Lázár Gróf szomorú
Megyesi Gusztáv
2014. 06. 11. · Hócipő 2014/12
Lehet, hogy Lázár grófot kirúgják a Nemzeti Kaszinóból? Mi ezt nem akarjuk elhinni, a szívünk sajog belé, hiszen ismerjük őt alaposan: jól írja Tanács István a Népszabadságban, hogy Lázár János volt az, aki a hódmezővásárhelyi polgármester, Rapcsák András sofőrjeként a pártiroda ajtajában meleg kézfogással és nyájas mosollyal fogadta az újságírókat, mindegyikhez volt egy kedves, és csak az illetőnek szóló szava; mindenki nagy jövőt jósolt a fiatalembernek.És Lázár gróf volt az, idézzük ismét a szerzőt, aki polgármesterként képes volt a vásárhelyi Bethlen gimnázium előtt az el nem készült József Attila szoborkompozíció helyett annak viaszból készült mását felavattatni Áder Jánossal, az se zavarta, hogy a melegben lekonyult a szobor viaszlába, és amikor egy művészettörténész kifecsegte a titkot, évekig pereskedett vele.
Ez annyira szép, hogy az ember mindjárt el is képzeli a történteket tévéjátékban, és nem is az ön- és közbecsapást a középpontba állítva, hanem a már-már hányavetiségnek tetsző könnyedséget, ahogyan a világ legnagyobb hazugsága után is lelkifurdalás nélkül tud nyilvánosság elé állni a főhős. Mondjunk még egy embert ebben az országban, aki oly hanyag eleganciával tud kétmilliót kivágni a mellényzsebéből, átnyújtva mindjárt a költségvetésnek, amikor lebukik a közvélemény előtt a luxusutazásaival, hogy aztán harmadnap ugyanilyen természetességgel magyarázza meg, hogy a luxusút elhallgatásával voltaképpen a hazáját védte; ilyet csak Darvas Iván tudna eljátszani.
Ez, ez a figura hiányzott a Kádár-udvartartásból, ezért is voltak unalmasak a Kádár-évek, maximum a Brezsnyevnek hozatott medve a Bakonyban varázsolt némi színt a Czinege-féle vadászatok monotóniájába, sehol egy üde színfolt. Ahogyan viszont Lázár gróf be tud állni vadászat előtt a fotóapparát elé, jobbján főherceg, balján gróf, előtte affektáló talján zongoraművésznő, mögötte alkoholista magyar színész, csupa előkelőség, ez már a régi és hiteles úri időket idézi. Egyetlen mozdulattal szerel fel, és lebukás után szerel le lézerblokkolót, még a zakóját se veszi le hozzá, s miközben legjobb barátjának mér ki százával trafikokat, akárha az utolsó tarokkparti lapjait osztaná az uraknak, és ezalatt nem gyöngyözik a homloka, nem túr a hajába, s ugyanilyen könnyedséggel diktálja előjegyzési kérelmét a titkárnőnek Prágába címezve az őszi vadászati idényre, háromezer fácán kilövését mindjárt előre fizetve.
A többi meg ideges és izzad, a vérnyomása fölmegy, s jogi lépéseket helyez kilátásba.
Jó, Rogán Antal még tartja vele a lépést. Valljuk meg, nekünk is imponál, ahogyan nincs a napnak olyan szaka, amikor Rogán Antal eltalálná, hogy mekkora lakása van őneki: hol egy balkont felejt el, hol egy egész lépcsőházat, majd kisfiús mosollyal nyugtázza, hogy tényleg, a pincében is van két tetőterasza, aztán a húgával se nagyon jön ki számszerűleg, mindkettő a másik tulajdonának írja be a nyaralórészét a vagyonbevallásban, osztják, szorozzák, deriválják, integrálják a hétvégi telket, a végén három négyzetméteres lellei villa lesz a vége. Illés Zoltán volt államtitkár legalább azt se tudta, hogy fizetést kap a munkája után, pláne, hogy mennyit, és hogy amiben lakik, az valakié, sőt, ha az ő nevén van, akkor az az övé. Ez azért van, mondta, mert ő minden idegszálával a környezetvédelemre koncentrál; szerencsére az új kormánynál már nem számítanak rá, lesz ideje szokni fizetést, lakást.
Hanem Lázár gróf legutóbb végzetes hibát követett el. Felszólította az Origo című hírportál frissen kirúgott főszerkesztőjét, hogy védje meg az ő becsületét, és valljon színt: szerinte őmiatta rúgták-e ki az állásából vagy sem, és ha igen, akkor kire, mikor és hogyan gyakorolt nyomást a kirúgás érdekében. Ha viszont nem tud ilyet mondani, akkor határozottan cáfolja ezeket a híreszteléseket.
Ez hiba. Gróf ilyet nem tesz. Olyat igen, hogy kesztyűt vág a másik arcába, s felszólítja, hogy nevezze meg a segédeit, de magyarázkodni nem kezd. Ez kicsinyesség, nem úrhoz méltó, amellett biztos bukás. A kirúgott főszerkesztő ugyan továbbra sem nyilatkozik kirúgása körülményeiről, ám helyette a sajtó megteszi. Főleg, hogy Lázár gróf pár nappal később maga mondja el a parlamenti bizottság nyilvánossága előtt, hogy „a kormány átfogó informatikai fejlesztést tervez minden háztartásba a Deutsche Telekommal közösen 300 milliárd forint értékben”. Hoppá, a Deutsche Telekom! A nevezett informatikai óriáscég leányvállalata az a Magyar Telekom, amely az Origo hírportál gazdája, márpedig a német cég igen jó kapcsolatba lépett a kormánnyal, s ennek eredője, írja a 444.hu, hogy amikor az Origón kormányt kritizáló cikk jelent meg, a menedzsment azzal üzent a szerkesztőségnek, hogy Lázár János szomorú. Nem azt üzenték, hogy mérges, vagy hogy tessék a kritikát abbahagyni, mert nekünk többet ér, hogy jóban legyünk Lázár gróffal, csak annyit, hogy szomorú, és valljuk meg, mi magunk is azok volnánk, ha megírnák rólunk, hogy havi hatszázezerért bérlünk az állam pénzén luxusautót. Abban tehát semmi csoda, hogy Lázár gróf szomorúsága kirúgásokba torkollik; olyan rendszer ez, amelyik magától működik, neki senkit nem kell kirúgatnia, kirúgatódik az magától.
Ekkora becsületvesztés után valamirevaló magyar úr udvariasan biccent a kártyaasztalnál, a mellékhelyiségbe távozik, majd lövés dörren. Lázár gróf ideje viszont csak most jön el igazán.