Tisztelt Mészáros elnök úr!
Farkasházy Tivadar
2008. 04. 23.
Kezdjük az elején. Andrassew Iván lapunkban ezt írta Önökről:A cigánykérdés megoldását célzó javaslatokat adna át Sólyomnak, és azt kérdezi a vajdáktól: mi a társadalmi megbékélés ára? Bizony. Jómagam, mint szittya világvajda, megmondom: a társadalmi megbékélés első ára az lehetne, hogy a gój motorosok átkeresztelik magukat, és közleményben értesítik a magyarokat és a cigányokat, a zsidókról nem is beszélve, hogy mostantól mégsem gój motorosoknak hívják őket. Tudom, nehéz megérteni, mi ennek a jelentősége, de biztosítom őket, meglepően jó hatása lenne a megítélésükben és az össztársadalmi hangulatban is. Nem nehéz jósolni: Sólyom nem fogadja majd őket, mert ő is az emberek döntő többségéhez tartozik, és utálja a fölfújt hobbirobogós cicahordákat.
Talán rájuk gondolt az Iván
Pár nap múlva levelet kaptunk Öntől, a Gój Motorosok Egyesületének elnökétől, Andrassewnek és a Hócipőnek címezve, amelyben többek között közli: Az átkeresztelkedés nem a mi tradíciónk!... Végül pedig az Ön stílusára és jelzőihez hasonlóan, én pedig nagyon rühellem az Önhöz hasonló bértollnok ratyikat! Ezt Ön szedte vastagon, levele így záródik: Egyben közlöm Önnel, hogy április 29-én tiszteletünket tesszük, mind a Népszava, mind a Hócipő székháza előtt, abból a célból, hogy saját szemükkel is meggyőződhessenek a hobbirobogós cicahordáról. Én pedig azt jósolom, hogy valami oknál fogva nem lesz olyan bátor, hogy megkezdhessük a tárgyalásokat az Ön által annyira óhajtott össztársadalmi hangulat javításában. Mi teszünk egy kísérletet.
Első gondolatom az volt, hoppá, még egy Hollán Ernő, de aztán arra gondoltam, hátha békében is el lehet intézni, ezért felhívtam az általam nagyra becsült Lázár testvéreket, egyikük az Önök tiszteletbeli elnöke, hogy tán mégse kéne minden mondatért motorozni, rólam a balliberális sajtóban hetente ír különbeket az És, az Index, a Hírszerző vagy a Népszabadság. Lázár úr fel is hívta magát, de Ön már előtte hívott, hogy kérjek bocsánatot, mert megsértettük a motorostársadalmat, akkor talán eltekintenek a motorozástól. S küldött egy videót, hogy tanulmányozzam a petíció átadását, de bevallom, Pörzse úr, a Magyar Gárda vezető diszkósának neve említésekor félbehagytam.
Szeretném leszögezni, eszünk ágában sem volt megsérteni a motorostársadalmat, elég talán mai címlapunkra pillantani, vagy havi motoros rovatunkra, no meg apám volt az első motoros szakújságíró, alapításától 25 évig vezette e rovatot a Nemzeti Sportnál, 1928-tól a Motoros főszerkesztője, Rózsával kettesben vitte az Autó-Motort, amíg Rákosiék el nem vették. Így már csak engem cipelhetett Puhony Nándiék versenyeire, ennyit erről.
Azért is hívtam Lázárékat, mert berregések közepette nehéz beszélni, a 93 éves Kosáry Domokosnak sem sikerült az 50. évfordulón, tudom, nem önök voltak ott. Az utca ugyanis nem alkalmas rá, Bokros Lajosnak sem sikerült a diákokat meggyőznie a József Nádor téren a kétezer forintos tandíjról. Szerkesztőségünk pedig különösen alkalmatlan helyszín, 2006. október 23-án is nehezen tudták azt a pár kocsit felgyújtani a hős forradalmárok kis utcánkban, no meg nullára leamortizálni Böröczky Józsi kocsiját, ugye ismeri, hiszen nagy motoros. Pedig kérte, hogy ne tegyék. Eszem ágában sincs velük azonosítani magukat, csak hogy megértse, nem gyávák vagyunk, hanem az utcát tökéletesen alkalmatlannak tartjuk viták lefolytatására. Aztán jöttek továbbra is a telefonok Öntől, barátságos volt és megértő, Lázárék is megtették a magukét, ám továbbra is az volt a feltétel, hogy kérjünk bocsánatot. Utoljára a rendőrségtől hívott, hogy két percem van rá, hogy módosítsák az útvonaltervüket, és akkor csak a Népszavához mennek. Már-már fogalmazni kezdtem valami békülésre hajló mondatot, amikor eszembe jutott, hogy előző beszélgetéseinket is azonnal felrakta a honlapra, persze sosem úgy, ahogy elhangzott, s nem is nyilatkozatnak szántam, hisz folyton rossz helyen kapott el, orvosnál, könyvtárban, dugóban. Ha valótlanságokat állított volna Iván, helyreigazítanánk, de hát ez vélemény, az öné is elég vaskos volt róla, rögtön komoly berregéseket bejelentve. Azt mondta, nézzem át a honlapjukat, hogy magukat félreismerik. Megtettem, nem szeretnék belőle idézni, csak egy gyors statisztikát, amit ingyen és bérmentve önöknek szánunk, beütve néhány szópárt a Google-ba.
A kajmán szó a Hócipőn például egyszer fordul elő, akkor is a Kajmán-szigetekről írtunk, ami nálunk nem a zsidó szinonimája. Félreértések elkerülése végett, ez nem a szavak, hanem az oldalak összege, egy oldalon akár tucatszor is szerepelhet bármelyik, ami ugye további szorzásokat jelentene. Mindezzel csak azt állítom, hogy amit az Iván írt, ahogy a nevük, ez a statisztika is félreértésekre adhat okot, vagyis ha visszavonjuk a csúnya cicahordát, valami mást azért a helyébe kéne tenni, akkor meg ott vagyunk, hol a part szakad. Mindazonáltal a szerzőt is kértem, hogy ha válaszol az őt ért durva bejegyzésekre, fenyegető telefonokra, akkor ne nálunk, hanem a Népszavában tegye, mi a humor keretei között szeretnénk maradni.
Ne vegye dicsekvésnek, de voltak idők, amikor igen sok ember figyelt rám egy téren, ahogy mondani szokás, nekem ez már megvolt, azóta szeretném inkább a munkámat végezni, nem vágyok ilyen akciókra, pláne az után a szörnyű inzultus után, amikor egy nyolcvanéves néni a Petőfi-szobornál az esernyőjével megfenyegetett egy fiatalembert, amiért Konrádot fasisztának nevezte. Ezért mi nem leszünk ott, és továbbra is azt javaslom, hogy maguk se motorozzanak mifelénk. Önöknél jóval több ember eljönne a védelmünkre, áradnak a telefonok, de nem kértünk belőle, egyrészt, mert Önök nem támadni jöttek volna, hanem tárgyalni, viszont azt is nehéz motorbőgésben. Szóval a Népszava előtt legyen egy jó nagy balhé, a sajtó biztosan boldog lesz tőle, de ha velünk is akarnak, vegyék csendesebbre. Tudja, mi nem vagyunk bátrak. Utána pedig nézzük meg közösen a Szelíd motorosokat. Mindehhez persze előbb pár dolgot le kéne szedni a honlapjukról.
Szeretettel üdvözli,