Bötji szelek
Megyesi Gusztáv
2008. 02. 13. · Hócipő 2008/04
Van abban valami édesdeden gyermeki, hogy az ország miniszterelnöke és a nemzet spirituális vezére nem csupán a politika színpadán áll egymással szemben, de immáron fogyókúraverseny keretében is összeméri erejét. Legalábbis a Blikk szerint, amely képes tudósításban számolt be arról, hogy amíg a kormányfő az elmúlt hónapban nyolc kilót fogyott, addig a spirituális vezér tízet, tehát ebben a versenyben „Orbán biztos, hogy jobb nála”, mármint a miniszterelnöknél, vonja le a súlyos konzekvenciát a lap.
Miért van az, kérdezhetném most nota bene-ként, hogy magyar bulvárlap még egy ilyen szimpla esetnél se képes nem hülyeséget írni. Hiszen azt nem kis szellemi energiákat mozgósítva nagyon szépen levezeti, hogy a miniszterelnök, aki 189 centi magas, egy hónappal ezelőtt 99 kiló volt, amelyből nyolc kilót adott le, tehát most 91 kiló, míg a 174 centi magas spirituális vezető 86 kilóból tizet leadva karcsúsodott le 76 kilóra, ez azonban összességében nem annyit tesz, hogy a spirituális vezető most két kilóval jobban áll, hanem éppen döntetlent, hiszen a spirituális vezérnek éppen úgy két kilót kell leadnia ahhoz, hogy optimális súlyánál legyen, mint a miniszterelnöknek, tekintettel arra, hogy a dietetika tudománya szerint 191 centis magassághoz 91 kiló, a 174 centihez pedig 74 kiló tartozna. Magyarán szólva, még ha bulvárlapba írunk is cikket, akkor se célszerű, ha egy falnak támasztott égimeszelő paramétereit vetjük össze a páfrány alól kikandikáló kertitörpénknek a méreteivel, mert teljesen fals politikai következtetések levonására jutunk.
Hanem ennél sokkal érdekesebb, hogy melyik potentát miként fogyózik, s legfőképpen, hogy miért.
A miniszterelnök a sportra esküszik, de mert a rendszeres futás során kikészült a háta, most a konditeremben súlyzózik, állítólag fekve hatvan kilót is képes kinyomni. A spirituális vezér viszont már eleve input oldalon szabályozza a kérdést, és elmondása szerint nem eszik és nem iszik, karácsony után például három héten át szigorú lékúrát tartott, szilárd táplálékot nem vett magához, csak gyümölcsöt és zöldséget; így adta le a tíz kilót.
Most viszont „vallási okokból fogyózik”, írja az újság, húsvét előtt „negyven napig a hagyományos böjti előírás szerint étkezik: nem eszik húst, de még alkoholt sem fogyaszt” (utóbbit egyébként a kormányfő is javasolja, de mi a kormányfő javaslatait nem szoktuk magunkévá tenni).
Magam a kérdésben egészen semleges vagyok, minthogy éppoly fölöslegesnek és oktalannak tartom a zabálások utáni kényszeres szobabiciklizést és pláne a futógéppel való kilátástalan küzdelmet, mint a kizárólagos léböjtkúrákat, amennyiben azok tényleg nem tartalmaznak alkoholtartalmú leveket, egészen egyszerűen szólva a Nagy fogyás című tévéműsor ötletgazdáját, valamennyi szereplőjét, de főképp haszonélvezőjét elevenen süttetném meg egy óriás méretű partigrill rácsozatán.
Hanem azt azért megkérdezném a nemzet spirituális vezérétől, hogy ugyan már ki tájékoztatta őt a böjti előírások ama tartalmáról, miszerint negyven napon át nem lehet, példának okáért, húst magunkhoz venni. Kérdezem ezt azért, mert éppen a fogyókúra-versenyről szóló hír megjelenésének napján, mit ád az ég, éppen hamvazószerdán közölte a nem éppen ateista beütéséről ismert Lánchíd rádió, hogy az egyház csak a nagyböjt kezdő és zárónapjára, tehát „hamvazószerdára és nagypéntekre rendel szigorú böjtöt: a 18 év és 60 év közötti híveknek csak háromszor lehet étkezniük és egyszer jóllakniuk. E két napon és nagyböjt péntekén 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst.”
Mint látjuk, alkoholtilalomról szó nincsen, nyilván, mert a keresztény embernek épp elég elviselnie azt, hogy a negyvennapos ciklusban péntekenként csak tésztát ehet, a többi napon viszont napjában csakis háromszor étkezhet, ám ebből is csak egyszer úgy, hogy utána a jóllakottságtól az asztal alá zuhanjon, amivel csak azt akarom jelezni, hogy a nemzet spirituális vezére az ateizmussal felhagyva egészen jó vallást választott magának, hiszen, mondjuk, a mohamedánok ramadánkor betartandó böjti előírásaiba egy keresztény már az első nap belepusztulna. Másképpen szólva: a kereszténység története a fölmentések, megengedések, az ősi törvények, rituálék leszarásának a története, legyen elég annyi, hogy nálunk az egyház a tablettából készült kannás bort is Krisztus vérének tekinti, mindösszesen tehát a keresztény böjt az olyan böjt, hogy aki műveli, az észre se veszi.
Ha azonban valaki mégse vesz magához komolyabb ételt se kedden, se csütörtökön, se a hét többi napján, akkor azt nyilván azért teszi, mert 1. tényleg le akar fogyni, mondjuk épp az orvosa tanácsára, aki azonban attól, hogy épp nagyböjt idején ajánlja a szigorú léböjtöt, még nem válik vallási tényezővé; hagyni kellene tehát ezeket a vallási hivatkozásokat, kivéve azt a minősített esetet, ha 2. a nemzet spirituális vezetője a közeljövőben egyszersmind a nemzet vallási vezetője is akar lenni, mert akkor tényleg élen kell járnia.
Ez esetben viszont idézem a katolikus rádió további megjegyzését: „A nagyböjt idején a keresztények különös figyelmet fordítanak a szegények megsegítésére is”. Arról azonban, hogy aztán eme böjti előírásnak kesben vagy szimpla banki átutalással kell-e eleget tenni, sajnos, nem kaptunk részletes tájékoztatást.