Csatorna töltelék - 2008/11

Para-Kovács Imre

2008. 05. 21. · Hócipő 2008/11

Minden bizonnyal a nemzetközi labdarúgóesemények jelentik a televízióknak a karácsonyt, illetve a hamarosan bekövetkező olimpia, amikor azok is odakucorodnak a készülék elé, akik egyébként egész évben háttal ülnek a képernyőnek, és kis hímzett terítővel takarják ki a plazmatévé egyharmadát, valamint nippeket tartanak a vékony peremen.

Ilyenkor a kereskedők megpróbálnak nekünk eladni minden, raktáron maradt tévét, hogy legyen a konyhában, a fürdőszobában és a spájzban is, de az én lelkesedésemet az a programozható távkapcsoló váltotta ki, amelyik zöld, a gombok a játékosok, és a végén beépített sörnyitó található. Ez az a távkapcsoló, amit kizárólag nők vesznek meg viccesnek szánt ajándéknak férfiak számára, akik viszont sohasem fogják használni, mert használhatatlan.

Ennél talán valamivel jobb azon temetkezési vállalat ajánlata, amelyik futball-labda alakú urnát kínál azoknak az elhunytaknak, akik a labdarúgó Európa-bajnokság alatt veszik fel a néhai nevet, mintegy gesztust gyakorolva, amiért esetleg lemaradtak a döntőről. Már látom magam előtt a gyászoló családot, elöl feleség, hátul síró gyermekek, és az özvegy határozott mozdulattal a pettyes urnára mutat: azt kérem, szegény Dezső, milyen boldog lenne, ha tudná, hogy ebben fogja letölteni az örökkévalóság hátralevő részét, a gyermekek pedig bólogatnak.

Egy világeseményhez hozzátartoznak a jól szemlézhető színes hírek, és mivel a toleranciaküszöb egyre emelkedik, ezek a hírek és ötletek egyre extrémebbek, egyre nagyobbat kell lőni, hogy egyáltalán valaki észrevegye, egyre nagyobbat kell ordítani, egyre több katolikus papot kell levetkőztetni, egyre nagyobb rétest kell megenni időegység alatt, a kétfejű borjú már nem elég, legalább négy fej kell, és lehetőleg gagyogjon valamit urduul az állat, ha be akar kerülni a híradó végére. Ha arról olvasunk valamelyik lapban, hogy egy hajó építése közben negyven munkás a vízbe fulladt, akkor tolongani fognak az emberek, hogy felszállhassanak rá, mivel a világ jelenlegi morális és intellektuális állapota reklámként értelmezi a tragédiákat, ilyeténképpen egészen biztos, hogy Mianmarban fellendül a turistaforgalom, amint eltakarítják a holttesteket, és Kínába is özönlenének az utazók, ha lehetne. Ez nem azonos a katasztrófaturizmussal, amikor az emberek direkt halottakat és borzalmakat akarnak látni, hanem annak egy mellékösvénye, katasztrófa vagy baleset, esetleg bűncselekmény által kiváltott érdeklődés, azaz egy hely, esemény, épület vagy jármű azáltal lesz érdekes, hogy kapcsolódik hozzá halál.

A világ zsugorodik és gyorsul (kivéve Brooklynt, mert Brooklyn tágul, legalábbis Woody Allen gyermekkorában még tágult, és azóta nem kaptam róla semmi hírt), és nem lehet minden sportesemény mellé tömegszerencsétlenséget prezentálni, még akkor sem, ha Kína történelmébe simán beleférne, hogy tömeges kivégzésekkel teszteljék a stadionokat, de ők most inkább kereskednek és építkeznek, nem tagadva meg közben a maói eszmét, melynek névadója egy személyben felelős mintegy hetvenmillió ember erőszakos haláláért, illetve éhhaláláért, ami rekord, ha esetleg a közeljövőben sor kerülne a XX. század legtermékenyebb diktátorai és tömeggyilkosai vetélkedőre.

Kis színesekre viszont szükség van (remélem, senki sem értelmezi ezt a kitételt raszszista megnyilvánulásként a kínai néppel szemben), és ilyenkor kerül elő a labdaformájú urna, az ember, aki már hatvan éve dekázik, és özv. Somogyiné, akinek a spájzában penészből kirajzolódott Ronaldhinho portréja, de tényleg, egyetlen éjszaka alatt, és azóta odajár az egész Nefelejcs utca, hogy lássa a csodát.

A történet egyébként egyáltalán nem új, hiszen nyilvánvaló, hogy Jézus sem azért jött el közénk, mert feltétlenül vízen akart járni, halottakat feltámasztani, vizet borrá változtatni, de szembesült az emberiség tökéletes és vérfagyasztó ostobaságával, úgyhogy azonnal nekilátott a marketingnek, és rájött a megoldásra: bulvárcsodák közé illeszti a tanítást, hátha így eljut valakihez.

Nos, nevezhetnénk tevékenységét a Naprendszer legnagyobb kudarcának is, azonban van még néhány milliárd évünk a Nap kitágulásáig és a bolygóövezet teljes megsemmisüléséig, ezért nem hamarkodnám el. Annyi azonban biztos, az üzenetből semmi sem jött át, a vízen járás sztorija viszont szépen beépült a köztudatba, úgyhogy csak óvatosan a borjúkkal és vetkőző tömegekkel, mivel előfordulhat: senki sem emlékszik majd a labdarúgó eb-re, mindenki elfelejti az olimpiát, csak ül a fotelben, és nézi hülyén a futballpálya alakú távkapcsolót, és hiába koncentrál erősen, semmi sem jut az eszébe.