Vélemény a tojásban

Pataki Balázs

2008. 07. 09.

A bíróságok elmúlt időszakban hozott ítéletei alapján nem kétséges, hogy Magyarország a szabadság hazája, ahol szabad a vélemény, és azt ráadásul nálunk lehet a legkreatívabb módon a véleményezett tudtára adni. Egy a nevének és foglalkozásának elhallgatását kérő bíróval beszélgettünk erről a gyakorlatról.

Hócipő: Bár a foglalkozását nem árulhatom el, de el kell mondjam, hogy nagyon tetszik a talárja. Ha megengedi, akkor ebbéli véleményem kifejezéseként megdobnám egy lavor resztelt májjal.

Bíró: Hogy merészeli?! Teljes anonimitást ígért, úgyhogy azonnal vegye ki, a megszólalásom elől, hogy „Bíró:”!

Hócipő: Bocsánat, természetesen. Akkor majd azt írom, hogy Flömpf. Bár én azt hittem a resztelt máj miatt emeli fel ennyire a hangját.

Flömpf: Ugyan kérem. Ez a véleménnyilvánításnak egy szokatlan, de megengedhető formája volt. Hiszen hol van az kérem előírva, hogy az ember a véleményét csak szóban vagy írásban fejtheti ki?

Hócipő: Talán a törvényekben?

Flömpf: Elég maradi az Ön jogfelfogása. Természetesen tettekkel, és különböző eszközökkel is mások tudtára adhatjuk véleményünket. Ott van például az MTV székházat megtámadó demokraták esete. Hát ha csak úgy odakiáltják, hogy „ejnye, de nem értünk egyet a kormánnyal, és a tévé műsor is milyen pocsék”, annak ugye nem lett volna hatása. Ezért aztán a demokrácia és véleménnyilvánítás keretein belül maradva felgyújtottak néhány autót, és kicsit nagyobb molotov koktélokat dobáltak be a TV ablakán. Ki ne cselekedett volna ugyanígy az ő helyükben?

Hócipő: Ha a legutóbbi meleg felvonulás elleni tüntetésre gondolunk, ott mind szóban, mind tettekben jelentős erőszakot lehetett felfedezni. Ez is csupán vélemnnyilvánítás lett volna?

Flömpf: Ha már szóba hozta a verbális erőszakot, szerintem ezzel kapcsolatban is tévedésben van. A tüntetők csak spóroltak. A demokrácia ünnepeként egyszerre tüntettek a melegek és a kormány ellen, és így elég volt nekik egyetlen jelszóként, hogy „mocskos buzik”. Bár a „mocskos” szerintem is kicsit erős...

Hócipő: Azért pár szem tojás, és a súlyos kockakövek nehezen hasonlíthatók össze, ha dobálásra, vagy ahogy ön tartja, véleménnyilvánításra kerül a sor.

Flömpf: Ebben sincs igaza. A macskakövekkel dobálózók sem akartak senkiben kárt tenni, csak nem volt náluk éppen tojás, amivel kifejthették volna a véleményüket.

Hócipő: Ha el is fogadom az Ön álláspontját, honnan tudhatom, hogy a felém repülő macskakővel azt akarják-e kifejezni, hogy kedvelnek engem, vagy azt hogy nem?

Flömpf: Pedig nagyon egyszerű. Ha az ön felé szálló macskakövön pici piros szívecskék vannak, vagy rá van szigetelőszalagozva egy édes kicsi macska is csengettyűvel a nyakán, akkor az nyilvánvalóan a szeretet kifejezése. Ha mondjuk már harang van a macska nyakacskáján, akkor jobb elgondokodnia, hogy miért is nem kedvelik Önt. De így legalább megtudja, hogy mit gondolnak Önről. Hát nem nagyszerű?

Hócipő: Ha már ilyen megengedő, akkor mit szól ahhoz, ha mondjuk a focipályán szotyival és a tribünnel dobálják meg a játékvezetőt, és azt kiabálják, hogy „Hülye bíró!”?

Flömpf: Hát ööö..., hogy demokráciában ezt természetesen, hát ööö... szabad, bár a szotyi azért legyen legalább megpirítva.

Hócipő: Hülye bíró!