Abcúg Itália! (Franciaország - Olaszország 0:2)
Megyesi Gusztáv
2008. 06. 18.
Mottó: Valamikor ezt a játékot mi is játszottuk.
A null-nullás francia-román meccs után azt írtam, kívánom, hogy ilyen csapnivaló produkció után egyik csapat se jusson tovább.
Ez megtörtént.
A legigazságosabb, persze, az lett volna, ha ebből a csoportból az olaszok se jutnak tovább, mert egyszerűen nem érdemlik meg, ebben a halálcsoportnak nevezett négyesben a hollandok őket is éppenúgy halálra verték, mint a franciákat meg a románokat (utóbbiakat a B-csapattal).
Azt nem tudhatjuk, hogy mi történt a franciákkal, de ők már a legelejétől élő halottként tekeregtek a pályán. Az olaszok elleni, végül is ki-ki meccsen, mintha a 2002-es, ázsiai világbajnokság francia játékosait láttuk volna, akiknek még a vakációhoz se volt elég erejük; ha Ribéry nem sérül meg, Abidal pedig véletlenül a labdát találja el Luca Toni lába helyett, akkor is simán az olaszok nyernek.
- Te csak azzal foglalkozz, hogy meggyógyulj!
Mégpedig úgy, hogy ez az olasz csapat se mutatott valami sokat, nem létező csatársorral jutottak tovább. Erre nem is pazarolnék több szót, tudniillik az olaszok számára, mint a futballtörténelemből tudjuk, kedden este véget ért az Európa bajnokság, hogy aztán vasárnap kezdődjék nekik egy új. Amelyen immáron kieséses rendszerben ugyanez a csoportmeccseken vergődő olasz csapat lehet, hogy brillírozni fog, Luca Toni pedig sorozatban lövi a gólokat, majd a legvégén az is könnyen előfordulhat, hogy a vb után az Európa-bajnokságot is megnyerik.
Az olaszok nem szívbajosak, és minden más válogatottat felülmúlva pofátlanok; amint egy pici méltánytalanság éri őket (például nem állnak az első helyen), azonnal telesírják a világot.
- Micsoda? Megadta? Az hogy lehet?
Mi is történt meccs előtt? Aki csak talpon volt az olasz futballéletben, az mind a hollandokkal foglalkozott, s a világ legfőbb erkölcsi kérdésévé tette, vajon hajtani fog-e van Basten csapata a románok ellen, vagy pedig direkt kikapnak, kiejtve ezzel Itáliát, s egyáltalán, meri-e pihentetni a holland kapitány a kulcsembereit. Paolo Maldini, akiről én azt hittem a játéka alapján, hogy az apjához hasonló intellektus, ultimátumszerű tényközléssel állt a kamera elé: ha a románok legyőzik a hollandokat, van Basten soha nem lehet edző Itáliában.
- Hát ez elszállt!
Mondhatnám úgy is, hogy Európa legkorruptabb futballországa, ahol egész idényben adják-veszik a pontokat meg a bírókat, már eleve abból indult ki, hogy Hollandia esetleg csal. Amiben az is benne van ugyebár, hogy Románia nem is futballcsapat, hiszen olasz fejjel elképzelhetetlen, hogy legyőzze Hollandiát; mellesleg az a kis, szarnak nézett Románia, amely néhány nappal előtte csak irtó nagy pechhel nem ütötte el a továbbjutástól Donadoni csapatát.
A meccs előtt már azt gondolta az ember, hogy van Bastennek tán joga sincsen csapatot hirdetni, ez a kompetencia olasz kézre került.
- Azért meglegyintett minket a szele!
Érdekes, a franciák egyetlen szóval se jelezték, hogy aggódnak a hollandok hozzáállása miatt, holott nekik is ugyanakkora volt a tét, mint ellenfelüknek.
Nem baj, persze, mert az erősen tartalékos hollandok simán verték a kipurcant Romániát, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy az olaszoknak eszükbe jut-e elnézést kérni a hollandoktól. Sőt, Itália most megérdemelné, hogy néhány világlap azzal álljon elő, hogy megvették az amúgy is erkölcsi mélyponton lévő franciákat, no meg picit a bírót is − aztán majd magyarázkodjanak, ahogyan tudnak.
- Nyertek a hollandok!
Abcúg Itália, mondom tehát, aztán vasárnap este a spanyolok ellen két perc alatt elvarázsolnak, mint mindig rendesen.