No és mit mond Petőfi Sándor?
Szabados Gábor
2008. 03. 15.
Március 15-e-ügyben az egyik legilletékesebbel beszélgettünk. Az 1848-as Forradalmi Ifjúsági Napok sztárját, Petőfi Sándort kérdeztük. Az interjú valahol Segesvár és Barguzin között készült, 14-én este.Hócipő: Kedves Sándor! Hogyan szólíthatom?
Petőfi Sándor: Nekem megfelel a kedves Sándor, fiatal barátom.
Hócipő: Hát akkor: Kedves Sándor, fiatal barátom!
Petőfi Sándor: Kacagtató, ahogyan ön forgatja a szót, fiatal barátom. A vége az már nem reám vonatkozik, hanem kegyedre.
Hócipő: Megtisztel a fiatal barátommal, de az 57-ik életévemben járok. Ön pedig, kedves Sándor...
Petőfi Sándor: Én pedig 185 vagyok.
Hócipő: Igaz. Nos, mielőtt feltenném kérdéseimet, kérem engedje meg, hogy a magyar nép szeretetéről, nagyrabecsüléséről biztosítsam. Mindannyian hálatelt szívvel gondolunk önre, akinél szó és tett ilyen tökéletesen egybeforrt. A forradalom és a szabadságharc emblematikus alakja ön, aki minden magyar számára örök példát kínál hazafiúságból.
Petőfi Sándor: Örülök, hogy így látja, köszönöm a szép szavakat, de miért olvasta? Miért nem fejből mondta?
Hócipő: Ezek nem az én szavaim. Azért olvastam őket, mert hosszas egyeztetés után ebben a szövegben állapodtak meg a parlamenti pártok, amikor megtudták, hogy ön a Hócipőnek hajlandó egyedül nyilatkozni. És ha eltérnék tőle, abból nagy ribillió lenne.
Petőfi Sándor: No, de miért?
Hócipő: Ezt ön nem értheti. Nálunk mindenből nagy ribillió van.
Petőfi Sándor: Tényleg nem értem.
Hócipő: Kedves Sándor! Mennyire tájékozott a mai honi viszonyokat illetően?
Petőfi Sándor: Azt felelem én erre, hogy is-is. Vannak dolgok, amelyekről alapos ismerettel bírok, másokról csekélyebbel, ismét másokról egyáltalán nincs tájékozottságom. Az én hőn szeretett hazám államformája ugyebár reszpublika.
Hócipő: Bizony az!
Petőfi Sándor: Magyarhon független ország, amelyet a nép által választott kormány irányít.
Hócipő: Izé...
Petőfi Sándor: No, de miért izé? Nem független a mi hazánk?
Hócipő: De, de... Csak...
Petőfi Sándor: Csak nem az fáj az én honfitársaimnak, hogy az Európai Unió és a NATO kebelén belül kell tudomásul venniük függetlenségüket?
Hócipő: De bizony, kedves Sándor, telibe trafálta.
Petőfi Sándor: Mondja majd meg nekik, hogy azt üzenem: nincs tökéletes függetlenség. A házastárs a házastársától függ, a gyermek a szülejétől - és viszont -, és így van ez az országokkal, nemzetekkel is.
Hócipő: Ezt üzeni a lánglelkű költő. A forradalmár. A szabadságharcos. Egyáltalán nem fogják nekem elhinni.
Petőfi Sándor: Magnófelvételt nem készít?
Hócipő: Készítek, persze, de az nem számít bizonyítéknak a bíróság előtt. No, mindegy. Nekem annyi, de azért mondja tovább, kedves Sándor.
Petőfi Sándor: A kormánynál tartottunk. Azzal is baj van?
Hócipő: Abszolút. Óriási nagy baj.
Petőfi Sándor: Netán a nemzet ellen tesz? Hűtlenné lett hozzá?
Hócipő: Igen. Mármint így érzi a többség.
Petőfi Sándor: Az nem jó. Akkor le kell váltani. És jobbat kell a helyére tenni.
Hócipő: Ezt is átadom. Hogy el kell űzni a kormányt.
Petőfi Sándor: Ön nem jól értelmezi szavaimat, fiatal barátom. Nem elűzni, leváltani. Az alkotmányos keretek között.
Hócipő: Semmi forradalom?
Petőfi Sándor: Kérem, ne akarjon felbosszantani. Forradalom az általunk választott kormányerő ellen? Ön - már megbocsásson - meg van buggyanva?
Hócipő: Tökéletesen. Nem mentség számomra, hogy nálunk gyakorlatilag mindenki. Arról tud, kedves Sándor, hogy nálunk a március 15-ét egy ideje szinte annyiféleképpen ünnepeljük, ahányan vagyunk? Sőt: mondok rosszabbat. Nem is nagyon tudjuk ünnepelni. Normálisan semmiképp. Néhány tüzes lelkű ifjú ilyenkor hívei élére állván megmutatja, szerinte hol lakik a magyarok Istene, miközben az országvezetők csendben behúzódnak odúikba.
Petőfi Sándor: Ön tódit. Avagy: lódít.
Hócipő: Becsületszavamra. Esküszöm, esküszöm.
Petőfi Sándor: Ez szörnyű.
Hócipő: Az az igazság, hogy megszoktuk. Itt évente legalább két forradalom van. Mármint rendbontás, balhé, kurvanyázás, összecsapás tüntetők és rendőrök között, meg ilyesmi.
Petőfi Sándor: Mi célból? Hogy megváltozzék az államforma?
Hócipő: Nem tudom. Inkább amit mondtam: az elégedetlenség a kormánnyal.
Petőfi: No, jó. Szívből kívánom, hogy a következő kormány megvalósítsa mindazokat a terveket, amelyeket politikusai már most a nemzet elé tártak.
Hócipő: Ön tán hallott valamit, kedves Sándor?
Petőfi Sándor: Én-e? Dehogyis! De maga és honfitársaim jól tudják, hogy ki mellett voksolnak. Egyszóval: nem jó az erők összemérése az utcán, de nagy baj azért nem lesz belőle, legabbis ezt remélem én. Hiszen ez csak egy parányi szelete az én nemzetem életének. Amelynek ott van még sok egyéb mellett az új köztársaságban végre valóra vált Unió Erdéllyel, a sajtószabadság, az évenkénti országgyűlés Pesten, a nemzeti őrsereg, a törvény előtti egyenlőség, a közös teherviselés... Mondjam tovább?
Hócipő: Igen, még valami biztatót. Például azt, hogy Talpra magyar!
Petőfi Sándor: Én mondhatom, de biztosan félreértik. Amúgy meg mindegy, mit mondok.