcsolatban állt velük?
- Anikóval havonta egyszer beszéltem. Néha többször is.
- Milyen volt a lakás?
- Gyönyörű, részben saját bútoraimat, részben az övéket használtam. Volt pár holmijuk, amik nem passzoltak az új házukhoz, ezért én használtam azokat.
- Miért ért véget a lakásbérlet? Befejezte az itteni munkáját és hazaköltözött...
- Igen, ezért.
- Csalódottak voltak?
- Igen, csodálatos emberek, nagyon jók voltak hozzám, gyönyörű, közös búcsúvacsoránk is volt.
- Milyen érzés volt, amikor a bérbeadója, Mr. Orbán miniszterelnök lett?
- Nagyon jó érzés volt.
- Változott a kapcsolatuk emiatt?
- Nem, a legkevésbé sem. Ugyanolyan kedvesek voltak, mint előtte.
- Jól tudom, hogy ez alatt ők a budai zöldövezetbe költöztek?
- Igen. Sok gyerekük volt, és jó egy olyan hely, ahol lehet szaladgálni, amit elég nehezen lehet megtenni a város szívében.
- Engedje meg, hogy végezetül még valamit ellenőrizzek. Legutóbb rákérdeztem a bérleti díjra, amire emlékezetem szerint Ön azt válaszolta, hogy ha az átlagos havi bérleti díjat 1000 dollárnak tekintjük, akkor Ön átlagos díjat fizetett a lakásért.
- Én úgy fogalmaznék, hogy a díj átlagos volt, összevetve az általam ismert, honfitársaim által bérelt lakások értékével.
- Jelenleg az átlagos bérleti díj a belvárosban egy hasonló lakásért 3000 dollár is lehet. Mivel nem szeretnék hibázni, és végül is egy miniszterelnökről beszélünk, hogyan értelmezzem az átlagos díjat? Én 1000 dollárt feltételeztem, pontosítaná, hogy ez alatt vagy felett volt?
- Felette, de az ön által említett 3000 dolláros átlag alatt.
- Tehát kevesebb volt, mint 3000 dollár...
- Igen.
- De magasabb volt 1000 dollárnál?
- Igen.
- Köszönöm.
D. r. O.
Bagdadból Washingtonba
Őt is Amerikában hívtuk fel, évtizedek óta külföldön dolgozik, Washington előtt diplomáciai szempontból kevésbé felkapott helyeken, például Bagdadban és Bangladesben tevékenykedett.
- Ön volt, aki kiadta a budai lakását Orbán Viktornak?
- Igen.
- Hogyan találtak egymásra?
- Ez érdekes dolog volt. Én meghirdettem a lakást, ők pedig kerestek. Tehát mi nem ismertük egymást. Egy ingatlanközvetítő egyszer csak megjelent velük, illetve először a feleségével.
- Milyen volt találkozni Magyarország, akkor még csak leendő miniszterelnökével, amikor az Ön lakásában lakott?
- Semmi különös. Egy fiatalember volt, igazándiból nem is nagyon ismertük őt. Azért akkor már tudtuk, hogy végül is, kiről van szó, de hát én nem politizáltam, és nem foglalkoztam ezzel. Tetszett a lakás, kiadtuk.
- Tehát véletlen, hogy éppen Orbán Viktor lett a bérlője.
- Abszolúte véletlen volt, semmiféle baráti, vagy rokoni, vagy nem tudom milyen kapcsolat nem volt e mögött.
- Mettől, meddig lakott ott?
- Ezt most nem tudom pontosan megmondani. Hú, hát a 98-as választások előtt mentek el...
- Tehát négy évet voltak ott.
- Igen, igen.
- Pontosan fizette a bérletet?
- Abszolúte, semmi probléma nem volt vele. Abszolút nyugodt voltam, amit megbeszéltünk, az mind rendben volt, mindent kifizettek, mindent rendben hagytak. A lakást is, pontosabban annyit romlott, ami a gyerekek után természetes. Két kis gyerek mellett amortizálódik egy lakás, na de ez normális.
- Mekkora ez a lakás?
- Úgy 140 négyzetméteres, nem egy nagy szám.
- Kert van hozzá? Mert gondolom a gyerekeknek kellett.
- Hát igen.
- Azt szabad tudni, hogy mennyi volt a bérleti díj?
- Nagyon kevés volt, nagyon kevés volt. Már akkor is ár alatt volt, mert nem volt olyan állapotban. Tehát nem egy luxuslakás volt. És nem kértem akkor annyit, amennyiért a környező lakásokat kiadták, nem a piaci árnak megfelelő árat kértük érte. De ez nem az ő személyének tudható be, bárki mástól is ugyanennyit kértünk volna.
- Nem azt szeretném megtudni, hogy pontosan mennyiért, mert nyilván Ön ezt üzleti titokként is kezelheti, de egy körülbelüli összeget meg tudunk nevezni? Tehát mondjuk, 100 ezer forint alatt, 150 ezer forint alatt, 200 ezer forint alatt...
- 200 ezer forint alatt.
- Számításba vették az inflációt?
- Igen.
- Az utolsó évben sem haladta meg a 200 ezer forintot?
- Nem. Eleve már meg volt adva, hogy mennyiért akarjuk kiadni. Személytől függetlenül.
- Értem. Tehát ez személytől függetlenül volt ennyi?
- Ugye, hát nem tudtuk, hogy ki fogja kivenni...
- Világos, a véletlen szerencse hozta így.
- Így van, annyiból szerencse, hogy minden rendben volt. Tehát fizetéssel, mindennel.
- Az ingatlankezelőn keresztül kapta, vagy közvetlenül?
- Közvetlenül.
- Meddig tart az ön kiküldetése?
- Négy évig.
K. M.
4. A fenti két telefonbeszélgetés alapján kiszámítható, hogy a Haris köz kiadása jóval többet hozott, mint amibe a budai kertes lakás bérlete került. Az akkori kemény inflációval visszaszámolva 80 ezer körül indulhatott a budai bér, amely a 98-as kormányváltással járó újabb költözéskor is kevesebb 200 ezernél, míg a Haris köz, ha a bérlő által 1000- 3000 dollár közé saccolt havidíj legalját vesszük, akkor 110 ezerrel indul, s 235 ezer Ft-os dollárárfolyammal végződik, de lehet a másfélszerese is, ha az 1000 és 3000 dollár közepét tekintjük. Vagyis a most hangulatos polgári lakásként kínált, jelenleg a Kékessy család birtokolta ingatlan szépen hoz öt évig tulajának, akit már akkor a nagy terek jellemzik. 2002-ben 1,5 millió a Kossuthon, 63 millió Kékessyéktől, akik azóta sem tudják ennyiért eladni. Tehát messze nem fizettek rá a Haris köz kiadására.
Három dokumentumunk közül kettőben - amikor Orbánék 1994-ben megvették az önkormányzattól, s amikor 2002-ben eladták Kékessy vejének - a Haris köz 4 szobás, a 91-es cserekor viszont csak 3 és fél. Ez azért fontos, mert így 6 helyett 5 fő is elég a lakáshoz, bár a kölcsönkért anyóssal is csak négyen voltak. Szereztünk viszont egy 93-as tervrajzot, melynek készítője, egy magasépítő mérnök felelőssége tudatában kijelenti, hogy a legkisebb szoba is eléri a 12 m2-t, azaz már egész szobának számít, igaz, csak egy arasszal lépi túl, pech! Így a lakás 4 szobás.
5. Orbánék csak hárman voltak a 91-es csere idején, az akkori lakástörvény szerint viszont négyszobás bérlakás cseréjéhez legalább hat fő kell. Ezért kikerülve a polgárok útját, a régi káderútvonalon, a FIK-nél próbálkoztak, akiknek az önkormányzat a lakást az ismert umbuldával átpasszolta. A FIK-nél ez iránt nem kutakodtunk, mivel egyik főtulajdonosa nemrég panaszkodott arra, hogy a másik meg akarja ölni, és Berecz János, valamint Lakatos Ernő (volt) igazgatósági tagokat sincs kedvünk megkérdezni. Az pedig közismert tény, hogy a FIK az önkormányzatoknak az általuk értékesített lakások árával máig se számolt el. A cserét a Lakáscsere Csoportnak így is el kellett volna utasítania, mivel jogtalan volt.
6. Szeretnénk leszögezni, hogy a sztori adóügyi- és vagyonbevallási része nem érdekelt minket. Mi kizárólag egy lakás történetével foglalkoztunk. Levezettük, hogy Orbánék összességében semmire se fizettek rá, s mivel a cserére nem voltak jogosultak, a két lakás mai ára közti különbözet, mint vagyonnövekmény az önkormányzattól, azaz az államtól származik. Nagyságát a mai piaci árak alapján 40 millió forint fölé tesszük. Örülnénk, ha a jövőben a főbérlő ezt elismerné, és végre megszámolná a gyermekeit, az anyósát és a hozományát.