Egy németországi olvasónk hívta fel figyelmemet egy dokumentum filmdrámára, 2012-ben mutatták be Torontóban, január 20-án közvetítette az ARD Kein Platz zum Leben címmel. A No Place on Earth legnagyobb részét az aggteleki cseppkőbarlangban és a szentendrei skanzenben forgatták túlélőkkel, valamint számos magyar szereplővel és alkotóval, ukrajnai zsidókról szól, akik 1942-től 511 napig rejtőzködtek teljes sötétségben két barlangban Bilcse Zolote közelében. Csak éjjel merészkedtek ki mohákat, zuzmókat, gyökereket s egyéb finomságokat gyűjteni. Egy kanadai barlangász bukkant 1993-ban a nyomukra, amúgy New Yorkban rendőr, s tíz évig kutatott hozzájuk kivándorolt túlélők után, mivel a faluban egyetlen néni hallott csak arról, hogy valami zsidók egy barlangban húzták meg magukat a háború alatt. Volt, aki 344 napig fel sem jött, időnként ukrán parasztok adtak el nekik némi élelmiszert, de volt, hogy megtámadták őket. Naponta pár percig használhatták csak a kevés gyertyát és mécsest, főleg ha olykor valamilyen húshoz jutottak, s megsütötték. Amikor a németek felfedezték a barlangot, sokakat megöltek közülük, de 38-an átmenekültek egy másikba, amelyről senki sem tudott. Így életben maradtak, s 17 hónap múlva csak akkor mertek feljönni, amikor egy ukrán cédulát hagyott a bejáratnál, hogy a németek elmentek. Midőn az egyik kislány meglátta a napot, odaszólt az anyjának: fújd el azt a fényes gyertyát, mert bántja a szememet.
Hol van a két barlang? Kamenyec-Podolszktól 40 kilométerre.
A további adatokat a netről, s Andrassew Ivántól szereztem, akinek az unokahúga a film egyik alkotója. Továbbá traunsteini gyerekkori barátom is besegített. Péter a kamenyec-podolszki német forrásoknak nézett utána. A Wermacht bűnei a II. világháború alatt című vándorkiállítás egyik jegyzőkönyve leírja, hogy a magyar hatóságokkal folytatott tárgyalásokon nem sikerült elérni az általuk kitoloncolt 11 ezer zsidó visszavételét, de aztán egy Jeckeln nevű SS Obersturmbannführer elvállalta, hogy három nap alatt likvidálja őket.
Ennyit arról, amit Szakály úr állít, hogy akik meg tudtak szökni, azokat tárt karokkal fogadtuk, ellentétben Gellért Ádámmal, aki szerint félőrült anyák kóvályogtak a senki földjén karjukban félig megfagyott haldokló csecsemőikkel, hogy miért nem kellenek senkinek. Az első bécsi döntéssel 1938 végén Kárpátaljáról visszakerült magyarok ugyanis állampolgárságot kaptak, ellentétben az ott élő Nagy-Magyarországon született zsidókkal, ahogy a második bécsi döntés révén ismét hozzánk került észak-erdélyi zsidókat is magyar csendőrök vagonírozták be 1944 nyarán, míg a románoknál maradt dél-erdélyi magyar zsidók megmenekültek, ha valaki látta Závada Magyar ünnep című darabját Alföldi Nemzetijében.