Budapest - Dakar

Para-Kovács Imre

2008. 01. 16. · Hócipő 2008/02

Kudarcspirál van, meg minden borzalom, lassan az MSZP is kihátrál az MSZP mögül, teljesen érthető okokból, és e legelvetemültebb baloldali, liberális és középutas gondolkodókat is csupán a kisebbik rossz alig védhető elve tartja vissza attól, hogy határozott hangon elküldjék a kormányt a bús valagba, és ekkor, ebben a rettenetes helyzetben végre megcsillan az alagút (nem a metró, hanem a képletes) végén a fény, a remény szikrája vidám pászmákat vet a komorság tömör, alig hullámzó óceánjának redvás felszínére: Budapestről indulhat 2010-ben a Dakar-rali, él még nemzet e hazában, lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér.

Európa megremeg, és felemeli fejét, országunkra tekint, hogy megcsodálja azt a nemzetet, amelyik képes volt kivívni eme csodálatos jogot, összesúgnak majd a hátunk megett, nocsak, mondják, húha, mondják megint, micsoda egy ország, micsoda egy nép, tőlük indul a Dakar, mi pedig szomorkodhatunk.

A Dakar-rali története igazi hőstörténet.

Viharedzett férfiak és nők elindulnak, hogy keresztülvágjanak a fekete kontinensen, nomád körülmények között élnek hetekig, alig néhány kamion szállítja utánuk a kultúrát és a civilizációt, sátrakban alszanak, és harcolnak a győzelemért.

Sokan meghaltak már a Dakar közben, nevüket megőrzi az autó- és motorsport, igaz, elsősorban azokét, akik versenyzőként vesztek oda, mert azokról mintha nem hallanánk annyit, akiket mint helyi lakosokat ütöttek el, mert az ő nevüket nem jegyezték fel, tudják: Afrikában olyan kis nóplízek élnek, akik ácsorognak az út szélén, és néha túl közel.

A Dakar minden idők legocsmányabb erőfitogtatása, fehér ember kontra kisemmizett kontinens, látjátok, nekünk vannak drága motorjaink és autóink, és akkor gázolunk át rajtatok, amikor akarunk, mert kurvára ráérünk, és annyi pénzünk van, hogy menet közben megvásároljuk a veséteket.

A Dakar-rali közvetlen előzménye a Vörös Hadsereg Berlinig tartó nyomulása, bár utóbbi esetben némileg indokolta a helyzetet a második világháború, és a Harmadik Birodalom is felkészültebb volt, mint azon afrikai országok, melyeken keresztül szeretne száguldani a mostani mezőny.

Amennyiben Szaúd-Arábia kitalálná, hogy Rijád- sőt, Kabul-Bern-ralit rendez, és az egyszerűség kedvéért motorral, kamionnal, személygépjárművel valamint tankkal lehet nevezni, Európa felhörrenne, akár egy vécébe ejtett mobiltelefon, és még a türelmes und nyugodt svájciak sem lelkesednének az ötletért, hiába mondaná a szaúdi herceg, hogy ez egy nagyszerű sportteljesítmény, csodálatos emberek mérik majd össze tudásukat, és a cél az emberi teljesítőképesség határainak tágítása, el lennének hajtva azzal a teljesen normális indokkal, hogy versenyezzenek a saját sivatagukban, ne a svájci teheneket üssék el a legelőn, mert különben jövőre nem lesz csoki.

Képzeljük csak el, hogy Venezuela bejelenti a Caracas-New York-ralit.

Nem, ez elképzelhetetlen, mert Európában és az Egyesült Államokban öntudatos, győztes emberek élnek, akiket nem lehet legázolni, akik tisztában vannak országuk értékeivel, és kijelentik, hogy a hazánk nem versenypálya, mert mi szép és tökös csávók vagyunk, akkora tűzerővel, amitől okosabban is leszünk és tehetségesebbek.

A Dakar egy visszataszító kísérlete a művelt Európának arra, hogy folyamatosan tudatosítsa az afrikai országok lakóiban felsőbbrendűségét, az afrikai országok pedig ezt egyre kevésbé szeretnék. Természetesen ehhez nagyon rossz eszköz a terrorfenyegetés, de nincs nagyon más, kormányaik gyöngék, és folyamatos kudarcspirálban vannak, céljuk állandóan a haszonmaximalizálás, nem érdekli őket különösebben, hogy mi folyik a területükön, amennyiben ez megfelelő reklámot biztosít nekik, ezért a szakadárok a legkeményebb eszközökhöz nyúlnak, amiről egészen biztosan tudják, hogy leverik vele a biztosítékot az európai sajtóban: megüzenik, hogy robbantani fognak, a Dakar pedig meghátrál.

A magyar kormány a helyén van és dolgozik. Aminek látszatja van, az folyamatos bukta, röhejes, viszolyogtató önmogyorózás, ami a háttérben esetleg valódi munka, annak látszatja egyelőre kevés.

Én elhiszem, hogy az egészségügy átalakítása hosszú távon meghozza a kívánt eredményeket, azonban ha valaki este nyolckor belehugyozik a Négy Évszak éttermében egy hamutartóba, utána hiába ír otthon egész éjjel gyönyörű verseket, nem az utóbbiról fog elhíresülni.

Látványpropagandaként Dakart sikerült felmutatni, a cirkuszt a népnek keretében, és ez is öngól, nagy erőkkel idecipelnék a világ egyik legvisszataszítóbb versenyének startját, amit elméletben sikerül is megvalósítani, aztán jön a lefújás, és kiderül: ha lesz 2010-ben rali, akkor azért kudarc, ha nem lesz, akkor meg azért, akár betli, akár ulti, ebből magyar vezető politikus jól nem jöhet ki. Sajnálni kellene őket, de sajnálják ők eleget magukat.