Főzzünk vagy amőbázzunk?

Megyesi Gusztáv

2005. 03. 02. · Hócipő 2005/05

Olvasom a 168 Órában Nagy József interjúját Kupper Andrással, a fővárosi közgyűlés fideszes frakcióvezetőjével pártja új Budapest-politikájának lényegéről. Mint ismeretes, Orbán Viktor útmutatásai alapján a Fidesz olyan terv keretében kívánja majd irányítani a fővárost, amiben benne van az emberek véleménye. Azaz alulról építkeznek. Ez úgy fog megvalósulni, magyarázza Kupper András, hogy egyszerűen felkeresik az embereket otthonukban, „becsöngetünk mindenhová, kis közösségeket hozunk létre, bográcsozunk, s közben megbeszéljük az ügyes-bajos dolgokat”.

Nem tudom, hogy a nyájas olvasó hogy van vele, de nekem tetszik ez az alulról való építkezés, volna is néhány ötletem, hogyan kellene Budapestet áttervezni a magam javára, ám ezt a becsengetést nem nagyon értem. Beállítanak hozzám, hogy hoztunk bográcsot, van hús is, zsír meg hagyma, ha kis krumplit is tetszene hámozni hozzá, nagyon jól elbeszélgetnénk? S egyáltalán: mikor jönnek? Este hétkor vagy nyolckor, esetleg már délben, mert akkor az ember mindjárt másképp készül, például, be se megy dolgozni; idegen becsengetőkért mindent.

Kupper frakcióvezető részletesebb elképzeléseit a hétköznapok tartalmas eltöltéséről nem ismerem, de életszerű megnyilvánulásairól olvastam már. Tavaly decemberben derült ki például, hogy van neki egy nagybátyja, akit szintén Kupper Andrásnak hívnak, csak ő a budapesti, Centrum nevű parkolási- és haramiaügyi cégnél tulajdonos, ám erről az ifjú Kupper nem tudott. Hogy életszerű legyen a történet, a frakcióvezető elmondta, persze hogy ismeri a nagybátyját, hogyne ismerné, karácsonykor s nevezetesebb ünnepeken mindig összejönnek, ahogyan az összetartó, keresztény családokban szokás, nagyokat beszélgetnek a világ dolgairól, kivéve a munkát, mert arról soha szó nem esik, ő maga is az újságból tudta meg, hogy a nagybátyja parkolással foglalkozik. Ám amint megtudta, hogy a nagybátyja a pesti parkológuru, „tudatosan távol tartotta magát parkolási kérdésekben”, ahogyan az már lenni szokott.

Nem tudom azt sem, hogy a nyájas olvasó ki volt-e már téve alulról jövő építkezéseknek, mondjuk, hogy beállítottak a lakásába, hogy legyünk barátok, és tegyen javaslatot, bármire, csak tegyen, és lehetőleg öt perc alatt, mert sürget az idő, még Majláthékhoz is be kell nézni, ott lecsót fogunk főzni, csak ők még nem tudnak róla -, mindenesetre becsüljük meg, hogy Orbán Viktor egyelőre csak HÉV-szerelvényeken bukkan fel.

Az, hogy egy ország vezetői most már lassan minden szinten meg vannak zakkanva, kivédhetetlen, ám túlélhető, még akkor is, boldog-boldogtalan érzi kötelességének, hogy leereszkedjen a lakosság közé, és aggódni kezdjen érte. Most nem Semjén Zsoltra gondolok, aki a parlament emberi jogi bizottságának alelnökeként azt találta kifejteni egy nyilvános fórumon, hogy vigyázat emberek, mert aki netán az SZDSZ-re szavaz majd, annak a tizenéves fia szakállas bácsitól fogja az első szexuális tapasztalatait beszerezni, és hamarosan extrém szekták szeánszain verdesi majd magát a földhöz -, Semjén Zsolt úgy ahogy van, par excellence hülye, emellett gyáva is, nem mer nyíltan zsidózni, nem mintha osztana vagy szorozna.

Hanem a szocik, élükön Hiller elnök úrral. Az nyilvánvaló, hogy a szocik is le akarnak ereszkedni az életbe, amire mellesleg minden okuk megvan. Az MSZP az a párt, amelynek jelenleg leginkább csak vezetői vannak meg elnöksége, tagsága az speciel nincsen, legfeljebb párttagkönyvei még a Zuschlag-féle hagyatékból. Most egy úgynevezett internetes amőba játékkal kívánják mozgósítani az országot, a játék keretében tippeket adhat majd a nagyközönség a pártvezetésnek, amiért aztán pontokat lehet kapni. Hillert még az ellenségei is viszonylag életszerű embernek ismerték, ehhez képest a közszolgálati tévében szinte végig az amőba játék örömeit taglalta az ő magával sodró lendületével (nem lehet véletlen, hogy épp ebben az adásban kurjantották el magukat a Napkelte ultrái Fiala János vezetésével, hogy „hajrá MSZP!”), s kifejtette, hogy a fiatalok szeretnek játszani, sokkal jobban, például, mint taggyűlésekre járni, amit ki kell használni; ha van otthon számítógépük és napi fél órájuk, hogy amőbázzanak, akkor elkötelezettjei lesznek a szocialista pártnak.

És Hiller ezt komolyan gondolja. Olyanynyira, hogy az össznépi játékra Gyurcsánnyal és Lendvai Ildikóval külön egy Modern Baloldalért nevű alapítványt hoztak létre, ami pedig a jövő nagy társadalmi reformjait illeti, áprilistól már nemcsak amőbázni, hanem sakkot, malmot és pikk dámát is lehet játszani a honlapon, s ez elég nagy ívű stratégiára vall; el tudom képzelni, hogy a nemzeti fejlesztési terv következő ütemében már az egész ország rablórömit játszik a szocikkal százforintos alapon, és Korda György közvetíti. Az egész átfogó program célja egyébként az, hogy „hidat építsen a fiatalok és a politika közé”.

Híd az csakugyan elkelne, főleg Budapesten, ahol az eddig megvalósult alulról történő építkezés jegyében Kupper frakcióvezető a következő eredményekről számolt be a 168 Órának:
„-Egyetlen ügyet mondjon, kérem, a praxisából, ami alulról indult.
-Saját választókerületemben megépült egy út, de nincs mellette járda és csapadékelvezető, az esővíz folyamatosan mossa alá az úttestet. Ergo meg kell csinálni a járdát.
-Miért kell ehhez becsöngetni a polgárhoz?
-Mert lehet, hogy az a járda magától nem jut az eszünkbe. Mint ebben az esetben nem is jutott. Egy lakó talált meg bennünket vele.
-Lett járda végül?
-Az nem...”