Hullámsír, avagy kapják be (Románia - Franciaország 0:0)
Megyesi Gusztáv
2008. 06. 10.
Mottó: Valamikor ezt a játékot mi is játszottuk.
Azért az tényleg ritka, hogy a közönség már a hetedik percben hullámozni kezd egy meccsen. A zürichi közönség mintha megsejtette volna, hogy az Európa-bajnokság eddigi magasan legrosszabb találkozója következik, amelyen mindkét csapat be van szarva a másiktól, és nem mer támadni, de még kapura lőni sem.
Azért jövök ezzel a hullámzással, mert itt súlyos tévedések vannak. Azt csak Magyarországon meg most már láthatóan Romániában hiszik úgy, hogy a közönség az örömében kezd el hullámozni. Holott a hullámzás eredetileg az unalom egyik markáns és közösségi kifejezése, "fiúk, ti olyan rosszul fociztok odalenn, hogy inkább magunkat szórakoztatjuk".
- Kéne mi?
Bár a gyökérnek még ehhez se volt köze. A hullámzás a hetvenes években jött divatba, de nem találta ki senki. Gudalajarában, Mexikó egyik városában egy Pedro Gonzales Rojas Pajeco nevű tehetős ember meccs közben a fájó derekát tapogatva gyanútlanul fölemelkedett a székéből, majd jóízűen nyújtózkodott egyet. Minthogy Mexikóban a családfőnek nemcsak a szava, de minden gesztusa szent és követendő a család számára, a népes família is fölemelkedett ültéből és elégedett nyögéssel nyújtózkodni kezdett.
Igen ám, de a mögöttük ülők nem láttak tőlük semmit, ezért kénytelenek voltak ők is egy pillanatra felállni, s ha már fönt voltak, nyújtózkodtak ők is, hogy aztán újabb és újabb szektorok álljanak fel kíváncsian, hogy miért álltak fel emezek, stb., így ment ez körbe a stadionban meccs végéig, a tévé bemutatta, aztán a hülye európaiak kultuszt csináltak ebből is.
Hát nagyjából ez a hullámzás autentikus és igaz története.
- Seggrepacsiban azért jók voltunk!
Valamint a francia-románé is, amelyről a hullámzáson kívül semmit se lehet elmondani. Jellemző, hogy a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint ez a mérkőzés a sárteke hatmilliárd lakója közül egyedül Várhidi Péter tetszését nyerte el, aki igen sok szakmai érdekességet látott a kilencven perc alatt; csak nehogy az olimpiai csapatnál kezdje megvalósítani őket.
Igaz, a végén Domenech kapitány is tapsolt, de lehet, hogy ő már a meccs elején se volt ébren, s csak rutinból verte egymáshoz a tenyerét.
- Legalább Platinire legyenek tekintettel!
Megérdemelné mindkét csapat, hogy kiessen, és a csoportmeccsek végén a nagyközönség a hullájuk fölött hullámozzon.