Homloknyi Magyarország
Megyesi Gusztáv
2014. 04. 30. · Hócipő 2014/09
Nem tudni, hogy Szörényi Levente és Bródy János tud-e róla, hogy az István, a király folytatása, a Veled uram! című darab mekkora hatással volt a honi tankönyvkiadás államosítására. Az Apáczai Kiadó vezetője, bizonyos Esztergályos Jenő nagy léptékű, egyszersmind a magyar kormánysajtó irányvonalát is legalább húsz évre kijelölő interjút adott cége honlapján a cégéhez tartozó újság szerkesztőjének, s ebből kiderül, hogy a művészetnek igen is, erős befolyása van a Nemzeti Együttműködés Rendszerére is.„Ott kezdődött – mondja a kiadó vezetője –, hogy részt vettünk feleségemmel a Thália Színház Veled Uram! című díszbemutatóján. A drámai végkifejletben ott áll Szent István a színpadon fizikálisan, mentálisan, pszichésen, naturálisan mezítelen felsőtesttel kiszolgáltatottan, kezében a Szent Koronával. Miután a gaz Orseolo Péter megvakította Vászolyt, Szent Királyunknak nem volt kire hagyományoznia a Koronát, ezért felajánlotta a nemzetnek, Szűz Máriának… Ebben a tragikusan megrázó pillanatban nagyon halkan súgtam feleségemnek, hogy (már bocsánat az érdemtelen hasonlatért!) nekünk nincs koronánk, de mi is felajánljuk az Apáczai Kiadót ennek a Nemzetnek, ennek a Hazának, a homloknyi Magyarországnak… Talán nem merő véletlen, hanem a sors különleges ajándéka, hogy az Apáczai Kiadó felajánlása Hazánknak, Magyarországnak, egybeesett az oktatáspolitika irányelveivel.”
Azt mondani se kell, hogy számos hírportál, így a 444.hu meg a Hvg.hu nem leplezett gúnnyal fogadta az igazgató szavait, holott hasonló eseteket tömegével ismer a magyar gazdaságtörténet. Hogy más ne mondjunk, a korabeli följegyzések szerint Goldberger Antal igazgató 1949-ben épp a Mágnás Miska című filmet nézte, amikor a „De szeretnék boldog lenni” című betétdal hallatán nem bírta tovább, és odasúgta a körülötte ülő népes rokonságnak, hogy „gyerekek, államosítani kellene a gyárunkat”. – A mi Golinkat? – kérdeztek vissza a rokonok, ugyancsak súgva. – Mi per pillanat csak ezt tudjuk fölajánlani – mondta az igazgató, és szeptember 13-án már mint nemzeti vállalat működött tovább a Goli, a vezetőséget meg kirúgták.
Ami szintén nem merő véletlen, hanem a sors különleges ajándéka. Olyan azonban ma is van, hogy a homloknyi kormányelképzelések egybeesnek a színházba járó egyén homloklebenye mögött történtekkel. Igaz, lapzártánkig még nem érkezett olyan hír, miszerint zene hatására csapatostul adja vissza Mészáros& Mészáros felcsúti polgármester az állami földjeit meg trafikjait, ami nyilvánvalóan a hazai zenei élet válságjeleit mutatja, mondjuk ki, idevezet a sok-sok tuc tuc zene. Külön szerencse, hogy a kormány és Esztergályos igazgató homloklebenye éppen egybeesett:
– Az oktatáspolitika mely vezetőinek nevét szabad megemlítenünk az akvizíció során? – kérdi az interjú szerzője, mire az igazgató így felel:
– Dr. Hoffmann Rózsa Államtitkár Asszony tette meg az első komoly lépést. Rendkívül nagy hálával és köszönettel tartozom Balog Zoltánnak, az Emberi Erőforrások Miniszterének, aki eredeti, lelkészi hivatása alapján is rendkívül tiszta ember. A tárgyalások során végig barátsággal és szeretettel beszéltük meg az eszmei, szakmai, sőt részben az üzletpolitikai kérdéseket is. Mindenképpen meg kell említenünk Hegedüs István Miniszteri Biztos Urat, hiszen az akvizíciót ő vezényelte le... Bizton mondhatom, hogy az egész akvizíció során Hegedüs István rendkívül korrekt módon, mindig progresszívan, a lehető legjobb megoldást keresve irányította az átadás-átvétel folyamatát.”
Már itt jelezzük, hogy az idei Prima Primissima sajtódíj odaítélésénél nagy gondban lesznek a kurátorok. Eddig úgy nézett ki, hogy V. Petró Ildikónak, a Közszolgálat főszerkesztőjének, aki Orbán Viktort képes volt Senecával összehozni, nem lesz ellenfele, ám Rozmán László interjúja, azt gondoljuk, minimum versenyképes. Az már aztán az egyetemes tankönyvkiadás és a magyar társadalom külön szerencséje, hogy az a szeretet, amely az akvizíció során egyik tárgyalófélből a másikba áradt, majd vissza, nem tette önelégültté a kiadó vezetőjét, megmaradt az a szerény férfi, akit a Veled uram! díszbemutatója alatt a körülötte ülők is megismertek. Arra a kérdésre ugyanis, hogy „személy szerint hogyan élte meg ezt a hatalmas változást?” azt felelte:
„A legnagyobb örömmel töltött el, hogy az az ember, akit csak az Ösmerős néven említhetek, az aláírások után azt mondta: ‘Ugye tudod, hogy az Apáczai Kiadót Te most piedesztálra tetted. Megépítetted a magyar tankönyvellátásban a szobrodat. A társadalom elismerte az Apáczai Kiadó tankönyveit. Ezzel megteremtetted magadnak a lehetőséget, hogy ha majd úgy gondolod, méltósággal vonulhass ki a magyar tankönyvellátás rendszeréből. Én, ahogyan ismerlek, munkamániás vagy, ezért arra kérlek, hogy a jövőben a munkád mellett már gondolj a pihenésre, és úgy dolgozz, hogy közben jusson időd a szórakozásra is!’ Utána rendkívül megtisztelő módon lekísért a lépcsőn és az utcán a lámpánál köszöntünk el egymástól. Számomra megható és rendkívül felemelő, hogy engem a jó Isten mindig a kötényében hordott.”
Az már aztán az Úr jóságából és szociális érzékenységéből fakad, hogy az akvizíció során nemcsak az igazgató, hanem a családja is belefért az Úr kötényébe: felesége, Esztergályosné Földesi Katalin a cég tanácsadója, lánya, Tóth-Esztergályos Kata pedig a cég ügyvezetője.