A keleti önkény hálójában (Orbán 2007)
2014. 02. 14.
Kínában csodáljuk az egypárti stabilitást, Azerbajdzsán, Tádzsikisztán és Kirgizisztán mellett egyedül mi köszöntjük az iráni forradalmat, és ugye nemrég a Nagy Orosz Mackó ölébe is bekuporodtunk. Pedig miniszterelnökünk 2007-ben még olyasmiket mondott, hogyaszzondja:• Magyarország nyugati ország, amely saját jószántából soha sem akar többé a Kelet része lenni. Éppen azért jöttünk ide, mert ott már nem találtuk a helyünket.
• Egy nyugati kultúrnemzet életére rátelepedett a Kelet uralma, amely megmételyezte és tönkre tette országunkat. Nyugatos nép a keleti önkény hálójában.
• A keleti politika nem tűri az önállóságot, nem tűri a függetlenséget, és nem tűri a szabadságot. Felszámolja az emberek független életét védő védvonalakat. Vagyontalanná tesz, elszegényít, kiszolgáltatottá vetkőztet, ha kell, megfélemlít. A hatalomtól függő élet láncába fűz.
• Mióta a Kelet betette a lábát Magyarországra, a magunkfajta szabadságszerető magyarok mindig ugyanazt akarták; szabadulni sorvasztó öleléséből, és elzavarni hazai helytartóikat. A keleti önkény világa helyett megalkotni a magunk szabad magyar világát, kiszakadni a hatalomtól függő élet láncolatából.
• A szovjetek birodalma is a múlté. Eltűnt, de nem enyészett el nyomtalanul. Helyén ma egy életerős, újratatarozott keleti hatalom emelkedik fel. Izmosodik, terjeszkedik, újraéleszti és pártfogolja egykori híveit, Ukrajnától Közép-Európán át a Balkánig.
• A nyugati világ számára a történelmi kihívást a keleti új rend gyarapodó erői jelentik, melynek leheletét, jelenlétét, kisugárzását már a bőrünkön érezhetjük.
Nahát. De tudják mit, inkább nézzék és hallgassák a 2007-es október 23-i beszédet, amelyben a fent idézett részek nagyjából a hatodik percnél kezdődnek.
A magunk részéről csak annyit kívánhatunk, hogy a jelen Orbán Viktora tekintsen annyira, de annyira keletre, hogy forduljon egyet alatta a földgolyó, és akkor az a nagyonkelet immáron a nyugat.