Mit tegyünk, ha ég a ház
Selmeczi Tibor
2014. 02. 19. · Hócipő 2014/04
Hétfőn nem volt jó napom. Hajnaltájt kisebb durranásra riadtam, de csak a számítógépem robbant fel stand by (készenléti) állapotban, úgyhogy aggodalomra nem volt ok, ilyenkor legfeljebb egy élet munkája száll el. Ahogy mondani szokták, könnyen jött, könnyen ment.
Szerencsére, persze ez jóval később derült ki, csak a tápegység égett le, a levelek, címek, nyaralási képek nem vesztek el. Mint a Hócipő főállású háztartási tanácsadója kötelességemnek érzem, hogy megosszam a tanulságot a tisztelt olvasóval. Először is mindenről készítsünk másolatot, mentsük ki dokumentumainkat egy lemezre, egy pendrivera. És ami ennél is fontosabb, kapcsoljuk ki néha teljesen a gépet, kikapcsolt állapotban ugyanis nem tud felrobbanni. A villanyszámla is barátságosabb.
Ezt csak előzményként meséltem el, mert délután, épp amikor a már megreparált gépembe dugdostam a kábeleket, megjelent a hátam mögött az asszony, és szelíden csak ennyit mondott: — Öltözz, ég a ház! — Ugyan már — legyintettem, ezek a nők mindent túlreagálnak, de kinézve az ablakon megállapítottam, hogy Úristen, ég a ház! „Tűz van, babám!” Gyors öltözés, iratok, aprópénz, mindenmásraottvanamastercard magunkhoz vétele, és futás. Fojtogató füstben araszoltunk lefelé a lépcsőházban, mert tűz esetén ép elméjű ember nem száll be a liftbe. Szerencsésen megúsztuk, csak a szomszéd ház égett, rövid kiszellőzés, séta után visszatérhettünk, akár az Orczy-kert környékén élő megélhetési bomba kitelepítettek. Nem maradtunk viszont tanulságok nélkül, hiszen mit felejtettünk magunkkal hozni? Na mit? Hát a biztosítási papírokat! Egy komoly tűz után nem lett volna könnyű nélkülük bebizonyítani, hogy jár nekünk némi kárrendezés.
A történetben mindössze az érdekes, hogy vészhelyzetben mennyire helyükre kerülnek a dolgok. Ami eddig fontos volt, az egy tűzben vagy egy árvízben teljesen értéktelen, felesleges. Talán érdemes lenne összeállítanunk egy listát, mit is mentenénk ki a bajban. Kicsit átgondolnánk vele az életünket. Ebben a furcsa bakancslistában természetesen benne lennének szeretteink, talán egy fénykép a mamáról, egy emlékkönyv, egy préselt virág, no meg maga a bakancs, ami sokkal praktikusabb az otthoni papucsnál. Főleg télen.
Összegző tanulság: nem árt, ha van otthon egy előre bekészített kis bőrönd, amiben kórházi cuccok, holokauszt évfordulós emlékmű makettek, bécsi bankszámlaszámok rejlenek, hogy ne menjen a varjú a vetésbe. Emellett legyünk óvatosabbak, olvassuk el a műszaki cikkek használati utasítását.
A történtek hatására ezt magam is megtettem, úgyhogy elhatároztam, ha ezentúl bárhova elmegyek hazulról, munkába, moziba, vendégségbe, viszem magammal a kenyérpirítót, melynek leírásában az szerepel, hogy soha ne hagyjuk magára! Főleg azért ne, mert magára hagyva igen látványos tüzet tud gyújtani.
Egy igazi konyhatündér persze ilyenkor sem menekül ész nélkül, futás közben gondosan bekészíti a pogácsát a sütőbe (amit ráadásul be sem kell gyújtania), hiszen oltás végére úgyis elkészül a hamuban sült pogácsa!