Az év értékei
Varga Ferenc József
2014. 02. 17.
Kedves barátaim, tisztelt hölgyeim és uraim, Katica asszony, sokáig gondolkodtam, mit is mondjak ma önöknek. Ez ma a tizedik ilyen beszéd, amit tartok. Ja nem, a tizenhatodik. Volt ilyen is, volt olyan is, de kedves barátaim, ne engedjük, hogy bármelyik tévécsatorna, még egyszer mondom, bármelyik, a technika unortodox ördögére hivatkozva bojkottálni próbálja mindazt, amit eddig elértünk. Védjük meg! Védjük meg a rezsicsökkentést, az alacsony inflációt, a magas foglalkoztatottságot. Össze kell tartanunk. Ha összetartunk, bármit elérünk. Még egyszer mondom, bármit! Ha fent van, felnyúlunk, ha lent van, lenyúlunk. És itt fel kell tennünk egy kérdést. Mondja, miniszterelnök úr! Tisztességes ember maga? Európában először nálunk csökken a rezsi, mert mi Kádár népe vagyunk, de maga nyugaton is tartja a markát! Elment az esze, hitvány ember! Választanunk kell. A posztkommunista restauráció és a második rendszerváltás között. Ekézni a kormányt, megütni a miniszterelnököt - na jó, ő még fog kapni ma este! - nem túl nagy feladat.Egyszer Erdélyben a feleségem megkérdezett egy székelyt: „Hová visz ez az út?”. A székely így felelt: nem visz ez sehová, mi magunk megyünk rajta. Nos, mi vár ránk az úton? Egy olyan jövő, ami nem a múltba néz, hanem a jelenbe! Egy olyan jelen, ami büszke múlttá lesz a jövőben! És egy olyan múlt, ami a jövő jelene is lehet! Mert mi a jövőt építjük a jelenben, hogy a jövőben a jelen múlt legyen!
Itt állunk 24 évvel a rendszerváltozás után és fogalmunk sincs, hogy merre tovább! Mert azt hittük, hogy majd csak hátra kell dőlni, és lehet enni a pattogatott kukoricát, inni a sört, aprókat böfizni... Kedves barátaim, Katica asszony, cöfi... bocsánat böfizzünk együtt! Nem engedik? Honnan veszik a bátorságot, hogy megmondják, mit tegyünk, mit ne tegyünk? A hajbókoló mentalitást, a szolgamentalitást legyőztük. Magyarország többé nem hagyja magát! Böfi.
Aztán kiderült, hogy nincs sör. Hallja, miniszterelnök úr? (Hát, ha van még hallása.) Elfogyott a sör! Elfogyott? Gyerünk, vegyünk. Uccu neki, menjünk sört venni! Nincs pénz? Lári-fári! Kedves barátaim, lári és fári! Uccu neki! Még egyszer mondom: neki!
De miért is akar Orbán keletre menni? Hát mert nyugaton nincsenek barátai. Nekünk vannak, és mi el is indulunk. Miniszterelnök úr! Emberére fog bennünk találni. Hogy mikor, nem tudjuk, mert ön megy keletre, mi meg nyugatra. Majd csak összefutunk valahol! Ugye? Egyszer a feleségem és én lubickolni akartunk. Kiderült, hogy nem lehet lubickolni, nem volt a medencében víz! Öntsünk tiszta vizet a medencébe! És akkor lubickolhatunk a jó hírekben! Második rendszerváltás, magas foglalkoztatottság, emelkedő bérek, rezsicsökkentés... Rezsicsökkentés... ugyan már!
Az államalapító István király sem ígért zabár-csökkentést „a törzsfőválasztás előtt”, és nem mondta, hogy ha szorít a cipő, vágd le a lábujjad! Ha szorít a cipő, újat kell szereznünk. Új cipő kell. Fújjátok meg, hogy holnap indulhassunk. Az úton Attila meg fogja magát verni, és lehet, hogy mi is ütögetni fogjuk magunkat, mert ez a történelmi Magyarország. Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok, hajrá Katica asszony, köszönöm, hogy meghallgattak!