A törökök már a hátsó ülésen vannak
Pataki Balázs
2008. 03. 19.
A Hócipő száguldó riportere ezúttal könnyedebb témát keresett, és sikeresen interjúvégre is kapott egy modernkori szuperment. Özgür Abdalarival - a törökkel, aki bolgár autóülésnek álcázva magát próbált Magyarországra szökni - a nagylaki határon beszélgettünk egy határőrségi fogdában.Hócipő: Özgür, mióta van meg ez a csodálatos képessége, hogy különböző tárgyakká tud alakulni?
Özgür: Már gyerekkoromban feltűnt anyukámnak, hogy a szobában két rácsos ágy van. Ebből az egyik én voltam. Később, óvodában, mindig az óvodai jelemmé próbáltam alakulni. Voltam karácsonyfa, szőlő, és egyszer majdnem motoros fűrész is, mert anyukám nem tudott rendes fogkefét hímezni a kispárnámba. Csak azért nem történt katasztrófa, mert nem volt bennem benzin.
Hócipő: A későbbiekben nem okozott ez az átalakulósdi beilleszkedési problémákat?
Özgür: Egyáltalán nem. Az iskolában saját asztalom volt, ami én magam voltam. Tornaórán pedig, ha nem volt kedvem bukfencezni, akkor egyszerűen felemáskorlátnak vagy magnézia tartónak álcáztam magam. Egyszer véletlenül focilabdát próbáltam meg imitálni, de erről nem akarok beszélni.
Hócipő: Később a párválasztásban tudta hasznosítani ezt a speciális képességét?
Özgür: Persze. Az első feleségemmel, mint go-go táncos rúd jöttem össze. De aztán elhagyott egy pasiért, aki meg mindenfélét tudott a bőre alá pakolni, főleg pénzt.
Hócipő: Ezzel a csodálatos képességével bárhol a világon sikereket érhetett volna el. Miért akart mégis illegálisan Magyarországra szökni a román határon?
Özgür: Egyszer láttam egy híradást Magyarországról a nyolcvanas évek végén. Akkor határoztam el, hogy megpróbálok Trabant tetején utazó Gorenje hűtővé alakulni. És ez sikerült is! 3 napig tartott mire lefutott a kiolvasztó programom, de megérte. Aztán otthon nem nagyon volt munka, és gondoltam, idejövök, hátha még kellenek Gorenje hűtők.
Hócipő: A bolgár embercsempészek autójában mégis felfedezték, amint autósülésnek próbálta álcázni magát. Min bukott le?
Özgür: Hát csak azon, hogy akármerre állt az autó, én, mint hátsó ülés, mindig Mekka fele néztem.