Elnöki pelenka

Bartus László

2008. 05. 21. · Hócipő 2008/11

Washingtonban a Fehér Ház környékén kínaiak árulnak lengyel kolbászt a turistáknak, ami sok mindenre nem jó, étkezésre például teljesen alkalmatlan, hashajtóként viszont remekül funkcionál. Aki először jár arra, nem érti, miért futkároznak eltorzult arcú emberek a Mall teljes hosszában WC-t keresve. Pedig csak arról van szó, hogy a kínaiak lengyel kolbásza pontosan ugyanolyan Washingtonban, mint a kínaiak Adidas cipője a Józsefvárosi piacon. Halmozottan hátrányos helyzetű az a magyar, aki józsefvárosi kínai Adidas cipőben eszi a washingtoni kínai lengyel kolbászt. A legközelebbi nyilvános klotyó ugyanis egy mérföldre van, amit gyorsan kéne megtenni. Aki gyakran jár a környéken, egy pillantással felmérheti, ki az, aki először jár itt. Aki lengyel kolbászt kér a kínaiak bódéjában. A ráérősebbek egvárják az utolsó falatot is, és fogadásokat kötnek, célba ér-e a jelölt vagy sem.

Ugyanezekben a bódékban lehet a kínaiaktól eredeti CIA- és FBI-pólókat, valamint „Én leszek az Egyesült Államok következő elnöke” feliratú rugdalózókat venni. Mióta tart az Obama-Clinton párharc, egyre több apuka vásárolja átszellemült mosollyal az elnöki címerrel ellátott pelenkákat. Ha egy fekete vagy egy nő elnök lehet, akkor minden megtörténhet, lehet elnök az ő gyereke is, még akkor is, ha az apjára ütött. Márpedig az majdnem biztosra vehető, hogy vagy nő, vagy fekete lesz az új amerikai elnök. Egyesek szerint statisztikai bizonyíték, hogy az elnökválasztást mindig az nyeri, akire a legtöbb fehér férfi szavaz. A jelenlegi állás szerint pedig a legtöbb fehér férfi a fekete férfira szavaz, és nem a fehér nőre. Erre az eredményre az is eljuthat, aki nem figyeli a politikai híradásokat, csak a kínaiak bódéjában tájékozódik. A kínaiak ugyanis a következő elnöki ciklusban is árulni akarják a lengyel kolbászt, és jó érzékkel állapítják meg ehhez képest a kifüggesztett termékek arányát. Korábban hullámzott az Obama fényképével és Hillary fotójával ellátott pólók aránya, ma legalább kétszer annyi Obamát tesznek ki, mint Clintont. Aligha lehet megbízhatóbb előrejelzés ennél: a kínaiak a sokadik elnököt élik túl ugyanazon a helyen, állítólag még nem tévedtek.

Márpedig olyan biztosan letették a voksot Obama mellett, hogy hónapok óta a bódé kínálatában tartják azt a Hillary Clintonról készült pólót, amely az ötvenes évek stílusában egy erőszakos munkásnőnek ábrázolja a volt First Ladyt. Szovjet propagandaplakátokról mintázták a figurát, Hillary kendőben, munkásnadrágban, feltúrt ingujjban mutatja az erős muszkliját. A kínaiak olyan elementáris erővel ragadták meg a karakter lényegét, hogy ezzel az egy pólóval verték az összes washingtoni nagyokost. Utóbbiak csak mostanában mondják ki, hogy Hillary erőszakossága és akarnoksága taszítja legjobban a választókat, és ők azért szavaznak Obamára, nehogy Hillary nyerjen. Másrészt csak a legutóbbi előválasztásokon derült ki, hogy Clintonék mögött már leginkább csak a fehér munkások állnak. Hill és Bill cseppet sem áll közel a kékgallérosokhoz, de azok hajlandók akár munkásnőnek látni a volt First Ladyt, csak azért, hogy Amerikának nehogy fekete elnöke legyen. A kínaiak viszont nem bánják, ha Amerikának fekete elnöke lesz, mert onnan már csak egy ugrás, hogy akár sárga is lehessen. Volt már lengyel nemzetbiztonsági főtanácsadó, talán innen datálódik, hogy annak a száraz bélbe szorított valaminek, ami futásra késztet 80 éves aggastyánt és hét hónapos kismamát, a Polish Sausage nevet adták.

West-Virginiában mindenesetre Hillary Clinton elsöprő fölénnyel győzött, ahol túlnyomó többségben vannak a fehér munkások, akik utálják a feketéket. Vagyis egyre világosabb, hogy a liberális, faji megkülönböztetést ellenző párt elnökjelöltségéért olyan jelölt küzd, aki kínjában rasszisták szavazataira épít. Sőt, miután kiderült, hogy a republikánusok pártot váltanak, hogy rá szavazzanak, és ezzel a demokraták gyilkos versengését életben tartsák, örömmel fogadja a republikánusok szavazatait is. Ahogy a kínaiak pólója ábrázolja: feltűri Clintonné az inge ujját, és mutatja a muszklijait.

Amerikában jobban látszik, hogy a rasszizmus az aluliskolázott, képzetlen, rosszul kereső, frusztrált emberek sajátja, akik a pickup mögött húzzák a házukat, sört isznak, fegyvert tartanak, és akár kétszer is esznek egy nap a kínaiak lengyel kolbászából. A faji kérdés csak azután éleződött ki, hogy Obama lelkésze a Clintonék által szervezett tévéműsorokban szabatosan kifejtette az alsóbb osztálybeli, képzetlen feketék fehérellenes rasszizmusát. Miután Wright tiszteletes kijelentette, hogy az AIDS-t a CIA fejlesztette ki a feketék elpusztítására, a feketék elfogadták Obamát is feketének. Ez váltotta ki a fehérek ellenreakcióját.

Obama ugyanis nem jár térdig érő fehér pólóban, és nem húz fekete harisnyát a fejére sapka helyett, miközben a rapet bömbölteti a kocsijában, hanem a Harvardon végzett. A feketéknek egy ilyen fekete nem fekete. Ha valaki még nem hallotta volna: nem elég külsőképpen feketének lenni. Nem mindenki „fekete”, akinek a színe az. Miután kiderült, hogy Obama lelkésze igazi, klassz, rasszista fekete, Obamát vesztére megszerették az afroamerikaiak. A fehér munkások pedig megrémültek attól, hogy a feketék öntudata nő, ha fekete elnökük lesz. Korábban a fekete pizzaszállítónk Hillarymatricát ragasztott a kocsijára, mert úgy gondolta, hogy ezen a környéken így jár jobban, nagyobb borravalót kap. Ma már Obama virít a kocsiján. Nem biztos, hogy politikai elemzőket hallgat, de miután a fehér redneckek beindultak a feketék ellen, a fehér középosztálybeliek csak azért is Obamára szavaznak, hogy a rasszizmus vádját elkerüljék. Vagyis, ma már Obamával is jobb borravalót kaphat, mint amennyi az eltörölt magyar vizitdíj. Egyes republikánus vezetők szerint Obama nem képességeinek, hanem egyenesen bőre színének köszönheti népszerűségét, mert a fehér értelmiség demonstrálni akarja a toleranciáját. Ez a reakciója a szélsőségekre: nem Ku-Klux-Klan-ruhába öltözik és nem a rasszisták szólásszabadságáért küzd.

A kínai pólóárusok ebből semmit nem értenek, de a szimatuk nem csal: biztos kézzel választanak. Kitették a sztahanovista munkásnő képét, akinek ökle odaüt, ahova köll. Aki inkább játszik politikai ellenfelei manipulatív szavazataira és a rasszisták voksaira, mint hogy az ország érdekében valaha is feladja. Inkább hagyja, hogy mindent szétverjen az Obamával vívott ádáz küzdelem, de nem mond le arról, hogy ő legyen az elnök. West-Virginiában kijelentette, soha nem volt elszántabb, mint most, és a legutóbbi szavazásnál új többség jött létre.

Ebben a többségben nincsenek benne a washingtoni kínai árusok. Ha ilyen könnyű lenne megtéveszteni őket, már régen megkóstolták volna saját lengyel kolbászukat. De akkor ki árulná az elnöki pelenkákat?