Érik a gyümölcs
Selmeczi Tibor
2014. 07. 09. · Hócipő 2014/14
Kitört a nyár. Pontosabban megint kitört, mert hála a globális föl-fölmelegedésnek, kiszámíthatatlan az idő, e sorok írása közben például vacogok. Az évszakok változását sajnos már az idénygyümölcsökön sem figyelhetjük meg, hiszen Marokkóban javában érik a cseresznye, amikor Grönlandon épphogy csak virágzik a rénzuzmó.Két hete még eperlázban égtünk, most meg már görögdinnyétől roskadoznak a pultok. Idősebbek talán emlékeznek arra, hogy valamikor kérhettük, hogy lékeljék meg. A lék egy hosszú, kúp alakú dinnyedarabkát jelentett, amit meg lehetett kóstolni. Ha nem ízlett, akkor egy másikat. Mára betiltották, a világ is olyanná vált, hogy eszed, nem eszed, nem kapsz mást.
A sárgadinnyét persze sohasem lehetett lékeltetni, azt mindig is szagolgatta az ember. Ugyanakkor a régi világgal ellentétben most árubőség van. Az árak ugyan kissé magasabbak, de aki jó kereső, azt nem zavarja. Én például jó kereső vagyok. Reggelente a telefonomat keresem, délelőtt a noteszomat, délután a kulcsomat, estére viszont többnyire már magam is megvagyok. Legutóbbi keresésem egy gyümölcshöz kapcsolódik, méghozzá a meggyhez.
Kiegészítésként be kell vallanom, hogy kissé süket vagyok. Ez már a korral jár, vénségére az ember már sok mindent nem akar hallani. Ahogy Bodrogi Gyula a hajdanvolt Mikroszkóp Színpadon kereste a „szemfülészetet”, azzal a szöveggel, hogy „nem azt látom, amit hallok”. Ennek lassan 30 éve, de ma sincs másképp. Viszont manapság remek hallókészülékekkel lehet segíteni a problémán. Nekem is van, bár néha kiveszem a fülemből, például meggyevés közben, ne zavarjon a hangos csámcsogás. Igen ám, de a készülék megszólalásig hasonlít egy meggymagra, különösen ha a szára is rajta marad. Nem is mondom tovább, azt hiszem, sejtik a tragédiát.
Még hogy tragédia? Egyáltalán nem, hiszen mintegy háromórás kereséssel, guberálással, a konyhai szemeteszsák felborításával, egy CIA-ügynök szorgalmával megtaláltam a fülemet. Teljes siker! Úgyhogy már teljes hangerővel hallhattam az asszony megjegyzését, amikor meglátta a csatatérré változtatott konyhát, hogy „te nem vagy normális”.