Koalícióköpés
Makai József
2008. 04. 09. · Hócipő 2008/08
Lassan kifutok minden határidőből, és ideges vagyok, mint egy végkielégítés nélkül távozó liberális államtitkár az utolsó kormányülésen. Mert bármiről írnék, csak erről a koalíciós maszatolásról ne kelljen tudomást venni. Ám a külvilág jóformán megszűnt létezni, látványosan rácáfolva Lendvai Ildikó tézisére, hogy még a kisebbségi kormányzástól sem dőlne össze a világ. Lehet, hogy a magyarországi kisebbségi kormányzás lehetősége máris megsemmisítette az univerzumot, és a magyar emberek egyedül maradtak? Ennek örülnének, úgyis régóta erre várnak. Mert hogy venné ki magát, ha csak megemlíteném, hogy a thai egészségügyi hatóság betiltotta a kasztrációt? Igaz, csak egyelőre.
Pont most teszik ezt? Amikor nemcsak válság sújtja a magyar emberek egészségügyét, de még a koalícióban is töketlenkednek?
Gyurcsány Ferenc néhány év után megpróbált felnőni a szocialisták egyetlen nagy formátumú vezetőjéhez. És Horn Gyula receptjét követve a szocialista tagság előtt lerugdosta a liberálisokat a szenespincébe. Ami tetszett a közönségnek, mert ha rajtuk múlt volna, akkor ezeket a szamizdatos nyugatmajmolókat még mindig megkergetnék a munkásőrök március 15-én. Ne legyünk igazságtalanok. Néhány SZDSZ-esnek nem is ártana, ha nem engednék ki az utcára.
Őszintén, melyik szocialista nem tombolna örömében, ha a pártelnöke felszólítja a liberálisokat, szállnának le a magas lóról? Mert nyilván naponta látják Kókát lóháton a Parlament felé ügetni. És közben magasan hordja az orrát.
De legalább megtudtuk, hogy nem a reformpolitikával van a baj, hanem a reformkioktatással. A reformblablával. Tehát a reformok tovább élnek. Csak a reformblabla bukott meg.
Kész csoda, hogy nem került elő a reformblabla legjobb ellenszere: a pontokba szedett cselekvési terv. A felemelkedés tizenhét pontja. Az átlátható kormányzás negyvenkét pontja. A demokrácia megszilárdításának ezerötszáz pontja. A közigazgatási reform száznegyven vesszőcsapása. A köztisztaság hat törvénye, két axiómája és a szappan.
Miután elolvastam a kormányszóvivő mondatát, hogy Horváth Ágnes menesztése a reform érdekében hozott áldozat, megértettem, hogy sosem lesz szükségem LSD-bélyegre. Bár még markánsabb lett volna, ha azt közlik, hogy ez volt a reform oltárán bemutatott áldozat.
A helyzet annyira drámai, hogy már Medgyessy Pétert is megszólaltatták, ami pedig a szökőárnál is ritkább természeti jelenség. De legalább annyira emlékezetes. Medgyessy most úgy látja, hogy Gyurcsánynak az őszödi beszéd után le kellett volna mondania. Ami lehet, hogy igaz. De akkor viszont nem világos, hogy Medgyessy korábban miért dicsérte Gyurcsány beszédét. Mert akkor elhinni sem merte, hogy egyszer még igaza lesz?
Érti valaki, hogy mi zajlik? A liberálisok szerint nincsenek reformok, ezért kivonulnak a kormányból. A szocialisták a miniszterelnökükkel folytatnák. A reformokat. A liberálisok pedig majd támogatják a kormány reformtörekvéseit. Miután a reformok hiánya miatt szakítottak. Utoljára akkor éreztem magam ilyen hülyén, amikor arról akartak meggyőzni, hogy éppen illatosított vécépapírra van szüksége a seggemnek.
Fél három van, és nem tudom, mit tegyek. Olvasom, hogy az izlandi férfiak élnek a legtovább. Van pofájuk. Ebben a helyzetben. Amikor lehet, hogy a rendszerváltás utáni legsúlyosabb kormányválság zajlik éppen? Csak már nincs, aki elhiggye. Kit tudnak meggyőzni, hogy bármit is komolyan gondolnak? Hiszen hirtelen csak kettejükre gondol mindenki, amikor arról van szó, hogy kinek kedvezhetett a koalíciós szakítás.
Az ellenzék eltűnt. Nehéz ennél kormánypártibb kormányválságot elképzelni.
Vagy csak megint arról van szó, hogy valamelyik kormánytag cége olcsóbban akarja venni az áramot.
Láttam egy hírt, az volt a címe: Sokkoló állatkínzás! Rejtett kamerás felvételek a malacokról!
Ellenzéki ármányra gyanakodva azonnal rávetettem magam. Kiderült, hogy sajnos tényleg valami tanyasi disznóhorrorról van szó, és csak annyiban hasonlít a koalíciós horrorhoz, hogy még ennek sincs vége.
A cikk végén ez állt: Holnap helyszíni riportunkat is olvashatják, amelyben megszólal az állatorvos!
Mészáros doktor úr, gyengélkedem. Sebaj, majd kezelésbe veszem. És tudja, hogy most már pénzébe sem kerül?