Az én hangja - Megasztár

Sokan a Ki Mit Tud? kései reinkarnációját látják ebben a műsorban, pedig sokkal több annál, mint hogy sorozott kiskatonák a pár nap szabadság reményében lenyelnek egy tolltartót, és békaügetésben szavalnak. A Megasztár működő műsorfolyam, énekesek énekelnek, és zsűrik zsűriznek. Hatása egyelőre felmérhetetlen. El tudják önök képzelni, milyen életünk lenne, ha - csak a példa kedvéért - a politikusok is hosszú selejtezők és elődöntőkön vágnák át magukat, mielőtt rászabadulnának az országra? Van fogalmuk arról, mennyit takarítanánk meg, amennyiben lenne egy zsűri a közönségszavazatok után, kormányalakítás előtt? Nagyon gyorsan át kell alakítanunk demokráciánkat a Megasztár mintájára, hiszen az utóbbi működik, az előbbi pedig van. Elfogult vagyok, ha tehetem, ott csámborgok a Millenáris Parkban, ahonnan a közvetítés érkezik, közvetlenül a Jövő Háza mellett, amit egyébként nem ártana összevonni a Terror Házával - lásd: Országgyűlési Választások - Megasztár analógia... Favoritjaim már elhulltak (mindenhol), úgyhogy könnyű szívvel iszom az ingyen kávékat a VIP-büfében, nincs teher a vállamon.

Tudom, nehéz lesz elhinni, de a Megasztár kezdete előtt Bakács Tibor Settenkedő néptánccal melegít. Korrekt budaörsi legényeseket ad elő önmaga szórakoztatására, majd eljárja a kingstoni körbeadóst is, végül tapssal jutalmazza a produkciót. Gyakorló vadállat, én még a Narancsból ismerem, ahol külön ketrecet alakított ki neki a főszerkesztő, és ott tartottuk egészen lapzártáig. Ha ő vezette volna annakidején a Zizi Labor nevű formációt, még mindig koncerteznének, de nem ő vezette, és nem is tudom, hogyan jutott ez eszembe egyáltalán, mert nem kapcsolódik a Megasztárhoz, amiről éppen írok. Amennyiben meg akarják közelíteni, jól teszik, ha gyereket használnak, vagy nőt, mert egyébként elég kiszámíthatatlanul reagál. A legjobb, ha nőt és gyereket, esetleg kutyát alkalmaznak. Etetni nem kell. Bibliai idézeteit nem illik ellenőrizni, ha például azt állítja, hogy a Jelenések könyvében konkrétan említés esik Boogie-ról, és Ábel Anitáról, csak bólogassanak, majd tereljék másra a szót.

Két dolog első látásra nyilvánvaló. Menthetetlenül lófejem lett az évek múlásával, illetve Soma még mindig képes nekem újat mondani. Beszélgetésünk tárgya - általában - spirituális, hiszen mindketten a meditációban keressük lelkünk megnyugvását, testünk frissülését.

Meditációhoz én egyébként a Kitten-Cannon módszert alkalmazó (http://www.boredatwork.net/view/kitten-cannon/), míg ő a tradicionálisabb irányokat kedveli. Kénytelen vagyok felhívni a figyelmüket, hogy az oldal látogatása csak erős idegzetűeknek ajánlott.

Ha önök is figyelemmel kísérték a Megasztár folyamatát, észrevehették, hogyan alakult át adásról adásra a közjegyző, aki egyszer azt mondja, hogy: a szavazás nagyon szoros. Lehet, szerepe nem túl nagy, de átalakulása annál inkább. A közjegyző kinyílt, hajviselete előnyére változott, stílusa finoman halad a hivatalnok felől, a bohém, fellépő vonal irányába, mozdulatai lazábbak, hangja magabiztosabb, mosolya már-már Cosmopolitan címlapokat előlegez meg neki, de egy Sikk Magazint egészen biztosan. A bebábozódás pillanata kimaradt, de a szárnyak szárítgatásának már szemtanúi lehettünk. Nemsokára feláll a laptop mögül, és mikrofont ragad, hogy elénekeljen egy duettet a fővilágosítóval.

Az adás legfontosabb embere: a Lány, Akinek T-Betű Alakú Keze Van. Önök sajnos nem láthatják, de a helyszínen hosszan tanulmányoztam, amikor a zsűri értékel. A zsűri értékelése nagyjából időhöz kötött, és amikor valamelyikük meghaladja a neki szánt másodpercszámot, jön Ő, és előveszi T-betű alakú kezeit, hogy jelezze: time, ami németül időt jelent, és a zsűri tagjai beszélnek németül. Folyamatos összeköttetésben áll az Emberrel, Akinek T-Betű Van Az Agyában, és tőle kapja az utasításokat fülhallgatón keresztül. Aczél György, ha látná, a boldogságtól keblére ölelné Eörsi Istvánt, de legalább Déry Tibort egészen biztosan... Figyeltem, hogy próbál-e önmegvalósítani, kísérletezik-e esetleg más betűkkel, például egy O-val, esetleg M-mel, de nem, ragaszkodik a T-hez, pedig egészen biztos vagyok benne, a zsűri már annyira domesztikálva van, hogy bármilyen betűre reagálna, és letenné a mondat végére a pontot.

Nem arról van szó, hogy a reklámszünetben Till Attila és Görög Zita Casio szintetizátoron népies műdalokat adnak elő, hanem rossz szögben állnak, és ezért úgy tűnik, mintha Casio szintetizátoron népies műdalokat adnának elő. Minden bizonnyal önök is megfigyelték, hogy a sorozat alatt görög Zita egyre jobban belejött a műsorvezetésbe, a legutóbbi két alkalommal már majdnem önállóan beszélt, és egészen biztos vagyok benne, ha még eltart egy darabig a Megasztár, kérdéseivel olyan mélységekben tárja fel a versenyzők lelkét, mint senki előtte. Addig viszont itt van nekünk (politikailag korrektek ugorjanak, mert szexista rész következik) ő maga, Semjén Zsolt megtestesül álma: a letaglózó és tökéletes propaganda a heteroszexualitás mellett, legalábbis vegyes kromoszómás lakosok részére. Tilla ezen az estén Sid Vicious hagyatékából választott ruhát, melyet a Sex Pistols basszusgitárosa akkor viselt, amikor a Párizsi Olimpia (nem sportverseny: zenés kocsma, bocs) színpadán lazán lesétálva egy világító lépcsőn, lemészárolta a közönséget. Nagyszerű pillanatok voltak ezek, felejthetetlen élmény, különösen azok számára, akik találatot kaptak. A mészárlás, persze, nem volt igazi, csak egy filmben szerepelt, amit azóta sem láthattunk. A címe: The great rock ‘n’ roll swindle.

Presser Gábor a szemével hallgat, Bakács Tibor pedig segít neki. Jellemző pillanat ez a Megasztár során, mert Pressernek mindig el kell magyarázni, hogy mit hall éppen, és erre Bakács a legmegfelelőbb ember, mivel zeneileg nagyon képzett. Itt például éppen arra akarja rávenni, hogy a fülével hallgasson, mert avval sokkal jobb, de Presser ragaszkodik a régi beidegződésekhez. Azok számára, akik nem öregek, talán fontos lehet elmondani, hogy Presser Gábor egy LGT nevű zenekarban játszott, ami sohasem oszlott fel, és zenét is szerzett, meg énekelt és orgonált. Nagy slágereik voltak, de megfelelő hangrögzítési lehetőségek híján nem maradtak fenn.

Az este legjobb pillanata, de ehhez szükséges egy kis előtörténelem-óra. Régen, amikor még Farkasházy Tivadarnak semmi gondja nem akadt, és a rendszer is csak épphogy váltva volt, létezett egy Magyar Narancs nevű újság (azóta is). Ott együtt dolgoztunk sokan, de ebből csak a képen szereplő Bakács és a háttérben ácsorgó miniszter a lényeges, mert a többiek nem voltak ott. Azt a jelentet látjuk, amelyen Bakács elmagyarázza a rend őrének, hogy... de ne szaladjunk előre. Történt, hogy az egyik szünetben levegőzni indultunk, méghozzá a Tiltott Zóna felé, ahová csak stábtagoknak és firkászoknak szabad a bejárás. Velünk tartott Bozóki miniszter is, mert imádja a levegőt. Ekkor mondták neki, hogy nincs passz, nincs séta, mire ő elhaló hangon, és kissé bizonytalanul azt dörmögte, hogy ő... izé... miniszter. - Az lehet - mondta az őr, de ide akkor se jön be, mert csak sajtó és stáb, miniszterről szó sincs. Meg kell hagyni, tökéletesen végezte munkáját, ez volt a dolga. Ekkor lépett elő Bakács, és fergeteges előadást produkált bizalomról, adott szóról, erőről és politikáról, amit a megszeppent miniszter a képen látható módon hallgatott. Én meg röhögtem, mint állat, de ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz. Végül levegőztünk.