Kordon Blőd
Megyesi Gusztáv
2008. 05. 21. · Hócipő 2008/11
Beléptem a kocsmába, mit beléptem!, egyenesen berúgtam a kocsmaajtót, majd a hirtelen támadt csendben azt mondtam:„A leírt cselekménnyel az eljárás alá vont személyek egy jogszerűnek tekintendő s az adott helyzetben, a részt vevő személyek által jogszerűtlennek semmiképpen nem minősíthető rendőri intézkedéssel való egyet nem értésüket juttatták kifejezésre. A társadalom egészének érdekében álló köznyugalom biztosítását szolgáló, jogszerű rendőri intézkedéssel szembeni nyílt ellenszegülés durván sérti a társadalmi együttélési normákat…”
- Normákat! - ismételte a kocsma közönsége kórusban, miközben a pincér újabb sörökkel a tálcáján haladt macskaléptekkel az asztalok között.
„A demonstrációnak szánt esemény - folytattam némi csendet kérve - kifejezetten békés volt, és az abban részt vevők hangsúlyozottan törekedtek még a károkozás elkerülésére is. E körben a bíróság jelentőséget tulajdonított a cselekmény erkölcsi megítélésének, s ezzel összefüggésben a cselekmény motívumának. A rendelkezésre álló adatokból kitűnően ugyanis a cselekményt megvalósító személyeknek a szándéka nem az általuk kifogásolt rendőri intézkedés tényleges megakadályozására vagy ellehetetlenítésére irányult, hanem pusztán azzal való egyet nem értésüket jelképezte cselekményük. A cselekmény társadalomra veszélyességi fokát csökkenti az elkövetés alkalomszerű jellege is. E körülmények miatt a cselekmény társadalomra veszélyessége csekély fokú.”
Leírhatatlan, hogy mekkora ováció fogadta utolsó szavaimat. Boldog-boldogtalan ütötte kriglijét a másikéhoz, időnként „Vivát, magyar bíróság!” kiáltás hasított a zajba; ha e kései órában véletlenül köztünk tartózkodik Lomnici Zoltán főbíró, aligha ússza meg, hogy a levegőbe ne dobják.
Néhány Újpest-drukker még könnyezett is a meghatottságtól. A Pesti Központi Kerületi Bíróság ugyebár azt mondta ki, hogy a Fidesz tavaly februári, Kossuth téri kordonbontása csak csekély mértékben volt veszélyes a társadalomra, kvázi fölfogható afféle kedves játéknak is, úri fiúk hétköznap délelőtti passziójának, de olyanynyira, hogy a bíróság meg is szüntette az eljárást a kordonbontásban részt vevő összes személy ellen.
Az újpestiek éppen pár nappal előtte bontották le a paksi futballpálya egyik kerítését, ami speciel útban volt nekik. Tévénézők százezrei látták az eseményt, s persze fel volt mindenki háborodva, hogy ez garázdaság, huliganizmus, aminek elejét kell venni, de legjobb volna, ha a bíróság példás büntetést statuálna. No most aztán statuálhat, ha egyszer a kerítésbontásnak semmi társadalmi veszélyessége nincsen.
A Kossuth téri magyar szabadságharcosok már a kocsma faxkészülékét kérték kölcsön, hogy nyilatkozatban rögzítsék: elégedetten konstatálják, hogy most már a bíróság is legitimálta az ő harcukat, hiszen ők maguk se akarnak mást, mint ledönteni minden kerítést a magyar nép előtt. A bíróság ugyan nem részletezte, de nyilvánvaló - ezt a kocsma legmélyebb szegletében fejtette ki valaki -, hogy a kerítésbontás társadalmi veszélytelensége a rózsadombi villák kerítéseire is vonatkozik, sőt, ha úgy vesszük, és miért ne vehetnénk úgy egy szabad országban, a Magyar Nemzeti Bank aranykészletet őrző páncéltermére is, aligha képzelhető el, hogy az ott tetten ért egyénekkel szemben ne szüntetné meg az eljárást azonnal a bíróság.
Különös tekintettel arra, hogy az emberek minden korlát lebontásával az egyet nem értésüket demonstrálják, ahogyan azt a bíróság is kifejtette.
Vége van tehát annak a világnak, hogy békés szurkolókat, elégedetlenségüknek hangot adó betörőket szednek le a kerítésekről.
Így a kocsma egyik fele. A másik fele viszont azt mondja: a most már velejéig züllött magyar bíróság megint politikai döntést hozott. Sőt: „az a véleményünk, hogy a bíró politikai nyomásra és utasításra hozta meg döntését Orbán Viktor és társai kordonbontási ügyében”.
Nem mintha ez a kijelentés anynyira bátor volna. Hiszen nemrégiben épp Orbán Viktor nyert meg egy pert az igazságügyi minisztériummal szemben, amely nehezményezte a pártvezér egyik kijelentését, miszerint „az a véleményem, hogy Magyarországon 2006. október 23-án a rendőrség politikai nyomásra és utasításra hajtott végre brutális rendőri akciókat”, amely kijelentés a bíróság jogerős ítélete szerint csupán vélemény, nincsen abban semmi kivetnivaló.
Így aztán ma a Magyar Köztársaság bármelyik állampolgára mondhatja, sőt leírhatja, dalba foglalhatja, szoborba faraghatja, hogy a bírók politikai utasításra hozzák ítéleteiket, s nincsen az a nyilvánvaló tényállás, hogy vezető politikust elítélnének.
Ilyenkor teszik hozzá az álbátrak, hogy Orbán Viktor bármit csinál, magyar bíróságon ő pert soha nem fog veszíteni, lám, most sincs eljárás ellene.
Ám ez nem igaz. A bíróság azzal, hogy felelősségre vonás nélkül megszüntette a Fidesz kordonbontó különítménye ellen az eljárást, éppen a szociknak, a nép ellenségeinek tett szolgálatot.
Orbán Viktor ugyanis bárhogyan szerette is volna, nem lett mártír, a magyar igazságszolgáltatás áldozata. Nem jött be az a kordonbontáskor tett jóslata, hogy el fogják őt ítélni a tette miatt, ám ő akkor is a nép oldalán áll, sőt még csak polgári engedetlenségnek se minősítették a kerítésbontást.
Kíváncsian várjuk, hogy az Újpest-drukkerek paksi kerítésbontását minek minősíti majd a bíróság.