Villa döntött, semmi más (Svédország - Spanyolország 1:2)
Megyesi Gusztáv
2008. 06. 15.
Mottó: Valamikor ezt a játékot mi is játszottuk.
Veszítettem nagyon sok sört, de nem azért, mert 1-1-et tippeltem a spanyol-svédre; ezt nagyon sokan tették, mert hiszen a döntetlennek volt a legnagyobb valószínűsége.
Hanem Villa gólja miatt. Én azt mondtam, Villa nem fog gólt lőni, sőt gyakorlatilag semmit se csinál majd a meccsen. Így is történt; mesterhármasok után az esetek többségében kínlódás következik.
- Mit villa! Kastély!
Az 2-1 után azt lehetett látni, hogy a spanyolok is meg vannak lepve, szerintem szintén elégedettek lettek volna az iksszel: az utolsó fordulóban ők is, a svédek is legyőzik a görögöket, illetve az oroszokat, és akkor ott vannak a nyolc között. Hát ott vannak. És a svédek is ott lesznek, mert jó csapat.
Ha meccs előtt volnánk, azt mondanám, hogy értelem-, illetve érzelemszerűen a svédeknek szurkolok, mégpedig a lányom általi svéd rokonság okán; spanyol kapcsolat, de facto spanyol unokák nincsenek a famíliában. De ez már régóta nem így van. A spanyolok ezen a meccsen, úgy húsz perc után valahogy szimpatikusabbak voltak, mint a svédek, és nem tudom, miért. Volt spanyol válogatott (sőt holland és angol is), amit nem szerettem, mi több, ki nem álltam, és örültem, hogy nagy világversenyeken újra meg újra égnek, ez a spanyol csapat nem ilyen.
- Csak, hogy lássák: nem minden Fernando szenved idén!
Érdekes ez: már vagy húsz éve a focit kizárólag önmagáért nézem, ami nem kunszt, hiszen magyar csapat semmiféle tornára nem jut ki, nincs tehát miért hazafinak, kötelezően elfogultnak lenni, igaz viszont, hogy magyarok híján legalább végig lehet élvezni a tornát, míg korábban a csoportmeccseken kapott zakók vagy a tizenhat közötti szerencsétlen kiesések után elment az ember kedve az egész tornától.
Mindegy, csak azt akarom mondani, hogy a spanyolokban nem keresem a spanyol bort, a mediterrán vehemenciát, nem jut eszembe róluk se a bikaviadal, se a Nagy Armada, miként a focipályán soha nem veszem észre a svéd hűvösséget, és svéd gól után nem gondolok a svéd unokáimra.. Ezért is tartom elmegyógyintézeti esetnek, amikor az MTV úgy harangozza be a spanyol-svéd mérkőzést, hogy „svédasztal vagy spanyolcsizma?” (vagy inkább svéd asztal − Ikea − vagy spanyol csizma?)
- Én legalább ma is meglőttem a magamét!
A foci annyira nemzetközi, hogy hagyni kellene ezeket a baromságokat: tizenegy futballistába belemagyarázni egy nemzet kultúráját, lakóinak habitusát, pláne történelmét.
A 93. percben Villa némi szerencsével, de inkább kiváló technikájával ügyesen lefordult a védőjéről és a hosszú sarokba belsőzött.
Ez döntött, semmi más.
- Hány másodperc is hiányzott?
Ha csak egy picit téved vagy peche van, nekem most nagyon sok söröm van.