Erdő mélyén nem jó?

Makai József

2008. 05. 31.

Eddig ismeretlen népcsoportot találtak Brazília és Peru határvidékén. A törzs tagjait repülőből fényképezték le, aminek ők valószínűleg nem örültek, mert egyáltalán nem voltak hajlandók pózolni, vagy legalább annyit elárulni, hol töltik a nyarat, és fizetnek-e hálapénzt a varázslónak. A kissé barátságtalanul nyilazó törzs főnökével Makai József beszélgetett a dzsungelben.

Hócipő: Miért lőttek nyilakat a repülőre?

Törzsfőnök: Mert hiába kiabáltunk, hogy hagyjanak minket békén, a motor zúgásától nem hallottak minket.

Hócipő: Milyen érzés frissen felfedezett törzsnek lenni?

Törzsfőnök: Ezt kérdezze meg saját magától. Mi is éppen most fedeztük fel magukat, és egy cseppet sem vagyunk lenyűgözve. Részünkről maradjunk kölcsönösen fel nem fedezettek még egy ideig, jó?

Hócipő: Hogyhogy ilyen jól beszél magyarul? Számomra ugyan ismeretlen, mégis ízes tájszólással...

Törzsfőnök: Hát hogy beszéljünk? Tudja, valahogy az őserdőben is szót kell értenünk egymással.

Hócipő: De miért nem akarnak kijönni az őserdőből? Mégiscsak kényelmesebben élhetnének.

Törzsfőnök: Tényleg? Komolyan így gondolja? Tegyük fel, hogy kijövünk az őserdőből. Akkor kiderülne, hogy meg kell tanulnunk írni. Minden gyerekünk hat-hét éves korától kezdve iskolába járna, ahol alulfizetett és életunt tanítók sanyargatnák őket házi feladatokkal. Mi meg dolgozhatnánk kilenctől ötig, kevés pénzért, és hitelt kellene felvennünk, hogy házunk legyen.

Hócipő: Mi ebben a rossz?

Törzsfőnök: Mi benne a jó? Aztán egyszer csak a szomszédnak autója lesz, és akkor nekünk is kell. Aztán idegeskedhetünk, hogy drága a benzin. Az élelmiszerünk pedig adalékolt, és büdös. Aztán úgy éreznénk, hogy távoli világokat kell megnéznünk feltétlenül, nyaralnánk görögben, bevásárolnánk törökben, kávéznánk Bécsben, közben erősödne a forint, esne a tőzsde. Vagy fordítva. Élnénk kommunizmusban és kapitalizmusban, de egyik sem lenne jó. És miután már mindent láttunk és megtapasztaltunk, akkor úgy éreznénk, hogy tovább kell állni.

Hócipő: Hova?

Törzsfőnök: Hát ez az! Hova?! A világűrbe. És mire észbe kapnánk, már ott ülnénk a nemzetközi űrállomáson. Hogy fölülről is megnézzük a Földet, meg a Holdat, meg a többi égitestet. Ám közben nem mehetnénk vécére, mert elromlott a pumpa! Meghódíthatnánk a világűrt, de arra kellene várnunk, hogy az oroszok küldjenek egy új pumpát. Úgyhogy ne haragudjon, kedves uram, de mi inkább maradnánk az erdőben. Itt legalább nem romlik el a bokor pumpája.