Meddig tűrjük Conchitát?
Megyesi Gusztáv
2014. 05. 16.
Az nagyon rendben van, hogy a kereszténydemokraták budapesti szervezete közleményben ítéli el, hogy bizonyos Conchita Wurst, női ruhába öltözött szakállas osztrák férfi-nő nyerte az idei Eurovíziós Dalfesztivált, az a kitétel pedig még inkább, hogy „az Európai Parlament egyes elemei, csoportjai az elmúlt esztendőben számos alkalommal kérdőjelezték meg a család, a férfi és a nő természetes közösségének jelentőségét”, ám azt miért kellett beleírni a közleménybe, hogy „a KDNP budapesti szervezete a Conchita nevű előadó egyéni teljesítményét elismerve” ad aggodalmának hangot. Mindenki tudja, hogy Conchitát valójában Cohn-Benditnek hívják, ergo „egyéni teljesítménye” is csak csapnivaló lehet. Miképpen Harrach frakcióvezetőt sem értjük, hogy a hétfői parlamenti plenáris ülésen elmondott nagy hatású beszédében, miközben elítéli Conchitát, mért mond olyat, hogy ha „egy férfi azt mondja magáról, hogy nő, és történetesen még szakálla is van…, addig talán nincs is baj”.Már hogyne volna. Ha lehetne, akkor azért próbáljuk már meghaladni a szocializmust. A szocializmusban sok jó volt, de rossz is. Mint ismeretes, a hatvanas évek elején és közepén a hosszú hajú buzikat bekísérhette a rendőr, az iskolaigazgató a pajeszánál fogva vihette fodrászhoz, a kultúrház vezetője kitilthatta a kultúrából, a társadalomtudós pedig nemi szereptévesztésről borongott, hogy kihal a magyarság, mert a férfiak nők lesznek. Ez jó volt. Ennek jegyében a Beatlest, például, a világ legjobb zenekarát az állami tévé csak vicces műsorokban mutatta pár perc erejéig, gúnyos kísérőszöveggel, aminél azonban sokkal jobb megoldás, amit a mai állami tévé produkált: a dalfesztiválról szóló vaskos híradó-riportban nemhogy nem mutatták, de egyetlen szót sem ejtettek arról, hogy végül is ki nyerte a versenyt.
Ez helyes. Jó volna azonban határozottan tudni, hogy mi a véleményünk Conchitáról. A kereszténydemokraták már megtették az első lépéseket, néhány internetes fórumon tisztességesen buziznak is a kommentelők, a Heti Válasz már azzal hirdeti a legújabb számát, hogy Conchita „győzelme nem kisiklás, hanem a meleglobbi térnyerésének megkoronázása”. Ám a telefonszavazás során az a magyar lakosság, amelyik soha nem látott egységben állt ki a rezsicsökkentés mellett, és amelyik ki nem állja a meleglobbit, a dalfesztiválos telefonszavazáson a második helyen szavazott Conchita mellett.
A nemzet spirituális vezére pedig, aki legutóbb képzőművészeti kérdésben adott iránymutatást a bizonytalanoknak, e Magyarország jövőjét veszélyeztető témakörben hallgat. Amit csak azért hozunk fel, mert annakidején Kádár János is elkövette azt a történelmi hibát, hogy a párttitkárok nyomása ellenére sem hozatott határozatot a hosszú hajú buzikról, de bizony huszonöt évre rá meg is bukott a rendszer.