Nagyon kurva!
Trunkó Barnabás
2008. 04. 23. · Hócipő 2008/09
Történelmileg úgy alakult, hogy számomra mindig örömünnep, ha megnézhetek egy Bacsó-filmet. És előre kell bocsátanom, hogy ezt az örömömet nem hagyom elrontani!Ha új Bacsó-filmet hirdetnek a poszterek, én máris rohanok a moziba, még akkor is, ha tudom, hogy az erről írott reflexióm - a koalíció huncutságai okán előállott anyagbőség miatt - csak kissé megkésve jelenhet meg a félhavilapunkban. Beülök a moziterembe az új filmre, még akkor is, ha tudom, hogy ezzel Bacsó eleve hendikeppelve van, hiszen az ember óhatatlanul az egykori Toldi mozi kissé levegőtlen, nyikorgó székkel teli hodályához fogja hasonlítani a mostani légkondicionált multiplexet.
- Ha a zsaruk kérdezik, forgalomszámláló vagyok!
A kurvákról már sok filmet csináltak, Bacsó Péter a nyolcadik X körül vágott bele, bizonyítva, hogy a téma iránti érdeklődés és az életkor között semmilyen összefüggés nincs. A prostituáltakról azt tartják, hogy a kőpattintás mellett ez a legősibb mesterség; máig rejtély, hogy miért is született olyan kevés film a kőpattintókról. Egy prostifilm nem teszi próbára a forgatókönyvírót: úgy kezdődik, hogy senki sem született kurvának, de a körülmények szerencsétlen egybeesése arra kényszeríti, hogy legalapvetőbb termelőeszközének igénybevételével boldoguljon. A szépemlékű Peterdi Palika hozzátenné: mert az mindig kéznél van!
De Bacsó filmjében ez a rosszlánysztori csak díszlet, mint ahogy a fallosz számára is csak keretjáték egy női nemi szerv.
Borókát az anyukája tizennyolc évvel ezelőtt (figyelem: rendszerváltás!) egy kínai vásározók által is preferált, spárgafülű nátronzsákban tette ki az árvaház elé, ahol a bájos leányka fel is cseperedett. A sztori visszafogottságára utal, hogy a leányzó nem roma, hanem kifejezetten északi típus. Az anyukáról egyébként többet nem is nagyon hallunk, bár ennek lehetőségét felvillantja egy hajléktalan öregember emlékezetes monológja, de később ez is dialógussá silányul, ami a filmben sajnos visszatérő motívum. Árva Borókát a fiúja egy feltuningolt motorkerékpárért eladja egy stricinek, aki installálja a csajt az országút mentén. Ahol a mindennapi programja, hogy egy törött kő Krisztus tövében megdugja őt az összes török kamionos, akik közben disznóhúsmentes sülteket gasztronomizálnak.
- A dugódíjat is mi találtuk ki!
Innen aztán már bárki tovább tudná írni a forgatókönyvet, mert a kokott Shirley MacLaine megismerkedik a kissé esetlen Jack Lemonnal, bár lehet, hogy ez már Billy Wilder Irma, te édes-e! Aligha tagadható, hogy az író-rendező az életből merítette a sztorit, bár egy pályatárs szerint: amit Bacsó a valóságról tud, az mind benne van ebben a filmben. (Új filmgyári bon mot született: - Dicsérjen meg téged a Sándor Pali!)
Szegény Bacsó persze azzal érvel: a sztori két fontos elemét a mindennapi életből merítette! Ezzel ez a drága ember elszólta magát, mert amit ő a mindennapi életnek vélt, az nem más, mint a bulvár! Hiszen a bulvársajtó bukott rá arra, hogy a kurvaszövetség petíciót nyújtott át az esélyegyenlőségügyi miniszter asszonynak, és hogy az EU marketingmenedzser-képző tanfolyamokat szponzorál a prostituáltak átképzése céljából. Meg azért egy kicsit bulvárstichje van a hamisított érettségi bizonyítványnak is.
- Itt a minisztériumban mindig ilyen kupleráj van?
A film csúcspontjai azok a jelenetek, amelyeket Bacsó bármelyik filmjébe bevághatott volna. Ilyen a tartósan haldokló kisebbségi anya két zsemléje, vagy a félrekúró férjét perverz dühében videózó, szemmel láthatóan frigid feleség emlékezetes figurája. Bacsó mindig remek színészekkel dolgozik, most is mindenki megállta a helyét, talán csak Cserhalminak kereste sokáig a karakterét, és ehhez kevés volt egy 105 perces film. Én csak Lukács Sándorért izgultam, aki majdnem meghalt egy 500 eurós numera alatt, de hál’ istennek azóta is láttam vidáman kávézni egy Vígszínház környéki presszó teraszán.
A film egyébként egy fiatal színésznőről, Ubrankovics Júliáról szól, kinek az amerikai topmodelleken túlmutató, de roppant bájos anatómiai jellemzőin kívül valami csodálatos személyi varázsa is van. Bacsó erre figyelhetett fel, és ezért még azt is elnézte neki, hogy karakterének fejlődését most még nem tudta hozzáigazítani a filmgyártás sajátos technológiájához, ahol a felvételek sorrendje nem mindig a cselekményt követi. Valószínű, hogy a film végére már Bacsó is beleszeretett ebbe a kis csajba. De magára vessen, mert sok riválisa akad!
Isten éltesse a nyolcvanesztendős Pygmaliont!
- Inkább azt, hogy Te rongyos élet...