A Barbár és a Barbárné hét napja

Váncsa István

2008. 02. 27. · Hócipő 2008/05

Friss, mosolygós délelőtt volt, üresen ragyogó ég, felhő sehol, pajtáskodó, kedves szél bolygatta az utcákon a szemetet, kiszellőztette a hajléktalanok nyoszolyáját, meglengette a szakállukat, így ama elhanyagolt küllemű, de szálfaegyenes tartású férfiúét is, aki egy tágas téren szólította meg a láthatólag messze földről érkező barbárt, kezet nyújtott neki, mintegy a város és az ország nevében, majd folyékony angolsággal lelejmolta.

Megjöttünk, mondta asszonyának derűsen a barbár, de a barbárné nem örült.

Az Armani-sapkás

Szobájának elfoglalása után a barbár elindult a Király térre, hogy derék barbár asszonyának mobilinternet-csomagot vásároljon. A Szolgáltatónál egyetlen alkalmazott szorgoskodott, harminc körüli, borostás férfiember, kötött Armani-sapkában, átvette a barbár kártyafüggetlen mobiltelefonját, megnézte, megköpködte, beletett egy SIM kártyát, varázsigéket mormolt és gombokat nyomkodott, mindezt elég hosszan, végül azt mondta, kész. Jött az internet a telefonon, a barbár megkönnyebbülten sóhajtott, mégiscsak civilizált országban vagyunk, megy itt minden, mint az ágybaszarás.

A szakócafejű

Délután eszébe jutott, hogy felhasználónév is kell, meg jelszó, anélkül nem tudja a mobilt a barbárné iPaqjával összelőni. A második napon tehát visszametróztak a Király térre, nem az Armani-sapkás volt ott, hanem egy bamba bún borongó, szakócafejű figura.

Kéne nekem ájdí meg pászvörd, mondja a barbár, nem kell az tenéked, felel a szakócafejű. Ez egy régebbi készülék, mutatja fel a barbár az iPaqot, Windows Mobile 2003 fut rajta, ez a belépésnél azonosítót és jelszót akar. Ne írj be semmit, barbár, tanácsolja a szakócafejű, közben láthatólag szuicid gondolatokkal viaskodik. De úgy nem megy, kipróbáltam. Pedig csak úgy megy, mondja zsibbadtan a szakócafejű, kinyomtat egy súgóoldalt, rajta párbeszédablak, a hívószám be van írva, a többi mező jól láthatóan üres, mutogatja is a szakócafejű, mennyire üresek. Nem működik, szögezi le a barbár, akkor passz, vélekedik a szakócafejű, szemében a halálvágy tompa lidércfénye dereng. De hát én most mit csináljak, a szakócafejű széttárja a kezeit, eriggy a Trombitacsiga utcába, a barbár pedig odamegy.

Satovnál

Sokan vannak a Trombitacsiga utcában, a Szolgáltató főhadiszállása ez, legalábbis így gondolja a barbár, három ügyintéző szorgoskodik, a várakozók száma meg egyre nő, áll a tömeg szemben az asztalokkal, csend van, a feszültség annyira kitapintható, hogy szöget lehetne ütni bele, ám az ügyintézőket mindez nem zavarja. A barbár kettőt lát belőlük, a nő leginkább egy virgonc barracudára emlékeztet, a fiú pedig kiköpött olyan, mint Satov az Ördögökben: világosszőke, kócos, alacsony, széles vállú, zord homlokú, szégyenlős tekintetű fiatalember. A barbár őhozzá szeretne kerülni, és mit ad isten, oda is kerül. Előadja a baját, Satov azt mondja, hogy a felhasználónév a hívószámod, a jelszó pedig egy általad választott nyolcjegyű szám, esemesben közlöd a Szolgáltatóval, és kész. Ennyi?, kérdi a barbár, ennyi, feleli Satov.

Lady Burdett a színre lép

A barbár nyolcjegyű számot választ, esemest küld, bluetooth kapcsolatot teremt az iPaq és a telefon között, felhasználónevet, jelszót beír, semmi. Próbál internetkapcsolatot létesíteni magán a telefonon, azt a választ kapja, hogy a telefon nincs internetelérésre konfigurálva. Olybá tetszik, hogy a telefonból valahogy törlődtek a beállítások, melyeket az Armani-sapkás a Király téren belezömöcskölt.

Visszamegy a barbár Satovhoz, magyarázza, mi van, Satov lehorgasztja a fejét, mindjárt jön egy kollegina, mondja mentegetőzve, ő majd mindent érteni fog. Jön is a nő, tisztára mint Lady Burdett a National Portrait Galleryből, mindenekelőtt megnézi a barbár kreditjét, megvan mind az ötszáz megabájt, csakis a telefonban lehet a hiba, el kell menni a Gyógyfürdő utcába, ott majd helyrehozzák.

A barbár és a barbárné útra kel.

A suszterájban

A Gyógyfürdő utcában található cég leginkább egy Srí Lanka-i cipészműhelyre emlékeztet, kívülről legalábbis. Belülről se szebb, viszont a polcokon routerek, SATA csatolók, videokártyák, egerek, CPU-hűtők, memóriamodulok és más efféle kacat. Van továbbá két alkalmazott, a suszter a barbár telefonján dolgozik, a nő unottan nézi. Fél óra elteltével aztán feláll a suszter, és elmondja, hogy nincsen remény, ez a telefon nem kompatibilis a Szolgáltatóval, evvel maguk soha nem fognak internetezni ezen a hálózaton. (Harmadik generációs tucatmodell, a legelterjedtebb típusok egyike.) Soha?, kérdezi a barbár, soha, feleli a suszter, és laposan pillog, mint ormánsági szadeszes tagbeléptető, amikor szárba szökken a botrány. Semmiképp? Semmiképp. Mi a teendő? Vegyenek másik telefont.

A barbár és a barbárné ismét a Trombitacsiga utca felé veszi az irányt.

Lady Burdett másodszor

A Szolgáltató főhadiszállásán most még többen vannak, a barbár és a barbárné átvág a fenyegetően moccanatlan, sötét tömegen, Lady Burdett a belső terem legvégén lakik, ott, ahol a várakozók elfojtott indulatai szinte vulkáni hamuként szitálnak alá. Mi a teendő, kérdi tőle is a barbár, Lady Burdett felhívja a suszterájt, beszél a főnökkel, majd összegez. A legfontosabb tudnivaló, hogy a suszteráj olyan, mint a delphoi jósda, szakmai tekintélyük megfellebbezhetetlen, amit ők mondanak, az a végső igazság, vita nincs. Mi a teendő, kérdi újra a barbár, menjenek vissza oda, ahol ezt a csomagot vették, a Király térre, nekik ezt a kártyát ebbe a telefonba be se lett volna szabad tenniük, nem adhatták volna el, tudniuk kellett volna, hogy evvel az nem működik. Esetleg egy másik csomag, másik kártyával, próbálkozik a barbárné, de Lady Burdett leinti, pénzkidobás volna, egy csomagjuk már van, semmit se használtak fel belőle, nem is fognak.

Közben az est leszállt, barbárék a szállodájukba térnek, és örvendezve konstatálják, hogy látkörük a mai napon megint szélesedett valamicskét.

Mit mond a szakócafejű?

Harmadnap reggel a Király téren jobb hangulatban találják a szakócafejűt, megtört, ám a csapásokkal szembenézni tudó férfiúként ül a pult mögött, csak a barbárékat megpillantva rezzen össze kissé. Ők jelentik ma az első csapást. Pötyög a számítógépén, majd kifejti, hogy a barbár teljesen lehasználta az ötszáz megáját, a kártyán nem maradt semmi, persze hogy nem működik, töltsék fel, majd azután. Dehát Lady Burdett azt mondta, rebegi a barbár, nekem ne beszéljen, mutat a monitorára a szakócafejű, itt van, üres. Nem is használtuk, argumentálna a barbár, ám a szakócafejű pszichés teherbíró képességének ez már túl sok, majd holnap, mondja, holnap a kollégám lesz itt, majd ővele.

A barbárné internetelvonási tüneteket mutat.

Vissza az Armani-sapkáshoz

Negyednap az Armani-sapkás ül a pult mögött, átveszi a barbár telefonját, nyim-nyom, visszaadja, működik. A barbár, aki végképp semmit se ért, próbálja felvázolni az előzményeket, az Armani-sapkás csak legyint, ez mind hülyeség, az internetkapcsolatot a telefonról kezdeményezzük, belépünk a szolgáltató oldalára, ott egyet kattintunk, majd kilépünk. Utána már lehet belépni az iPaqról, működni fog. Nem hisz neki a barbár, de ott helyben kipróbálja, és bingó. A telefonnak semmi baja, a kártyán megvan szinte mind az ötszáz megabájt, lehet nyomatni.

Barbárék szédelegve hagyják el a Király teret.

Az Armani-sapkás utoljára

Estig a barbárné le se jön a hálóról, aztán egyszer csak platty, a kapcsolatnak vége, helyre se áll. Másnap se áll helyre.

A barbár összeomlik, mint Bánk bán a darab vége felé, a barbárné csöndben szenved, így telik el az ötödik nap.

Hatodnap reggel aztán kihúzza magát a barbár: Barbárné, megyünk-e a Szolgáltatóhoz? Megyünk, barbár, mondja a barbárné, és mennek csakugyan. Úgy ismerik ők immár a Király teret, mintha ott nőttek volna fel, az Armani-sapkás törzsvendégként köszönti őket, kis probléma?, kérdi, mi is a szám? Beírja a számítógépbe, a telefonhoz hozzá se nyúl, csak a billentyűzetet piszkálja, aztán azt mondja, jó. De hát mit csinált vele?, kérdi a barbárné, az Armani-sapkás eltűnődik, hát csak így nyomkodtam a billentyűket, és mutatja is az ujjaival, hogyan nyomkodta.

Az internetkapcsolat valóban él, ám a barbárné csak munkanapokon szokta használni, most meg már hétvége van. Másnap hajnalban pedig elhúznak ők abba a távoli, poros hazájukba, és evvel a történet véget is ér.

Epilógus

Nyájas olvasóm lelkében nyilván rég fölhorgadt a jogosnak látszó szittya kevélység, igen, ilyesmi csak nálunk van, sehol másutt ezen a világon, mert ennyire balfasz náció még egy nincs, mint a mienk. Nyájas olvasóm ezúttal azonban téved. A fönt említett Szolgáltató a Telecom Italia Mobile, a Király tér valódi neve Piazza dei Re di Roma, a Trombitacsiga utcáé Via del Tritone, a Gyógyfürdő utcáé Via Montecatini, a helyszín pedig az olasz főváros. (Emlékezzünk Berzsenyire: Róma fölséges szavu Pindarussa, / Flaccus! eldőlt már az Olympig ötlő / Róma, s a roppant Capitoliumnak / Szent tüze elhunyt.)

Töketlenségből amúgy mi is jók vagyunk, de látnunk kell, hogy erős a mezőny.