Bibliaosztás

Váncsa István

2008. 06. 18. · Hócipő 2008/13

Bibliaosztást tartott Erdő Péter bíboros, prímás, Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke és Ittzés János, a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) elnök-püspöke az Országház delegációs termében.

A fotón egy termetesnek tűnő, bajszos embert látni, kezében nyitott Biblia, arcán örömmel elegy tanácstalanság. Mint aki elektromos csellentyűcskét kapott karácsonyra, és a használati útmutatót böngészi. „Fogjátok a drót alfelét a kéz magsujja közzé, és job kezetek föl-le mozgat, majd onnét villany bekapcsol, hirtelen smirgli erősen, különben nem jön a villany se át, se hosszu, se tyű.” Kétség nem fér hozzá, hogy a honatya e pillanatban új kihívással néz szembe, amennyiben tudni szeretné, hogy ez a téglatest alakú, különös tárgy voltaképp mire való.

Rájönni nem fog, de legalább gondolkodik egy darabig.

Egy másik fotón kancamosolyú szőkeség veszi át a könyvet, Lót idősebbik lánya jut róla az eszembe, amikor tökrészeg atyja körül ólálkodik.

A harmadik fotón ravasz mosolyú köpcös ember, őt nem kell félteni, ha a párt érdeke úgy kívánja, havonta ezerkétszáz plébánossal folytat elmélyült beszélgetéseket, továbbá könyvet is látott már, hiszen értelmiséginek indult valaha.

Ha viszont így van, akkor kérdés, hogy mért áll sorba, amikor Bibliát osztanak?

Amikor a krisnások osztanak meleg ételt a Blaha Lujza téren, akkor is beáll?

Még nagyobb talány, hogy miért oszt három püspök a parlamenti képviselőknek Bibliát. Országgyűlésünk a nép legjobbjaiból áll, créme de la créme, a képviselő a népfelség megtestesítője, jövőnk záloga, de mindenekelőtt kiművelt emberfő. Mármost egy középfajú intellektuel házi könyvtárában akár fél tucat Biblia is előfordulhat, különféle fordításokban, sőt különféle nyelveken. Aki tehát a képviselőknek oszt Bibliát, az evvel arra utal, hogy szerinte ezek a pofák sok mindennek tekinthetők, de kiművelt emberfőnek a legkevésbé, hiszen nem birtokolják az egyetemes kultúrtörténet egyik legfontosabb alapdokumentumát, és ennek megfelelően nem is ismerik, soha bele se néztek. És persze így nem értik az európai művészet háromnegyed részét, ránéznek egy Caravaggióra, Giuditta e Oloferne, levágja a kuncsaft fejét a ribanc, így jár itt, aki nem fizet.

Beszéljünk magyarul: a püspökök szerint a képviselő egy barom.

Képviselőink ezt a vélekedést az előzetes várakozásoknak megfelelő módon és mértékben igazolják vissza, amennyiben sorba állnak, mint Siófokon a lángossütő előtt, és az ingyen-bibliát percek alatt szétkapkodják. (Tegyem hozzá, hogy dedikálva, persze Isten távollétében a püspökök írnak alá.) A Hírszerzőn olvasom, hogy „a rendelkezésre álló Biblia kevésnek bizonyult, így pótlólagosan küldik ki azoknak a honatyáknak, akik utólag jelezték igényüket - számolt be az MTI-nek Ittzés János.”

Vajon a képviselő nyiladozó értelme miképp fogja feldolgozni amaz érdekes történeteket, amelyeket az ingyen kapott könyvben olvas, már ha olvas egyáltalán. Például ami Lót fönt említett lányát illeti: „És monda a nagyobbik a kisebbiknek: […] Jer, adjunk bort inni a mi atyánknak, és háljunk ő vele, és támasszunk magot a mi atyánktól.” (1 Móz. 19.31-32) A lánykák meg is lovagolják az atyjukat, majd gyermekeket szülnek tőle, pont úgy, ahogy Amstettenben, csak itt nem az apuka a rém, hanem az ő kicsi lányai, ám a történetről a Bibliának egy rossz szava sincs. Ugyane könyv egy másik helyén viszont Isten egyenes utasítása alapján halálra köveznek egy pofát, csak azért, mert rőzsét gyűjtött szombaton. (4 Móz. 15.32-35) Nem véletlenül írja Locke, hogy az együgyű lélek tudjon Istenről, tanulja meg az imákat és a számára is felfogható bibliai történeteket, viszont ne olvasgassa a Bibliát a maga kedve szerint, mert abból nem sül ki semmi jó.

Ami pedig a Bibliának a törvényhozás házában történő osztogatását illeti, eszembe jut W. Todd Akin missouri szenátor, aki 2008-at a Biblia évének kívánta volna nyilvánítani Amerikában. Javaslata 284 ellenszavazattal került a süllyesztőbe. Ugyan az USA - mostani országimázsa szerint legalábbis - szenteskedő, bigott és hülye ország, de a képviselők tudják, hogy „az egyház és az állam szétválasztása” (separation of church and state) az Egyesült Államok politikai berendezkedésének sarkköve Thomas Jefferson óta. Egyáltalán: ott vannak sarkkövek. Persze elképzelhető, hogy az amerikai képviselőházban Bibliát (Koránt, Bhagavad-Gítát, bármit) osztogassanak, de csak akkor, amikor majd Szili Katalin lesz ott a Speaker.

Persze a Biblia éve alkalmából nálunk nemcsak a képviselőknek osztanak Bibliát, hanem a társadalom más, hátrányos helyzetű csoportjainak is. Van, ahol élelmiszercsomagot állítanak össze, tesznek bele vitamint, tápszert, szalámit, csokoládét, kávét, teát, lencsét, lekvárt, borsókonzervet, paradicsompürét, rizst, kristálycukrot, és egy Bibliát is. A neten egy hozzászóló arra figyelmeztet, hogy az utóbbit a kukába szokták dobni, jobb esetben eladják valahol.

Remélhetőleg antikváriumban, bár ott hosszú sorban várakoznak a képviselők.