Magyar Nobel-díjasok a telefonban
Szabados Gábor
2008. 06. 21.
Oláh Györggyel, Szent-Györgyi Alberttel, Gábor Dénessel és Szilárd Leóval szinte atommagot... azaz madarat lehet fogatni, hogy Budapestre kerül az Európai Innovációs és Technológiai Intézetet (EIT). A Hócipő munkatársának a modern technika eszközeivel is nehéz dolga volt elérni a magyar tudás egykori legjelesebbjeit. De megoldotta!Hócipő: Halló! Ki van a vonalban?
Odaátról: Üdvözlöm. Oláh György vagyok.
Hócipő: A vegyész, ugye?
Odaátról: Igen.
Hócipő: Ne haragudjon, de miért is kapott Nobel-díjat?
Odaátról: Fontos ez?
Hócipő: Nem. Úgyse értenénk.
Odaátról: No jó, megpróbálom elmondani. Hátha mégis. lényegében az én munkáim döntötték meg a szén négyvegyértékűségének dogmáját, és új utakat nyitottak a szénhidrogének előállítására. Ha nem hangzik nagyképűen.
Hócipő: Hát... Ha tényleg így van, biztosan nagy dolog. Mondja György! Mit szól ahhoz, hogy Budapest kapta az Európai Uniótól a lehetőséget: itt lesz az Európai Innovációs és Technológiai Intézet.
Odaátról: Ez csodálatos, fantasztikus! Óriási lehetőség a magyar tudománynak.
Hócipő: Nono! Nem eszik olyan forrón a kását. Nem árt, ha tudja, kedves Gyuri, hogy ez egy koordináló szereppel rendelkező valami, itt fogják megtervezni és finanszírozni az uniós kutatás-fejlesztést, és innen fogják kiválasztani, hogy Európában hol legyenek azok a központok, amelyek a konkrét kutatásokat végzik.
Odaátról: Ez semmit nem von le a tény nagyszerűségéből. Higgye el, higgyétek el odalent, hogy hatalmas lendületet adhat nektek, a magyar tudománynak, egyáltalán: az ország tudományos-innovációs felemelkedésének, az ifjúság jó irányba terelésének. Arra készteti a magyar kormányt, hogy az eddiginél többet fordítson a kutatás-fejlesztés, az innováció támogatására. Hogy ne menjenek el külföldre a magyar agyak.
Hócipő: Már megbocsáss Gyuri, de bagoly mondja...
Odaátról: Épp azért mondom.
Hócipő: Ha jól tudom, más is szeretne üzenni nekünk.
Odaátról: Szent-Györgyi Albert vagyok...
Hócipő: Na ugye. Maga nem ment el, itthon találta fel a C-vitamint. Uniós hókuszpókusz nélkül.
Odaátról: Nem egészen feltaláltam, és azután csak elmentem, ami pedig az ön minősítését illeti, hogy uniós hókuszpókusz, azt nagyon helytelenítem. Méltó helyen lesz Budapesten ez az intézet.
Hócipő: Maguk egy követ fújnak.
Odaátról: Ez igaz. Adom Dénest.
Hócipő: Halló! Milyen Dénes?
Odaátról: Jó napot kívánok. Gábor Dénes vagyok.
Hócipő: Valami rémlik. Most akkor Gábor vagy Dénes?
Odaátról: A holográfia. Tudja. Gábor Dénes.
Hócipő: Szintén nóbeles?
Odaátról: Igen, odaítélték.
Hócipő: Azt én mondom, hogy oda. Maga azt, hogy ide. Ideítélték. Pedig azért, valljuk meg, a hologram csak egy jópofa show-elem.
Odaátról: Igen, annak is jó. De azért valamivel több területen használják.
Hócipő: Jó, erről majd máskor. Azt mondja meg nekem, hogy maga is örül ennek az innovációs európai budapesti technológiai ideítélésnek?
Odaátról: Szívből gratulálok hozzá. Biztos vagyok benne, hogy élni fognak a lehetőséggel. Éppen úgy gondolkodom erről, mint Gyuri.
Hócipő: Melyik Gyuri? Oláh vagy a Szent Albert?
Odaátról: Igen, ők: Oláh Gyuri és Szent-Györgyi. De higgye el, mind-mind, a többiek is nagy fantáziát látnak ebben a központban. Adom is Leót...
Hócipő: Az állatkertből?
Odaátról: Halló, Szilárd Leó vagyok Manhattanből!
Hócipő: Mondja, maga szerint is olyan fontos ez a központ? Hiszen ez csak egy adminisztrációs szervezet, ez csak koordinálja azokat, ahol a valódi kutatás folyik...
Odaátról: Pontosan! És ez a lényeg. Mi vagyunk az atommag, a kutatóintézetek meg elektronként pörögnek körülöttünk. Nálunk van az összes proton és neutron. Ez a legnagyobb dolog, ami velünk, marslakókkal... akarom mondani, magyarokkal történhetett.
Hócipő: Elfogadom: van rálátásuk Európára és a világra. De csak nézzenek meg bennünket, honfitársaikat közelebbről... Egyébként őszintén kívánom: Legyen maguknak igazuk.