Schmuck Andor nem közpénzből készült!
Farkasházy Benedek
2014. 04. 02.
A pártok és képviselőjelöltek már sokféle plakáttal és azok érdekes kihelyezésével csaltak mosolyt az arcunkra (egy szép csokor a ma megjelent újságban is található belőlük). Ma viszont valami egészen új jött szembe velem a metrón. Ami fekete-fehéren azt hirdeti, hogy „Schmuck Andor nem közpénzből készült”. Slussz, passz, e sorok közelében semmi más lényeges információ nem található.
Lehet, hogy szakmai ártalom, és nem mindenkinek szúr szemet, de a plakát bal alsó sarka olyan... szóval olyan érdekesre sikerült. A címek és alcímek elhelyezésére ugyanis vonatkozik néhány elemi szabály, amik közül most csak azt említeném fel, ami nagyjából úgy szól, hogy ami együtt áll (azaz szorosan egymás mellé/alá/fölé kerül), az összetartozik. Távol s közel semmi más szöveg, tehát ezen a plakáton tényleg azt közlik, hogy Schmuck Andor nem készült közpénzből, és nem azt, hogy ez a plakát (vagy ez a metróállomás) nem készült közpénzből.
Ám várjunk csak. Igaz, hogy egészen kis betűkkel, de még egy sor együtt áll a Schmuck Andor készültével foglalkozó szavakkal. Nincs a plakát széléhez közelítve, szép szorosan oda van zárva ezek alá: „Felelős kiadó: Dr. Suha György”.
Márpedig ami együtt áll, az összetartozik. Tehát Dr. Suha György volna Schmuck Andor felelős kiadója? Netán Schmuck Andor azért nem készült közpénzből, mert létrejöttéért maga Dr. Suha György a felelős? Aki ráadásul kiadta magából? Tehát lehetséges, hogy Dr. Suha György a neve ellenére nő volna? Már miért is ne? Annak idején neveztek fiúkat Zsuzsinak, hogy ne vigyék el őket katonának, hátha tovább él a régi divat.
Talán túl szigorú vagyok e plakát tervezőjével, csak az ember olyan könnyen hozzászokik a profizmushoz. Hiszen a kereskedelmi reklámok készítői pontosan tudják, hogy mit akarnak, és azzal is tisztában vannak, hogy azt hogyan kell közölni (vegyél ezt / igyál azt / utazz valahová...). Ebben a környezetben pedig az amatőr munkák könnyen úgy járhatnak, hogy nem azt közlik, ami az alkotójuk szándékában állt, hanem valami egészen mást. Így pedig Schmuck Andor és a Szociáldemokraták – akik egy röpke pillanatig még arra is esélyesek voltak, hogy bevegyék őket az