Pont. Határ.

Szabados Gábor

2008. 07. 26.

Megvolt a ponthatárhúzás a felsőoktatásban, a többséget felvették, hajrá, jó tanulást, sok tudást nekik! Vagyis... A dolog nem ilyen egyszerű. Egy különleges, egyedi, abszolút sikeres egyetem abszolút sikeres rektorát faggatta Szabados Gábor. Egészen elámult.

Hócipő: Gratulálok Rektor Úr! Hallom, remekül sikerült a felvételi az ön egyetemén.

Rektor Úr: Köszönöm. Valóban, az általam vezetett intézménybe - szemben a legtöbbel - kiemelkedően magas pontszámmal lehetett csak bejutni. Ugyebár 480 pont volt a maximálisan elérhető, de erre sehol se volt szükség, kivéve nálunk. Pontosabban: néhány területen ez is kevés volt. Ezeknél külön házi versenyt hirdettünk meg a bekerülésért.

Hócipő: Miben vetélkedtek a fiatalok?

Rektor Úr: Mivel szellemük kiválóságáról már megbizonyosodtunk, maradt a fizikai próba.

Hócipő: A fizikához nem kell szellem?

Rektor Úr: Zsákban futás, lepényevés, ezekhez másfajta tudás kell.

Hócipő: Minek tulajdonítható ez a felfokozott érdeklődés a Pesti Egyesített Egyetemi Universitas iránt?

Rektor Úr: Alighanem a szakirányok szerencsés megválasztásának. Vagy inkább mondjunk alszakirányokat, mert ezek még jóváhagyásra várnak, most inkább tanfolyam jelleggel tudtuk meghirdetni őket.

Hócipő: Úgymint?

Rektor Úr: Mivel a mi egyetemünk is a piacról él, meg a nálunk végzettek is onnan akarnak, ezért igyekeztünk eltalálni a piac igényeit. Sikerült.

Hócipő: Nemzetközi gazdálkodás, médiaismeretek, menedzsment, ezekről van szó?

Rektor Úr: Egyáltalán nem. De ne is találgasson. Úgyse jönne rá. Amíg más felsőoktatási intézmények mindenféle tudást akarnak az ifjak fejébe tömni, mi mást kínálunk. Ez kell most. A nemtudás. Nemtudás történelemből, nemtudás matematikából, nemtudás édes anyanyelvünkből, és a többiből. Pláne, ezek okosan párosítva.

Hócipő: Ezt hogy lehet oktatni? És miért?

Rektor Úr: A miértre válaszoltam. Mert óriási a piaca. A hogyan már nehezebb. Mert azért egyik-másik hallgatónak csak van valami a fejében. Ezt kell onnan kiirtani. Sok tévét nézetünk velük, minden hétvégén buli van, hétköznap sokat plázázunk, a fejekbe megfelelő zenét vezetünk, karaokizunk, könyvet kézbe venni tilos, akár kizárással is járhat. Soroljam tovább?

Hócipő: Nem, köszönöm, elég lesz, már ennyitől is kedvet kaptam. Önnek milyen diplomája van?

Rektor Úr: Amilyet írok magamnak.

Hócipő: Ne haragudjon, de számomra ennek az egésznek némi szélhámosságszaga van.

Rektor Úr: Ön túlképzett, nálunk semmiképpen nem állná meg a helyét. Egyébként pedig mondtam: a piacra termelünk.