Kijevi jércemell(éklet)
Selmeczi Tibor
2014. 03. 05. · Hócipő 2014/05
Szégyenteljes módon az elmúlt hetek külpolitikai viharai felkeltették figyelmemet az ukrán konyha különlegességei iránt. Ezekről persze mostanában nem illik írni, gondoltam, blaszfémia lenne egy „hogyan klopfoljunk kijevi jércemellet”-szerű megjegyzés, de érdekes módon épp a neten találtam fotósorozatot azokról az asszonyokról, akik profi vendéglátós szinten gondoskodtak a tüntetők élelmezéséről. Nejlon zuhanyozósapkában (higiénia miatt kell — hoppá!) vagy százötven mámuska mosolygott egy hatalmas üzemi konyhában. A fotót csak egy későbbi, esetleges jogdíjvita miatt nem mellékelem, az ember lehetőleg ne keveredjen még szimpatikus ukrán jogtulajdonosokkal se nézeteltérésbe. Ráadásul az eredeti jogtulajdonosok is perelhetnek, hiszen a kijevi jércemell feltalálója nem biztos, hogy ukrán volt, az első adagot állítólag egy francia séf készítette még a XVIII. században Erzsébet orosz cárnő (Ели заве́та Пет ро́в на Романова) tiszteletére. Az oroszbarát verzió szerint viszont a Moszkvai Kereskedelmi Kamara éttermében alkották meg valamikor a századfordulón. Csak hab a(z orosz krém)tortán, hogy a mű első írásos emléke 1937-ből, egy emigráns cári tisztviselő chicagói éttermének étlapjáról származik.Maga a recept egyszerű, viszont az előkészítés bonyolult. Ugyanis a kettényitott, kissé kiklopfolt csirkemellet, fűszeres vajjal (petrezselyem, tárkony, fokhagyma, esetleg kevéske kapor) kell tölteni, márpedig ez szobahőmérsékleten lehetetlen. Ezért aztán a vajban elkevert fűszereket hűtőbe teszem, ahol megdermednek, majd ezt a formázható tölteléket csavarom bele a húsba, de gyorsan ám, mert ha megolvad, kifolyik. Ezért aztán a lusta magyar szakácsok reszelt sajttal dúsítják, amitől egészen más íze lesz, és szinte már hungarikum. És ha még szerecsendiót is reszelnek bele, akkor a fogásnak annyi köze lesz Kijevhez, mint az ungvári konyhának Uzsgorodhoz. A feltekert husit panírozzák, majd bő zsírban, olajban kisütik. Az eredeti verzió élvezeti értékét nagyban emeli, hogy elfogyasztásakor, amikor belevágunk a késsel, kispriccel belőle a megolvadt vaj, és igen nehezen mosható emlékeket okoz a ruhánkon. A sok macera és tisztítószámla miatt átmenetileg inkább egy közönséges sült csirke elkészítését javaslom. Ukrajnához legfeljebb annyiban kötődik, hogy mint tudjuk, néhány községet a történelem viharai Kárpátaljához sodortak, így a hozzáadott (szatmári) aszalt szilvával csak erősíthetjük a népek határokon átívelő barátságát.
Magyar csirkecombok sült szatmári szilvával
Ezt csak sózom, fűszerezem, pici zsír, fél hagyma kell még a tepsibe, aztán le(alu)fóliázom! És ha az Ukrajnán áthaladó Testvériség vezetéken keresztül valamilyen csoda folytán megérkezik hozzám az orosz gáz, begyújtom a sütőt. Fél óra múlva leveszem a fóliát, és hozzáadom az aszalt szilvát, lepirítom, és semmi jogvita. „Trianon a trianoniaké!”
De ne panaszkodjunk. Különösen azok után ne, hogy a kárpátaljaiak számára akár kedvezőbb nyelvtörvényt is hozhatnak a kijevi események. Minden rosszban lehet valami jó. Ahogy az is örvendetes volt, hogy kiderült, az árvízi védekezés során a TEK-esek mintegy negyedmillió forint összegben fogyasztottak csokoládét, és 105 ezer forintért vásároltak maguknak energiaitalt. Csatlakozzunk hozzájuk, persze ki-ki pénztárcája szerint, hiszen mi is megengedhetünk magunknak néha egy korty finomságot. Megérdemeljük!
A hanyatló kelet ópiuma volt
Abszolút retró, már csak az Almuska hiányzik a távoli múltból, a még korábbi szegénység viszont már ott kopog az ajtónk előtt. Félő, hogy közeleg a perc, néhány oligarcha számára „a legszebb perc, mit meg nem áld az élet”, de a többség számára inkább a régi népdal, hogy „van vereshagyma a tarisznyába’, keserű magába’”. Ha keserű magába’, mint háztartási tanácsadó azt javaslom, majd fogyasszuk társaságban!