A derű órái

Megyesi Gusztáv

2008. 04. 09. · Hócipő 2008/08

Kuncze Gábor megőrizte derűjét.

Legalábbis a korábban megszokott derűvel mesélte múlt héten Szegeden egy politikai kávézó közönségének, hogy például a kórházi napidíjat egyáltalán nem az SZDSZ, hanem a szocialisták forszírozták a koalíciós tárgyalásokon. Megvannak a nevek is, csupa ősszoci akart kórházi napidíjat: Katona Béla, Kökény Mihály, Draskovics Tibor, valamint Schwartz Tibor, mi több, ők eredetileg nyolcszáz forintot fizettettek volna naponta a betegekkel, ami ellen Molnár Lajos azóta lemondott egészségügyi miniszter és Horn Gábor nem győzött tiltakozni. Most mégis mindenki az SZDSZ-nek tulajdonítja az összes népnyúzó intézkedést.

Holott, folytatva a példákat, a tandíjat is Hiller István találta ki a jelenlegi formájában, tehát az se a szabad demokraták bűne.

Csak ülök és nézem a kávéházi bejátszást, Kuncze Gábor rögtönzött kiselőadását a koalíció kuliszszatitkairól, s úgy érzem, mindjárt megnyílik a föld alattam. Itt állok, illetve ülök újságíróként, belpolitikai meg mindenféle közéleti cikkek szerzőjeként, hogy ne mondjam, ebből élve, és semmit se tudtam a Kuncze Gábor által elmondottakról, mint ahogyan elméletileg tízmillió honfitársam se. Azért ez több mint kellemetlen. A lakosság eleddig abban a hiszemben élt, hogy a szabad demokraták ötlete volt a vizitdíj meg a kórházi napidíj, a tandíjról nem is szólva, a vizitdíj-automata a liberális re- form szimbólumává vált, s akár talált benne a lakosság rációt, akár nem, az egész reformnak nevezett nemreform-micsodát a szabad demokraták tiszteletre méltó vagy éppen szemétdombra hajítandó sajátjának tudta be, ennélfogva természetesnek vette, hogy minimum hárommillió-kettőszázezer választópolgár, amúgy népszavazó őket szidja mint a sokat szenvedő magyar nép megnyomorítóit.

Erre fel kiderül, hogy dehogyis. Nem a szabad demokraták, hanem Draskovics sunnyog a háttérben, meg Kökény Mihály, Katona Béla; Schwartzot nem ismerjük.

Most kisebb fejezet következhetne azzal kitöltve a teret és időt, hogy Kuncze is jókor szól. Hogy nem lett volna-e nemesebb gesztus lemondott, sőt le nem mondott pártelnökként jóval előbb szólni, hogy semmi sem úgy van, ahogyan látszik, már csak ama pár százezer emberre való tekintettel is, aki azt az öt százalékon felüliséget biztosította a szavazatával? Nem pedig afféle zsarolásként most jönni elő ezzel az egésszel, akkor ráadásul, amikor ez már sem a koalíción, sem a kormányon, sem pedig az SZDSZ felé áramló közutálaton nem segít?

De nem ugrom sehová, csak megjegyzem: ha a kulisszák mögött egész másképp történik minden, mint ahogyan azt mi hisszük, ahogyan azt nekünk beadják, akkor teljesen fölösleges a köz ügyei- vel foglalkozni, vagy akár csak érdeklődni felőle. Nekem speciel akár egy sort is leírni, hiszen már eleve hamis a kiindulópont, amellyel a cikket elkezdem. Kuncze Gábor a leleplezésével nemcsak önvédelmi gesztust gyakorolt, de a tudtára adta országnak-világnak, hogy végig félre voltatok vezetve, összevissza hittetek mindent, amit csak elhitetni akartunk veletek; gyakorlatilag tehát mégiscsak igaz az a demagógnak elkönyvelt nézet, miszerint a politika tényleg csak néhány ember úri passziója, a kiválasztottak klubjába a többinek nincs belépés.

Ebből következően ezután teljesen fölösleges belpolitikai cikkeket írni, pláne olvasni. Teljesen okafogyottá vált sajtótéjékoztatókra járni, azokról akár csak egyetlen videokockát is mutatni, ennélfogva otthon híradót nézni, mint ahogyan a világ legnagyobb időpazarlása lakossági fórumokon részt venni, ott kérdéseket föltenni, majd a válaszokat végighallgatni és elhinni, miként nem elhinni is, kivéve azt a minősített esetet, amikor vérig sértett pártelnökök pakolnak ki politikai kávéházakban.

Ezután egyszerűen nem lehetnek gyenge pillanataink. Ezután nem fordulhat elő, hogy este az ágyban fekve véletlenül Sajtóklubra vagy ilyen jellegű műsorra kapcsolunk, pláne nem arra, amelyiken Avar János, Bolgár György vagy ne adja az ég, Mészáros Tamás elemez és mondja a tutit, hiszen ők is eleve hamis tényekből indulnak ki, a látszatból. És ugyanilyen alapon az összes politológust, szakelemzőt azonnali hatállyal száműzni kell az országból, a bulvárlapoktól és a kereskedelmi tévéktől pedig sürgősen elnézést kérni, hiszen lám, az agyonszidott Győzike vagy éppen Uri Geller is valóságosabb és hitelesebb, mint a politika.

Jut eszembe: mi van, ha Kuncze Gábor megint csak játszott, s ez a nagy leleplezés, speciel most Draskovics terhére, szintén színjáték? Hiszen Draskovics már reagált is rá, hogy nem is úgy történt ám az egész, ahogyan Kuncze mondja, ám végül derűre fakadt ő is, kvázi összenevetett Kunczéval, még ha közben térben és időben meglehetősen messzire voltak egymástól. Tudniillik hiába a koalíciós szakítás, s az ezzel járó olajozott előadás, ők széttéphetetlenül, egymásból kiléphetetlenül már mindörökre összetartoznak, ez már az előző miniszterelnök ügynöki kulisszatitkainál eldőlt.

Ha volna a Hócipőnek odaátról is olvasója, folytatnám a sort Orbánnal, és Dávid Ibolyával is, mert ők is eme társulat alkalmazottjai, sőt… de, ezt már jól nevelt ember nem is folytatja, különben kiderülne, hogy a roppant nagy eszével és közéleti érzékenységével semmiben sem különbözik, teszem azt a Kossuth tér szabadságharcosaitól, ergo ezzel az erővel ő is nyugodtan lesátorozhatna az utcán, de minimum kiírattathatna egy jóféle népszavazást.