Gratulálunk a külügynek és a rádiónak (frissítve!)
Farkasházy Benedek
2012. 02. 19.
Szerda reggeli sajtótájékoztatóján a Külügyminisztérium sajtófőnöke szélsőséges és radikális ukrán ellenzékről beszélt:
(a teljes felvétel megtekinthető a kormány.hu-n)
Manapság már természetes, hogy minden jelentős, elhúzódó demonstráción felbukkannak szélsőségesek és radikálisok, mi is láttunk egyenruhás munkásőröket a taxisblokád alatt, és frissebb hazai példákat is említhetnénk. A Majdanon (Kijev főtere) egy Ukrajna és az EU közötti, ám Putyin nyomására alá nem írt szerződés miatt tüntet immáron hónapok óta az ellenzék, akik szeretnének Európa nyugati feléhez tartozni a kelet ölelése helyett... Időközben fegyveresek és futballhuligánok is csatlakoztak hozzájuk, szóval a képlet egyre bonyolultabb.
A diplomácia nyelvében különös jelentősége van minden szónak, mondatnak, árnyalatnak. Ha a külügyminisztérium egyik vezetője szólal meg, akkor talán készpénznek vehető, hogy még ha esetleg olykor rögtönöz is, az ilyesmire gondosan ügyel. Kétségtelen, hogy a Majdanon (pardon, a teret időközben átkeresztelték Euromajdanra) tüntetők között vannak szélsőségesek és radikálisok, ám a harcok kirobbanásáig nem ők voltak többségben, hanem a békés, nyugathoz tartozni vágyók.
A Külügyminisztérium sajtótájékoztatóján a szélsőséges és radikális jelzők úgy hangzottak el, hogy azok a teljes ukrán ellenzékre érthetők. Talán szerencsésebb, és pontosabb lett volna úgy fogalmazni, hogy: az ellenzék radikális csoportjai / az ellenzék szélsőséges csoportjai. Ám nem így történt, és ha csupán az ott elhangzottakból indulunk ki, akkor az alábbi képeket is újra kell értelmeznünk, hiszen nem biztos, hogy azt ábrázolják, amit elsőre gondolnánk.
Fiatal lány tiltott önkényuralmi jelképes sálban.
Egy néni a radikálisok zászlójával a nyakában pucolja a fokhagymát.
Ott árpádsáv helyett valami sokcsillagos lobogó dívik.
E szélsőséges jelkép közepén időnként az ukrán címer is felsejlik.
Egy másik hír azért jól mutatja, hogy az általánosító szemlélet nem csak a mi külügyminisztériumunkban fordul elő: „Megtiltotta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az ukrán atlétáknak, hogy fekete karszalagot viseljenek szerdán a kedd éjjeli zavargások áldozatainak emlékére. A bizottság azzal érvelt, hogy az olimpián mindenfajta politikai demonstráció tiltott.” (index.hu)
Tessék mondani, a gyász és az együttérzés jobb- vagy baloldali? Keleti vagy nyugati? EU- vagy Oroszország-párti?
A Magyar Rádió is moszkvai hangnemben tudósít :(
Sajnos a külügy megnyilatkozása kapcsán tett észrevételünkre azóta a Magyar Rádió is ráerősített, hiszen csütörtökön olyan hangnemben számoltak be a kijevi borzalmakról, mintha csak a moszkvai rádiót hallgattuk volna: a terroristák lövik a belügyeseket. Hallgassák csak:Csak ismételni tudjuk magunkat, a kép sokkal összetettebb annál, hogy bárki máris ítélkezhessen. Sokféle erő van jelen a Majdanon, elszánt, szabadságszerető nyugatbarátoktól a futballhuligánokig (ilyen közel Moszkvához azon sem csodálkoznánk, ha kiderülne: némelyeknek csak a zavarkeltés volt a feladatuk). Az azonban biztos, hogy mindannyiukat leterroristázni, és a tüntetőket gyilkoló belügyi alakulatokról említést sem tenni olyan féligazság, mint amikor még csak a Szabad Európából értesülhettek a magyarok a hivatalos hírek másik feléről.
Fotók: Christiaan Triebert, Ivan Mandura, Alekszandr Makszimenko