New orleans és a magyar idő

Bartus László

2005. 09. 28. · Hócipő 2005/20

Néhány hete az idő filozófiai fogalmán és a relativitás einsteini elméletén gondolkodtam vacsora közben, miután elolvastam a Nemzeti Sportot. A magyar-argentin meccsről szóló tudósításban az állt, hogy az új argentin csillag, bizonyos Messi, mekkorát bukott első válogatottsága alkalmával, mert csak 13 másodpercet töltött a pályán, és a bíró kiállította. Leszámoltam a 13 másodpercet. Ennyi idő alatt nem ért az asztalomhoz a pörköltszaftos kenyér mellé a csemegeuborka, pedig a feleségem nagyon siet vele, mert tudja, hogy enélkül nem tudok gondolkodni, az idő filozófiai fogalmáról főleg nem. Mit csinált ez az ember 13 másodperc alatt, amiért kiállították?

Nem vagyok kezdő, pontosan tudom, mire képes egy magyar csere 13 másodperc alatt. Nem jut el a pálya közepéig, hogy a vizespalackot odadobja a haldoklóknak. Az első labdaérintése öt perc után várható, ha tiszta erőből véletlenül fejbe rúgják. Az első elrontott passzára legalább 10-12 percet kell várni, hogy utána "basszus" felkiáltással loholjon az ellenfél után, és ne hallja a nézők bekiabálását, hogy ki ez a f...sz? Mire labdát is lehet neki adni, elmegy a félidő fele.

Elemzésnek vetettem alá az ominózus 13 másodpercet. Eszerint Messi 13 másodperc alatt bejött a pályára, valamiért nem pofázott senkivel, azonnal helyzetbe került, átvette a lőtt labdát, megelőzte vele Vanczákot (ez a mi védőnk), mire az csak lerántani tudta. Próbálta kihámozni magát, amit a bíró hátraütésnek érzékelt, és emiatt kiállította. Lemértem, 21 másodperc alatt lehet elmesélni is a történetet, amit Messi 13 másodperc alatt megcsinált. A fotón az látszik, hogy ez a rakéta és a vasalódeszka párharca volt. Mégis minden elismerés megilleti Vanczákot, hogy abszolút álló helyzetből (ezt szokta meg) a villámgyors embert még el tudta kapni a mezénél fogva (a 13 másodpercen belül). De mit mondjunk Messire, aki állítólag nagyot bukott? Briliáns. Az egy másodpercre eső teljesítményét megközelíteni sem tudta senki. Ennyi idő alatt Bicskei és az összes használhatatlan Mezey-tanítvány nem rajzolja fel az izlandi kaput a táblára.

Mindez a Katrina hurrikán után jutott eszembe, amikor egy vöröskeresztes azt mondta: ahhoz képest, hogy az észak-amerikai kontinens másik feléről jöttek, hamar odaértek. Ha meggondolom, tényleg, nálunk két nap alatt nem adják fel Mancs kutyára a piros mellényt Miskolcon. De ha arra a képre emlékezem, amelyiken az egyik New Orleans-i lakos szájáig ért a víz, a két nap kicsit hosszúnak tűnik.

Bush elnök öt napig várt, hogy a katasztrófavédelem megoldja a problémát. A cég élére a Nemzetközi Arab Telivér Szövetség biztosát választották korábban, amely a lehető legjobb döntés, ha egy területet lóháton kell elhagyni. Michael Brown pechjére ezúttal repülőgépekre és vízi járművekre volt szükség, amiről ő nem tehet. Mentőlovai a vízbe fúltak. Öt hosszú nap. Sok vagy kevés? Bush gyorsan váltotta le a telivért vagy lassan? Ha arra gondolok, hogy a helikopterrel repdeső, évente 15-20 országba kirándulgató Bakondit hónapok alatt se tudták leváltani a magyar katasztrófavédelem éléről, akkor Brown menesztése villámgyors volt. De amerikai mércével mérve borzalmasan lassú.

Ezért az idő relativitásának problémája mellett filozófiai töprengésem tárgyává tettem azt is, ki mihez viszonyít. Példának okáért, egy magyar riporternek Messi brilliáns 13 másodpercét elcsukló hangon illene elemeznie. Az argentinok viszont a világ második legjobb csapatában joggal várják el, hogy a kis rakéta ne állíttassa ki magát 13 másodperc után, mert a meccs különben 90 percig tart, és ezzel 89 perc 47 másodperc előnyt ad Vanczáknak, ami akkor is luxus, ha Vanczáknak ez kevés, éppen a tizede annak, amire szüksége lenne, hogy ellenfél nélkül gólhelyzetbe kerüljön. De a magyarok még csak nem is argentin (ők elégedettek voltak), hanem a brazilnál is magasabb mércével mértek. Miközben nekik Vanczákra futja.

Ugyanígy, a Katrinát nekünk Bakondihoz képest illene elemeznünk, mert amikor megérkezett Rumsfeld a tábornokokkal, egy nap alatt több tízezer embert légihídon kimenekítettek, és mindenkit elláttak. Ami relatíve nagyobb teljesítmény volt, mint Messi 13 másodperce (Bakondihoz azért nem viszonyítunk, mert nem mérhető adat keletkezne). Ehhez képest olvasom, hogy divatos értelmiségiek, akik máskülönben nem tudják megkötni a cipőfűzőjüket se rendesen, beülnek otthon a stúdiókba, és elemzik Amerika csődjét, hogy még egy hurrikánt se tudott megállítani, a gátakról már nem is beszélve. Miközben egy lassan kanyargó, széles magyar folyó száz éve minden tavasszal elönti az ország keleti felét, és még ötletük sincs arra, hogy mit lehetne tenni.

Fikázni már tudunk, de 13 másodperc alatt még nem tudunk bekerülni a kezdőkörbe. Emlékszem, az amerikaiak mennyire megdicsérték, amikor egy év alatt nagy nehezen összefabrikáltunk egy szakasz katonát sofőrnek. Ők megtehették volna, hogy a #1-hoz viszonyítsanak, de nem tették. Ez a nagyság jele. Egyszer valaki meg azt mondta nálunk, hogy merjünk nagyok lenni.