Népszavaz
Makai József
2008. 03. 12. · Hócipő 2008/06
Körbeüljük az asztalt vasárnap is. Hallgatunk. Kampánycsendben ülünk.Kanalazunk. Fél óra múlva szólok, hogy mással is kanalazzanak, mert nekem már megfájdult a fejem.
A sógor szerint csak a kommunisták szürcsölik. Én nem merek szürcsölni. Nem akarok kommunista lenni. Mert akkor el kellene vinni a nagyapát a Gulágra. De nagyapa nekem nagyon nehéz, szerintem még a küszöbig se jutnék vele.
A nagyapa néha a fejemre csap a botjával. Szegény kommunisták mit szenvedhettek, mire nagyapát elvitték. Nem csoda, hogy visszaadták. A pártnak.
Ezért a nagyapa szürcsölhet. És amikor elfelejti, hol van, akkor a függönybe fújja az orrát.
Ez gusztustalan, mondja ilyenkor anya.
Tudom, hiszen az én apám, mondja apa.
Nekem meg közben szólnak, hogy ne hintázzak a székkel. Az öcsém lábán. Hiába mondom, hogy azon még nincs is gipsz.
Eltöröljük őket, mondja apa.
De előbb el kellene mosogatni, mondja anya a tányérokról.
A sógor közben elmagyarázza a demokrácia lényegét. De valahol elsikkadt. Mi a sógornál keressük. Tőle került elő eddig a legtöbb dolog, ami valahol elsikkadt.
A sógor erre azt mondja, hogy a privatizáció jó dolog. Mert az állam rossz tulajdonos. De a magántulajdon sem jó. A legjobb, ha valami az övé. Ezért sietnünk kell, ha húst is akarunk enni. Különben azt is privatizálja.
Anya minden alkalommal visszakéri tőle a családi ezüstöt. Meg a készpénzt. A sógor szerint ez rágalom. Ő csak fialtatta volna a pénzt. Van két fia, azokra költené.
A nagynéni szerint a vizitdíj jó dolog. És egyáltalán nem is sok az a háromszáz forint. Amit alkalmanként elkér tőlünk. Amikor eljön. Lelépti díjként ennek sokszorosát is kifizetjük, csak menne már haza.
A haza ott van, ahol én vagyok, mondja a nagynéni. És ő nem lehet ellenzékben. Csak mi ellenkezünk. Mert marad. És kér egy kis pénzt. Ezenkívül általában hallgat.
Mert ő a csendes többség. Többet nyom, mint mi együtt.
Néha közli, hogy azért vagyunk a világon, hogy legyen honnan elmennünk benne oda, ahol jól is járhatunk végre. És tartja a markát.
Fizetünk. Erre azt mondja, hogy veszi a kalapját. És megvenné hozzá a kabátot is. Mindkettőt kifizetjük.
Eltöröljük őket, mondja apa.
Nem értem, miért kéne eltörni, mert ezeket már kezdtem megszokni, mondja nagyapa, és a földhöz vágja a tányért. Két hete sem értette, de akkor is a földhöz vágta.
Nagyapa a szokás rabja. De onnan is megszökik.
A szüleink ellenzik a tandíj bevezetését. Cserébe mi addig nem tanulunk, míg meg nem fizetik rendesen.
A szüleink szeretnék, ha a diplománkat mindenhol elismernék. Erre semmi esély. Mi egyhamar nem fogunk diplomázni. Csak akkor, ha ingyen adják. A piacon.
Egyszer majdnem értelmiségi lettem, mondja apa. De időben figyelmeztettek, így megúszhattam.
Én néha nem értelek, mondja anya.
Én téged sose értelek, mégse szólok hozzád, mondja apa.
A sógor ideges, mert sietett az órája, és a tulajdonos visszakérte. Ezért a sógor nem tudja, hogy pontosan mikor kezdődik a jövő. És mi lesz akkor, ha kiderül, hogy a jövő is pont olyan unalmas, mint a jelen?
A nagyapa szerint az Új Magyarország bennem van. Ezért gyorsan elvisznek az ügyeletre. Hogy kivegyék. Anya azt mondja, hogy szétcsap, ha még egyszer valamit fölnyomok az orromba.
Apa azt mondja, hogy ha lenyeltem, akkor addig ülök a vécén, amíg elő nem kerül az Új Magyarország.
Én meg sírok, mert elvették tőlem a lehetőséget. És az öcsémnek adják. Aki azonnal visszaél vele.
A postás mindig kétszer lenget. És átadja a térképet. Arról, hogy hol találjuk meg az elégetett értesítők elásott hamuját. Aztán megretten attól, mennyire normális.
A sógor szerint akkor lesz majd itt igazi demokrácia, amikor majd végre. Meg amikor a kurvaélet.
Öcsém nem kér többet az agymosásból. De anya mégis beteszi a kádba, és megsúrolja. Elég sokait időz az agyával. Utána viszont nincsenek mocskos gondolatai.
Öcsém szeretne nemet mondani, de apa szerint nemekre nem lehet jövőt építeni.
A sógor szerint dehogyisnem.
Amikor vége van a kampánynak, leszedik a plakátokat. Az öcsém fejéről. Csak egyet hagynak rajta. Hogy tudják, hol az eleje.
Egyébként mi is az urna elé járultunk. Szép kort ért meg a szomszéd.