Calling Doctor Jones
Nékám Petra
2008. 05. 22.
A deresedő kalandor, aki több nyelven beszél, mint Vágó István és pokolibb helyekre jutott el, mint Vujity Tvrtko, 19 év után negyedszerre is ostort, kalapot és bőrkabátot ragadott, hogy az elveszett kincsek nyomába eredjen. A Hócipő Indiana Jonesszal beszélgetett.Hócipő: Drága doktor Jones, hogy telnek a nyugdíjas évek? Pihenéssel, tanítgatással?
Dr. Jones: Szívesen mondanám, hogy így van, de sajnos még mindig megtalálnak a gazemberek és a gaznémberek is. Sosem fogom tudni levizsgáztatni a diákjaimat, mert folyton elrángatnak a katedra mellől...
Hócipő: Úgy hírlik ezúttal a KGB pécézte ki magának...
Dr. Jones: Így van. Új szelek fújnak már viharos történelmünkben. De nem félek ám tőlük sem, mert bár úgy tűnhet, hogy eljárt felettem az idő, még mindig meg tudok verni tetszőleges számú ellenséges katonát, csak hű ostorom legyen velem.
Hócipő: Tényleg! Akartuk is mondani, hogy azok a szép rittyentései különösen kedvessé teszik a magyar közönség számára! De árulja el, ezúttal merre viszi útja?
Dr. Jones: Tulajdonképpen főleg Dél-Amerikában akadt dolgom. De lesz itt mindenféle, roswelli ufókatasztrófa, Nazca-vonalak, Dániken mind a tíz csápját megnyalná utána...
Hócipő: És most, hogy véget ért az utolsó kaland is sikerülhet-e lenyugodnia? Nem vonzza a békés, kandalló előtt ücsörgés?
Dr. Jones: Egyrészről úgy tűnhet, hogy megállapodtam, de azt hiszem, hogy az egész családomra jellemző az izgágaság - ennek szellemében választottam magamnak párt is - szóval egyáltalán nem csodálkoznék, ha holnap reggel már mind az Andok tetején menekülnénk egy motoros szánnal a gonosz kincsvadászok elől.
Hócipő: Nem stresszes nagyon ez az életforma?
Dr. Jones: Dehogy, sőt, formában tart. Meg mindig is tudtam, hogy aki annyi holt nyelvet beszél, mint én, azt előbb-utóbb sírba akarják majd tenni...
Hócipő: Akkor nem maradt más hátra, minthogy további sok sikert kívánjunk, és reméljük, hogy lesz még alkalmunk találkozni!
Dr. Jones: Úgy legyen.