Helyreigazítás bikacsökkel
Ürmös Zsolt
2008. 08. 08.
Szemely polgármestere egy bikacsökkel verte meg a község honlapjának internetszerkesztőjét, mert írásaiban túlságosan negatív színben tüntette fel őt. A helyi tehenészet egyik pajtájában beszélgettünk a polgármesterrel, aki bejelentette, hogy az eset után benyújtja a Parlament elé a Lex Bikacsök törvényt.Hócipő: Mit jelent pontosan ez a Lex Bikacsök?
Polgármester: Ha megdobnak kővel, üsd vissza bikacsökkel! Vagyis, ha a sajtóban valakiről olyan hír jelenik meg, amivel ő nem ért egyet, azt le lehessen verni az íróján.
Hócipő: Nem gondolja, hogy ez a sajtószabadság lábbal tiprása?
Polgármester: Dehogy! Én magam is nagy barátja vagyok a sajtoknak, a kedvencem a Trappista. De egyébként is, az előző javaslatunkban, a Lex Ludas Matyiban még úgy volt, hogy háromszor lehet minden cikket leverni...
Hócipő: Miért pont bikacsökkel vett elégtételt az önt ért sérelmek miatt?
Polgármester: Én próbálkoztam mindennel. Először mondtam neki, hogy:„Van egy kék tó a ház alatt, ha beleteszed, lehűti a lábadat. Cyber gyerek, kérjél bocsánatot, mert nem mutatom meg a kacsámat ott!” De ennek beszélhettem!
Hócipő: De miért pont a bikacsök?
Polgármester: Nézze! Én hagyományőrző családból származok, ezért fontos számomra, hogy a népszokásoknak megfelelően oldjuk meg az ilyen helyzeteket. Az irodámban például mindig ostorral kapcsolom be a számítógépet. Próbálkoztunk még más hagyományos eszközökkel is. Például ólmot öntöttünk az újságíró fülhallgatójába, illetve levágtuk a klaviatúráját, de ezek a kényszerítő eszközök sajnos nem használtak.
Hócipő: És ezek után jött a bikacsök?
Polgármester: Nem. Az iskolaigazgató úr tanácsolta, hogy használjak viperát, de Lacinak, a helyi kisállat-kereskedőnek csak vízi siklója volt, az meg állandóan kicsúszott a tenyeremből. Felmerült még, hogy pusztán hagyományőrzési szándékkel, fenékbe billentem egy petrencés rúddal, vagy tarkón vágom egy szeneslapáttal. De a múlt heti edzésen meghúzódtam, így nem tudtam a petrencés rudat használni.
Hócipő: Edzésen? Ezek szerint gyakorolt is az akcióra?
Polgármester: Persze! Az alpolgármester és a jegyző urakkal hetente edzünk a faluház tornatermében. Gyakoroljuk, a tojótyúkkal való dobálást, a vasvillával kazalba hányás, illetve a nuncsakuzást kötőfékkel. Én például fekete kötőfékes kung-fu nagymester vagyok.
Hócipő: Esetleg várható, hogy a polgármesteri munkájában is fogja használni ezeket a hagyományos eszközöket?
Polgármester: Természetesen. Például már az okmányirodában az ügyfelek a sorban állás alatt „hettyenpittyet” játszanak, és aki kitalálja, ki ült az ölébe, sorban állás nélkül megkapja a papírjait.
Hócipő: Köszönöm a riportot! Ígérje meg, hogy ha nem tetszik az interjú, nem bikacsökkel fogja a tudtomra adni.
Polgármester: Ezt megígérhetem. Egy hócipős munkatársat nem bántanék bikacsökkel. Jobb ötletem van... Magát hótaposóval fogom Pestig rugdosni!