Prater Noster (Ausztria - Horvátország 0:1)

Farkasházy Benedek

2008. 06. 09.

Ferenc József nagy zajt hall a Práterben.
Megkérdi: - Mi ez a hangzavar?
Osztrák-magyar futballmeccs van felség! - válaszolja a komornyik.
Mire Ferenc József: - És ki az ellenfél?

Egy picit a Horvátoknak drukkoltam, de csak mert jobb a sörük. Történt ugyanis, hogy négy éve éppen a dalmát tengerpart egyik kisvárosának legrosszabb vendéglőjébe kényszerültünk, mert egyedül ott volt tévé. Csak tésztát adtak, viszont lehetett választani, hogy az ott nemzetinek számító piros vagy fehér színű szósszal kérjük. A pincérek már a tizedik percben röhögtek rajtunk, amikor Husztit kiállították, mi meg szomorúan konstatáltuk, hogy eddig tartott a nagyreményű Mattháus-csapat vb-selejtezős szereplése. Felajánlották, hogy minden horvát gól után meghívnak minket egy-egy korsó Karlovackóra, csak maradjunk. Szerencsénkre Prsoék meg sem álltak háromig. Még jó, hogy a következő évben nem ugyanoda utaztunk, hívhattuk volna vissza őket, amikor a mi hajdúsági csapatunk 5-0-ra alázta otthonában a spliti hajdúkat.

Az osztrák csapatot két okból is lehet szeretni. Egyrészt mert sokezer drukkerük tavaly még petícióban kérte őket, hogy ne focizzanak az idei Eb-n, mert amikor Ausztria játszik, az sérti őket, továbbá mindenkit, aki értékelni tudja a labdarúgás szépségét. Ugye ismerős hozzáállás? Másrészt soraikban tudhatják az egyetlen magyar Eb-résztvevőt, Garics Györgyöt, aki hiába öltött magára nemzeti színeinkben pompázó cipőt, most nem fért be a kezdőbe.

Az osztrákok jó három percig őrizték veretlenségüket az Eb-k nagykönyvében, lévén ez az első részvételük. A következő húsz percet azzal töltötték, hogy megpróbálták csapattársaik passzait elérni. Ebben ugyan fejlődtek valamicskét, de 3 méteren belül valahogy sosem találták egymást. Azután a félidő közepére feljavultak, mint Fradi a Baktalórántháza ellen. Végülis ez a stílustalan, pontatlan játék teremtett helyzeteket előttük, ugyanis nincs olyan védelem, ami ilyen kiszámíthatatlan és esetleges támadójátékra fel tudna készülni. Küzdöttek, mint malac a jégen. A horvátok meg vártak a kontrákra, de helyzeteik csak teátrális, kétkezes fejfogásokra voltak jók.

- Jé! Labda!

A második félidőre hangosabbá váltak a nézők, talán fáztak egyhelyben ülve, mivel a horvátok már az 50. percben elkezdték húzni az időt, az osztrákok meg továbbra is remekül zavarták saját magukat. A 60. percben beállt az EB legidősebb játékosa, a horvát Ivica Vastic. Az osztrákokhoz. Majd az albán Gercaliu helyére érkezett a török Ümit Korkmaz. Szintén a sógorok csapatába. Az utolsó húsz percben azért némi focit is láttunk, a hazaiak végre elkezdtek játszani. Kár, hogy nem előbb, mert a németek és lengyelek ellen már csak a Miatyánk segíthet rajtuk.

Lefújták. Gyorsan átkapcsolok Kubicára, mielőtt a stúdióban ülő Bánfi "szakértő" János elmondaná, hogy milyen küzdelmes meccs volt.