Egy hazaáruló egy napja

Farkasházy Tivadar

2014. 05. 14. · Hócipő 2014/10

Mivel Kövér ilyen őszinte volt az Unióval, cserébe elárulom neki, hogyan telik egy napom.

Reggel elmondok egy imát, hogy nyáron olyan aszály sújtsa hazánkat, hogy még a műfüves pályák is száradjanak ki Felcsúton, s tűvel szurkálom Viktor vudufiguráját, hogy ellankadjon a rezsiharcban.

Délelőtt Helyi Témának álcázva bedobják a CIA, a Moszad, és a Deuxiéme Bureau utasításait, amit én Nózien Bürónak becézek, mivel ki kell szagolnom nekik, hogy a megmaradt francia cégek hány magyar önkormányzatot, vállalkozást tehetnek még tönkre.

Utána elmegyek a keretezőhöz, mert a szobám falát fogja díszíteni Konrád császár, Batu kán, Szolimán szultán, Caraffa, Jellasics, Haynau, Paszkievics, Clémenceau, Wilson, Tolbuhin, Sztálin, Hruscsov, Brezsnyev képe, az 56-os szovjet nagykövet, Andropov sajnos már nem fér rá Szerovval, aki Tökölre csalta Malétert.

Ha vasárnap van, kimegyünk Mimivel a Pecsába hazát árulni, én Rákosi válogatott beszédeit, a 60. születésnapjára írt verseket, Csoórinál kinyitva, ő Kádárt, Aczélt, Bereczet, Biszku sajnos nem nagyon publikált, inkább teniszezett, de azt nehéz eladni. A csak külföldi élelmiszerből készült ebéd után román szomszédunkkal kávézunk, azon sopánkodva, hogy csapataik miért vonultak ki Pestről 1919-ben, de legalább Szolnokig előrehozhatták volna a határt, én Trianon-vicceket mesélek neki, amiket nagyon szeret.

Aztán elolvasom a hazaáruló kollégák, Konrád, Heller, Kornai, Kasza László, Karsai László, Vásárhelyi Mária, Petschnig Mária Zita legújabb kiszivárogtatásait, amiket a szolgai külföldi sajtó, a Le Monde, a Washington Post, a New York Times, a Financial Times, a Liberation, az Economist, a FAZ, a Neue Zürcher Zeitung, a Die Presse szolgaian világgá kürtöl, megspékelve egy kis Paul Lendvaival, Charles Gátival, akik helyben vannak. Mimi mécsest gyújt Barrosóért és Schulzért, hogy fagyasszák be hazánk uniós támogatását, továbbá Tavaresért, Cohn- Benditért, Neelie Krosért, Scheppele asszonyért, az egész Velencei Bizottságért, hogy minél tovább keltsék hazánk rossz hírét.

Este átkokat mondok Semjén Zsoltra, hogy essen ki a szeme, miközben a patkóban a mellette horkoló miniszterelnököt csodálja, ne engedje be a családja a vadászházába, mivel nincs a nevén, s dőljön le minden este a Szabadság téri emlékmű, mint Déva vára.

Lefekvéskor a külföldi bankárokért fohászkodom az Antikrisztushoz, hogy az utolsó bőrt is húzzák le a szegény magyar népről, s felteszem Webbertől Kajafást, aki háromszor ismétli Jézusról, majd ő is meghal. Éjjel arról álmodom, hogy brüsszeli csapatok érkeztek Alcsút és Felcsút elfoglalására, a Seuso-kincsek újra eltűntek, bedőlt a Várkert Bazár támfala, Vitézy Dávid trolitenderének végleg befellegzett, Dávid Katalin professzor asszonyhoz nem érkezett meg Orbán válasza, Kerényi felállt az Alaptörvény asztalára, hogy fölé szögeljen egy aranyozott Nenyit, ám összeroskadt alatta, s kettejüknek öt lába kitört, a Puskás Akadémia a Real után kikapott a Barcától is, Putyin pedig visszamondta a paksi szerződést, ami gazdaggá és függetlenné tett volna minket a XXI. század végéig.